Feeds RSS
Feeds RSS

2009. július 22., szerda

Azok az éjszakák... .


Hát elég érdekesek azok a bizonyos éjszakák. Eddig elég jól működött Bende és MArci is. Marci rendszerben átaludta, Bende egyszer kelt olyan 3 óra körül, majd legközelebb reggel 8-9 tájékán ébredt. Azaz egy szavam nem lehetett-persze az első négyesben töltött este volt a kivétel. Na ez elromlani látszik két napja.

A ma éjszakánk történetesen így nézett ki: Apa elment barátaival, hogy tejet fakasszanak Bendének (vagy nekem?!? :-) ). Anyumat megkértem aludjon itt, az este menetrend szerint zajlott, fürcsi, szopi, alvás. Nekem is sikerült negyed 11 körül nyugovóra térnem. Majd Marci fél egy környékén felsírt, gondoltam csak szomjas. Kipattantam az ágyból adtam vizet neki. Majd visszasurrantam a pihe-puha ágyikómba. De a popsim még alig landolt a lepedőn, amikor is újra sírt. Anyum volt olyan kedves hallotta és odament hozzá. Marci azonban közölte ő biza nem alszik tovább az ágyában. Mi tegyünk, mit nem mondtam anyumnak vegye maga mellé, mert ha Bende felkel szopizni, nehogy felsírja. Na, minden szép és jó volt, becsuktam a szemem, gondoltam van még két órám Bende ébredéséig, már épp számolni kezdtem volna azokat a bizonyos bárányokat, amikor is Bátyus (így hívja magát), éktelen visításba kezdett és csak ennyit lehetett hallani ANYA-ANYA-AAAAANNNNYYYYAAAA! Mint, akit kivertek az ágyból mentem át, próbáltam megérteni, mi történik, és Marcit bírásra marasztalni, de nem és nem. Ő mellettünk akart aludni. Na hát üsse kavics gondoltam, nem nagy gond, majd Bendét ügyesen halkan megszopiztatom, ha aktuális lesz. Immáron harmadszorra próbáltam kényelmesen elhelyezkedni ágyikónkban és a bárányokat maradásra bírni, amikor is Bende kezdett el nyüszögni és innen kezdetét vette a vége láthatlan nem alvás. A szopi kontra cumi párossal próbáltam álommanót előcsalogatni, de valahogy csak nem sikerült. Egy biztos, ha másnem a hasizmom tökéletes lesz, ahányszor ki keltem és lefeküdtem hajnali kettő és fél négy között. Végül feladtam magam mellé vettem, rácsatlakoztattam a töltőállomásra és elaludtunk. Összegezve fél egytől fél négyig semmit nem aludtam. Ennek ellenére, drága Marci-abszolút kipihenten-hétkor közölte velem, aja piiisiiiiiii!!!! Így nem volt más választásom enyhe másnapos érzéssel kikászkálódtam és összehoztam a találkát Édes Fiam és a nagyfajanszisten között. Innen már csak jobb lehet?????

2009. július 21., kedd

Névnap!!!!



Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!


Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mondd, korán reggel
Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!

Bartos Erika: Apához


A világ egyik legjobb Apucikájának Nagyon Boldog Névnapot kívánunk!!!

2009. július 20., hétfő

Egy 4 tagú család első pillanatai...

