Mi Lócink is óriás lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. szeptember 21-én 14 óra 15 perckor megszületett Lőrinc baba, 3790 grammal és 59!!!!!!! centivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



Ezzel a Szabó Lőrinc verssel szeretnélek Téged és Édesanyád köszönteni:

LÓCI ÓRIÁS LESZ

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrõl a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsõnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztõ volt odalentrõl,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erõsek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az elsõ hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Na jó itt a többi kép is, annyira izgulok, hogy se vasalni nem tudok, se semmit sem. Egyetlen egy dologra vagyok képes Bendőt szopiztatni és Marcit ellátni. :-))))

Ömlesztve minden, ami az elmúlt bő egy hónapban történt velünk:

ezt ő csomagolta

apja fia

széép



koncentrál





Bendét nézni nem engem









ő is szééép

nafiúúúúúú

Jó-jó tudom nagyon rég nem írtam. Most mondjam, hogy nem volt időm? Elhiszitek? Pedig ez az igazság. Olyan nincs, hogy a két gyerkőc egy időben aludjon. Délelőtt Bende alszik, Marci szórakoztat (vagy én őt), délben fordítva. Vagy pedig egyik ébreszti a másikat, na ez a két gyermekes szülői lét gyönyöre.
Na, de akkor a gyerkőcök szépen sorban. :-)

Marcus: Naggggggyon dacos. Mindenre azt gondolja úgy lesz, ahogy ő szeretné, és a maga két évével nem tűr ellentmondást. Teljesen mindegy, miről szeretném le (vagy rá)beszélni, mindenre azt mondja nem, vagy elkezd sikítani. Azt hiszem egész jól bírom a megnyilvánulásait, na de a sikítás kicsapja nálam is a biztosítékot. Azt hiszem ez már olyan hangtartomány, ahol az üveg törik az én cérnám meg szakad. Ráadásként fogzik, ugyanis 8 fogunk még hiányzik. Két éves státusz elmaradt nála, egész prózai okból, meglátja a doki bácsit és üvöltös sírásba kezd. Mi itthon lemértük 93-94 centi és 13 kiló.

Viszont olyan kis okos. Rengeteg mondókát és éneket tud. Ait egyszer elmondunk vagy eléneklünk neki, abból elég sokat megjegyez.

Bende: Csak dagad és dagad és hízik és hízik A "picifiú" közel 7500 gram!!!!!!!!! Nagyon durva, aki meglátja az csak pislog, mint hal a szatyorban. Ilyen formán a mozgása se túl összerendezett, azaz hiába alszik sokat hason, annyira nem emeli a fejét, viszont nagyon szereti a trapézról lelógó állatkákat. És, hát egy vigyorbogyó!!!!!!!!!!!!!!!!! Állandóan mosolyog és dumáááááál.











Na most csak ennyi képecske, majd ha lesz türelmem felrakom a többit is. Türelem??? Miért nincs??? Most születik ezekben a percekben Lőrinc baba (ahogy, Marci mondaná Jőjinc baba) az unokaöcsém, és nagyon-nagyon drukkolok nekik!!!!!! Gyere kisember várunk már nagyon!!!!!!!!!!!!! Kata te meg ügyi légy!!!!!