S, amit most érzünk...

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”

Édesapánk

Volt nekem egy édesapám,
haja deres volt már neki.
Dolgos keze soha meg nem állt,
csak akkor mikor a lelke messzire szállt.
Elvitte tőlem egy májusi hajnal,
azóta vigyázza lépteimet.
Fönt az égből nézi lányát
és fogná, ha tudná két kezem.
Lelkem soha meg nem nyugszik,
mert hiányát nem pótolja senki!
Szívemet azóta marja a szeretet,
s ki nem mondott szavaim égetnek.
Mert, hogy mennyire fáj a hiány,
azt most tudom csak igazán.
Dolgos kezét nem csókolom,
nem mondhatom, szeretlek nagyon!
ÉS EZ FÁJ, FÁJ, DE NAGYON!

Az új haj

Na bár megígértem, hogy hozok a hajnyírás folyamatáról képeket, de még sem teszem. Ugyanis a fürdőkádban készültek, így látszódik az egyik legszebb része is a képeken, és sajnos tudjuk, hogy az internetet nemcsak kultúr- emberek használják... . De, íme a végeredmény!!!

Hol is kezdjem?

Hol is kezdjem. Marci benáthásodott ma reggelre. Elég tisztességesen. Kénytelen voltam egy textilpelust négybe vágni, mert a papírzsepi azt hiszem már elég csúnyán kikezdte volna a bőrét. Gyakorlatilag, ahogy letörlöm, már a bajszánál tart a nátha. :-( Ezt gondolom erősíti, hogy tegnap megkapta a kullancs elleni védőoltás második részét. Dehát ki tudhatta, hogy beteg lesz, jó-jó hőemelkedése volt, de fogzik erőteljesen is, így az bőven ráfogható volt. Plussz a dokibá meghallgatta, megnézte a torkát, semmi extrát nem látott, így ő is javasolta az oltást.

Na dokibá. Hát.... . Versenytüvölt a rendelőben. Mikor öltöztetem lefelé még semmi gond. Elnézelődik, a sírásoktól ugyan megszeppen, de amúgy semmi különös reakciója nincsen még ekkor. Azonban, amikor beérünk és meglátja a dokit, hujujujujjjjjjjjjjj. Már múltkor a védőnéni megállapította, hogy ez azért van, mert szegény doktor urat csak akkor látja, amikor oltásra hozom. Gondoltam, miért ide traccspartizni kéne járni???? Egy éves kor után ugyan minek vinnék le egy 13 kilós gyereket méricskélni???? Hát nem egy IQ fighter.
Tegnap is bementünk a rendelőbe, üvöltés. Kész szerencse, hogy Apuci is ott volt, így nem Bendén lovagolt Marci, ezzel akadályozván meg,hogy a doki meghallgassa. Mert ugye az rettentően fáj. Viszont, mikor be akart nézni a torkába megadta magát, és még mielőtt bármit mondtunk volna, és a spatula a szájához ért volna, ő hatalmasra kitátotta-gondolta te ugyan oda be nem nyúlsz nekem azzal. Na utána lefektettük az ágyra, combiba kapta ugyanis a szurit-erre keserves hangon elkezdte énekelni a hinta palintát- hát nem egy szirén, így elkápráztatás híján, a dokibá bizony beadta azt a csúnya szurit. Mivel azért ügyes volt- utána elmentünk és kapott egy gombóc fakit. :-))))) (persze anya és apa hármat)

A legnagyobb szám nála most az epülő---azaz a repülőőőőőő. Bárhol hallja megáll, hatalmasra nyitja, amúgy sem piciny szemeit, és vadul mutogat az égre. Ez azért is érdekes, mert anyumék felett légi folyosó van. Így az elmúlt napokban, hanem bimm-bamm volt, akkor epülő jött, és azt az erkélyen kell nézni, valakinek a karjában. Ennél extrémebb volt, amikor azt hittem valamelyik nap nem is fog elaludni, mert ahányszor lenyugtattam, és lehunyta volna szemeit, jött az epülő, amit kommentálni kellett, persze felülvén, majd felállván a kanapén.