Örömmel tudatjuk minden kedves (zug)blogolvasónkkal, hogy 2009.07.09.-én 9 órakor megérkezett Bende baba 3450 grammal és 54 centivel,császár metszéssel, 10/10-es Apgarral. Vasárnap már haza is jöhettünk bár eléggé aggódtam, hogy nem fognak, mivel elkezdett sárgulni Bende. De hál az égnek megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet. Azt hiszem kevés dolognak tudtam ennyire örülni, mert valljuk be piszok mód hiányzott Marci. Pedig esküszöm úgy vonultam be a kórházba, hogy kipihenem magam, mert az utóbbi időben elég hisztis volt a lelkem. De, ha tudtam volna mi vár rám, lehet még bentmaradok egy darabig. Így 11 óra tájékán elhagytuk a kórház épületét és megkezdődött kis családunk életének újabb fejezete immáron négyesben. Isteni érzés volt hazaérkezni, a rácson belépve megpillantottam az én "nagy fiam" és egyből elkezdtek potyogni a könnyeim, ő mindössze egy anyucival nyugtázta a dolgot, s ezen szó vagy 3 napig el sem hagyta a száját. Úgyanis elkezdődött a büntim. Azt hiszem a legkeményebb az volt, amikor kedden este el akartam altatni Marcit, ahogy szoktuk és ő ellökött magától majd közölte apuci. Bende persze ekkor kezdett rázendíteni. Nos apa be Marcihoz és felvettem Bendét és az ablakban állva zokogtam, hogy elvesztettem az én pici fiam. Nagyon rossz érzés volt. És, mint aki megérezte, hogy anyának ez már igen rossz, másnaptól megenyhült, mára meg minden a legnagyobb rendben van. Hazajövetel: Bátyus és öcsisajt elfoglaltam a helyem-már nagyobb vagyok, mint az elefánt És akkor nézzük az elsőket: Amikor először megpillantottam Bendét, az első gondolatom az volt, de szép, de gyönyörű. A második édesapám nem láthatja... .:-( A harmadik tiszta apucija!!!! Az első kézbevétel-Úristen, de pici, vajon jól fogom???? Az első tisztába tevés-na ő is egy kukacos, újdonságot nem okozhat, hát de... . Olyan vékonyka "csirkecsont" lábai voltakk, hogy az első pelusozásnál tisztességesen leizzadtam. Az első éjszaka itthon-ultragáz volt. Bende felsírt, amitől Marci megijedt, így ő is elkezdett sírni. Végül én bent a hálóban Bendével, Dani kint Marcival aludt, de előtte jóóóóól kisírták magukat. :-) Az első fürcsi-nagyon jól ment. Érdem apáé!!!!!! Bendének egy hangja nem volt. Az első séta-nagyon fárasztó volt a csaszi miatt. Az első gondolatom, hogy négyen lettünk-egyben ijesztő és csodálatos!!!!! Úgy gondolom ennél csodálatosabb ajándékot nem adhattunk Marcinak, mint egy testvér! Remélem ő is így fogja gondolni, és vigyázni fognak egymásra!!!!!!!! Adatok: 3450 garmmal és 54 centivel született. A kórházat 3200 grammal hagytuk el. Egy hét elteltével 3350 gramm volt. Átlagosan 60-70 grammokat szopizik. Köldökcsonkja a mai nap leesett-juhéjjjjjjjjjjjj!!!! Képek a fiatalúrról: Sasollak! Jajj, de uncsi ez az élet! Na, kinek a fia vagyok????? Álom-álom édes álom! Huppsz felébredtem... . De nem inkább mégis alszom, csak közben átöltözöm Anya felébresztett.. de velem nem lehet kibabrálni.Áááálmos vagyooook! Egy jól sikerült szülinap: Marci július 17-én töltötte be a második életévét. Nagy készülődés ugyan nem volt, mert Bende elvitte minden időnket és gondolatunkat, de úgy gondolom elég jól sikerült azért az ünneplés - amolyan német humoros házivideóra emlékeztetett a dolog. Történt, hogy mindent szépen előkészítettünk, szépen megterítettünk, Marcit leültettük az asztalhoz, apa vigyorgó fejjel hozta be a Hókuszpókos tortát (kedvenc mesefigurája és azért nem voltunk restek egy ilyet rendelni neki, én meghatódottan éneklem a Boldog Szülinapot- ekkor Marcinak valami bekattant, kivágta a hisztit, Apát meglátta a tortával, lepattant a székről és usgyi kirohant a szobából. Tesóm röhögve a kamerával a kezében csak annyit tudott kérdezni rohanjak utána és azt is felvegyem???!!!??? :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) Ajándékok halmazát kapta: triciklit, hintalovat, csepp hintát, buszt, társasjátékot, puzzlet, Thomasos pólot. Jopi az asztalon. Kedvenc figurám. Hűlt helyem... . Azért visszajöttem elfújni a gyertyát. Mamától kaptam ezt a hintapacit, a nagyitól ezt a buszát. A déditől meg a társast és a puzzle-t. Mondhatni 4 tagúra bővült kis családunk első napjai igen izgalmasan teltek. Volt benne sírás és kacagás, nyugalom és feszültség. Bende most lesz két hetes, megnyugodni látszanak körülöttünk a dolgok. Talán kezdünk belerázkódni a mindennapi életbe. Egyre jobban megy az esti fürcsi két gyerkőccel, egyre jobbak a séták is. És azt hiszem egyre boldogabbak vagyunk, igen mi két gyermekes szülők! Csak egy valaki hiányzik, de nagyon... .