A hétévégénk is jóra sikeredett. Szombaton Apa vigyázott rá, míg én elmentem Katával vásárolgatni (divatosan shoppingolni). Vasárnap meg megszabadítottuk a lóboncától. Amúgy 9 mm-esre szerettük volna vágni neki, de Apa félrenézte (vagy valami hasonló történhetett) a beállítást és 5 mm-sel kezdett neki a hajvágásnak, így a középutas 7 mm-ben maradtunk. :-)))) Így van egy még szőkébb hercegünk. Most, hogy már nőtt a haja ugyanis egész besötétedett, de levágván teljesen szőke lett. Hogy kire ütött ez a gyerek????? Így viszont minden apró sérülés látszik a fején. Mert hát, miért ne pont tegnap doki előtt vágta volna fejbe magát a papapicipirostelefoájával (tesóm fia mondta mindig ezt apum egyik régi leselejtezett békebeli telefonjára), ezzel egy pici véres foltot eredményezvén a feje búbján. Ha hosszú lenne a haja, nem is látszana. :-)))))) (képeket a műveletről és a végeredményről, majd otthonról rakok)

Amúgy még mindig az égedelem kategóriába tartozik, csak megspékeli ezt most azzal, hogy mindent az ember után mond. Azaz, ha fel is robbannék, nem tudok. :-) Olyan dolgokat csinál, hogy tényleg egyfolytában a nyomában kell lenni. Az, hogy a motorjával száguldozik a lakásban és mindig szívgörcsöt kapok, hogy na most teper rá nagypapa beteg lábára az egy elhanyagolható dolog. De valamelyik nap, mit látok: volt gyerek szobámban, az ágyam szélén áll, néz kifele az ablakon és vadul integet kifelé sűrű sziá-zások közepette. Ááááááá, azt hittem leesik az összes hajam a fejem tetejéről. Vagy otthon felállt a kocka tartó dobozára az üveges szekrény elé, hát persze, hogy rosszul, a doboz meg kicsusszant a lába alól. A feje pár milliméterre landolt az üveg előtt. Én annyira megijedtem (csodálkozom sokszor Bende nyugalmán, mert már most kiképzést kap bátyuskájától, aki egyszerűen tetyónak vagy Bedének hívja) és persze még neki állt feljebb... .

De tündéri pillanatai is vannak ennek a kornak. Amikor jön orrozni. Azaz az orrát odadugja az orromhoz vagy a számhoz és elkezd sűrűn szuszogni. Ezzel szórakoztam vele egy időben és ő ezt megtanulta. Az arcát kéne ilyenkor látni, amolyan imádlak anyucim kifejezés van rajta és a fejemet ilyenkor a két tenyerével tartja. Hát még így leírva is olvadozom. Vagy, amikor kaptam tőlük (ebben Apa is benne volt) "Az én anyukám a legcsinosabb a világon" felirattal egy pólot nayák napjára. :-))) Hát ezért is szép az anyaság!!!!

Asszem ezt az utolsó sorokat sűrűn fogom olvasni, amikor rossz. :-)

Salallaallááááá

Marci három napja egy hang nélkül végigalussza az éjszakát. Persze este mellettem alszik el kint a nagy ágyon, de aztán Apa berakja az ágyikójába és reggel fél hétkor hallani, hogy AJA-AJA-APPPPPA, így jelezvén, hogy ő biza készen áll az az napi csínytevésre, vagyis fogalmazhatunk úgyis kipihente az előző napit. :-)

Az esti elalvás az még egy érdekes kérdés, mert van, amikor egy hang nélkül lefekszik mellém és már alszik, van, amikor még három kört fut, plussz hisztik tömkelege. De előbb-utóbb csak megtanul magától is elaludni. Az érdekes, hogy csak mellettem alszik el. Tegnap Apa feküdt oda meglátott engem, már fogta a kispárnáját és spurizott hozzám. Végre valami, ami csak hozzám köthető!!! :-)))))) Így elég érdekes lesz, ha Bende is megérkezik elképzelem, amint egyik oldalamon Marci a másikon Bende, jujujjjujjjjjjj. Nézzük pozitívan addigra veszünk Marcinak gyerekágyat, hátha tetszeni fog neki annyira, hogy menni fog az egyedül elalvás.

Mindenesetre ez már tök jó, hogy átaludta az éjszakát, a többibe meg bízzunk, hogy megoldódik. Mondjuk nem is csodálkozom, hogy úgy alszik, mint akit leütöttek, amennyit képes volt az elmúlt napokban hisztivel tölteni, az engem is kimerítene. Sokszor már a hallgatása is fárasztó-tipikus esete, ha jobbra állok azért, ha balra azért. Valahogy semmi sem jó neki, és hát a hallásával változatlanul problémák vannak. Tegnap fél óra alatt háromszor öltöztettem át... .

Szobatisztaság: Nem tudom, kinek hogy sikerül(t) rászoktatni gyermekét, hogy a végtermék helye a wc illetve bili, merte Marci ezt nem akarja tudomásul venni. Pontosan tisztában van a pisi-kaki fogalmával (és ezt onnan tudom, hogy párszor volt már, hogy ráültettem a wcre nem pisilt, majd leszedtem és míg húztam föl a pelust becsurgatott és közölte pisi), sőt azt is tudja, hova kéne csinálni, és hogyan, de ő nem-nem akarja. Pedig, amikor megvettük neki a bilit januárban annyira lelkes volt, de valahogy ez alábbhagyott. Hiába adok rá csak alsó nacit hátha zavarja, ha bepisil, de nem, őt ez sem zavarja, képes lenne megvárni, amíg megszárad rajta. Jó-jó tudom nem szabad türelmetlennek lenni, csak nem értem, ha tisztában van a fogalmakkal, akkor, miért nem hajlandó alkalmazni.

szó(nem)fogadás

Hát eme bejegyzés címével küszködünk. Marci egyszerűen nem hajlandó szót fogadni. A nevére abszolút nem hallgat, hívhatom szelíden, kedveskedően, parancsolóan, halkan, kiabálva-ha nem akar -márpedig ez a több-akkor biza nem jön oda. Ami több szempontból is rossz, de a lényeg, hogy állandóan valami turpisságon töri a fejét, így kénytelen vagyok állandóan a nyomában lenni. Eddig olyan szépen működött, hogyha másik helyiségben voltam, és nagyobb csendet észleltem, szóltam neki, ő odajött, megmutatta magát, aztán ment a dolgára. Most juss se jön oda, neeeem nekem kell a 101 centis pocakommal és a benne lakó 1,5 kilós Bende banditával felállnom és utána kajtatnom, hogy ugyan már épp, min töri a fejét. Tegnap például a surolóport szórta szét-ilyenkor persze porszívó elő, felporszívózás-na mert persze pont ilyenkor van lemerülve a morzsporszívó. Hát nem kissé fárasztó az úriember.
Azonban nem csak a nevére nem hallgat, gyakice semmire. Az, hogy NEM-az hiányzik a szótárából. Így néz ki, ha valamit nem szabadna-például a kis székére felállni és a komód tetejét lepakolni (mert az tele van Marci által tiltott dolgokkal, mint szemüveg, autókulcs, virág...)-én szólok, Marci nem szabad, Marci a fülebotját se mozdítja, Marcikám nem, semmi reakció, Márton NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM, visszanéz és már pakolja a komódot. Nos ilyenkor mi a teendő egy agyvérzés előtti állapotban? Vagy összeszidom, vagy......? Na erre a vagyra lennék kíváncsi.

Amúgy jól van a múltheti hányás abszolút nem látszik rajta. Tegnap óta az étvágya is visszatért. Most a favoritja a túrós táska. Így minden reggel a pékségben kezdjük a napunkat. :-)

Bende is jól van, már amennyire ezt pocakon kívül meg tudom állapítani. Nem egy mozgásvirtuóz, mint Marci, de azért tud kalimpálni. A lakhelyét is rendületlenül tágítja, és nála is a zebracsíkok a trendi. :-) 101 centi a pocakméret, a súly .... . Na azt nem írom le.

A világ legszebb napja!

Minden kedves Édesanyának, leendő Édesanyának, Nagymamának és Dédinek kívánunk Nagyon Boldog Anyák napját!!!
/Különösen A mi Nagyijainknak, Dédinknek és Katának!!!/

"Édes-kedves Nagyanyókám,
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek üta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. "

Bende bandita

Tegnap voltunk pocaklakó kukkon. Hát ledöbbentünk, mert sikerült egy valódi "klónt" összehoznunk. Én az első pillanatokban meg sem tudtam mukkanni! 1399 gramm a gyönyörűség, két héttel nagyobb a koránál. Asszem bele is nyugodtam, hogy távozásának útja bátyjáéhoz hasonlóan, nem rendhagyó úton fog történni.

Hát nem gyönyörű????