egy kis ovi

Egy kis ovi...az oviban minden más. Ott vannak a barátaim, sokkal finomabb az étel, sokat tanulok és játszok. Ezzel szemben itthon csak Bendu van, aki pont azzal a kalapáccsal akar játszani, amivel én, aki nem enged csigaházasat játszani, vagy épp a kacsás adót akarja nézni, amikor én a Minimaxot. És igen az ételek is sokkal finomabbak. Ha azanya kérdi Emese nénit, hogy jól ettem-e, akkor a válasz rendszerint az, hogy -Ó, hát a Marci MINDIG jól eszik. Ilyenkor gondolkozik el azanya, ez hogy lehet. Mert itthon alig eszem...alig...szinte semmit. És igen az oviban sokkal jobb festeni, rajzolni, játszani, mert itthon hiába könyörög azanya, hogy rajzoljunk, én nem akarok. Vagyis mióta oviszünet van-sajnos, mert hiányzik Panni-azóta megkönyörültem rajta és elég szépen alkotok neki.:-)
Az oviban amolyan alkalmak is voltak, mint anyák napja vagy tanévzáró. Mindegyiknek a lényege az volt, hogy az oviban tanultunk szép verseket, mondókákat, énekeket és azt előadtuk. Az anyák napi vers azanya szerint nagyon gyönyörűségesenszép volt, mert amikor mondtam neki sírt. A tanévzárón is képes volt meghatódni, én csak annyit láttam, hogy vagy körülnéz, hogy látja-e őt valaki, de lehet bizonyosságot akart nyerni nemcsak ő könnyezik, vagy vadul rágózott a zokogást levezetendő. Mindegy is, jó volt szép volt az első óvodai évem, és igen nagyfiú lettem, mert szoktam mondani- Anya látod már megnőttem. Igaz?

Óvoda képekben:

Az első kirándulás szeptemberben. Azanya nagyon féltet, minden gondolata körülöttem forgott. Jajj, nehogy elhagyják, jajj jól érzi magát, jajjjajjjajj...







Az ovi:








Majd jött a Mikulás:









Karácsony, előadás anyával:



Az oviban minden csütörtökön van tornaóra:





Az oviban aludni is szoktunk:



Ésss jött március 15.:










A csodálatos anyák napja:







Tanévzáró előtt voltunk még kirándulni:









Végül a tanévzáró: elindult a pettyes katicabogárka...












Itt a vége, fuss el véle! :-)

Fél éves elmaradás

Na itt vagyunk megvagyunk, próbálom ezt a féléves el/ki/lemaradást pótolni.


Az év első negyede a betegségek terén igen mozgalmas volt. Bendu december 31-től három hétig szinte (egy két nap kihagyással) folyamatosan beteg volt. Bronchitis megspékelve különböző bacikkal. Volt itt minden: naponta dokilátogatás, kórház előtérbe helyezés, Ventolin húszpercenként...mígnem bekerültünk a Bethesdába egy nagyon kedves doktorbácsihoz, aki seccpecc kihozta őt ebből az állapotából. Azóta kétszer volt beteg: először egy kruppos rohama utána meg egy három napos láza volt 40 fokos lázzal (értsd: három napig 40 fokos láza volt). Az biztos szegénykét kikészítette Marcus ovikezdése, de helyrejött és ez a lényeg. No Marci is elkapott mindent, amit egy óvodában el lehet: kötőhártya, Calici vírus, tüdőgyulladás, felső légúti vírus bárányhimlőszerű pöttyökkel... . Igazából mást se csináltam, mire kikúráltam az egyiket, jött a másik. Most viszont élvezzük a nyarat a betegség mentességet.
Tipp, ami bejött: Bende köhögésére a Prospan. Szerintem egy csodaszer. Az immunrendszerre meg az Immuno Kid, mióta szedi Marci nem beteg.

Szófogadásthelybőlnemismerősszépmosolyú Marcink négy éves lesz. 105 centi és 17 kiló, teljesen átlagosnak mondható fiúcska. Imád olvasni vagyis olvastatni. Kedvence még mindig az APG, amit Apával már rendesen ununk, de itt van még Bogyó és Babóca és hát már fogékony Grimmre és Andersenre is! Kedvence továbbá a gyurmázás-vagyis a PDoh-ból való csipetkegyártás és annak szétszórása a gyerekszoba padlóján, valamint imád vágni, ragasztani, festeni. Mozgása is tökéletes lett, értem itt főleg az egyensúlyát-szerintem ez javarészt a futóbiciklizésnek köszönhető. Gyönyörűen beilleszkedett az oviba, kettő igazán jó barátja lett Panni és Marci. Őket nincs nap, hogy ne emlegetné. Nagyon sok mondókát, éneket tanultak, ezeket itthon is bőszen gyakorolta. Egyszóval egy remek kisfickó lett belőle, csak hát egy kissé az Apára hasonlít. Annyira makacs, akaratos, hogy rajta csak az öccse tesz túl... . Viszont a cuminak búcsút intettünk és feladtuk cumiországba a társai mellé!!!!:-)

Az öcsi, Bendu, egy igazi gazfickó nagy kék szemekkel, hosszú szempillákkal. 92 centi, 15,5 kiló-azaz majdnem egy méret a két gyerkőc. Most kezdett el beszélni, imádni való, ahogy a szavakat ejti, és mindenhol "én" vagyok, minden az "enyém", és mindent jobban "tadooom", mint anya. Így nem egyszerű, ő tud egyedül önteni, persze a pohár mellé, ő tud egyedül enni, a földre,és még hosszan sorolhatnám, mihez kell az én véges türelmem. Merthogy véges szégyen vagy sem, nem egyszerű két férfi kezdeménnyel, akiknek abszolút megvan a felfogásuk a dolgokról és amiből egy szemernyit sem hajlandóak engedni. Aminek a vége rendszerint a hiszti!
Persze kanyarodjunk csak vissza Daduhoz mindent szeret, amit a Marci, kivétel nélkül. Ebből szokott ám csak veszekedés lenni! De hát így szép az élet. Ráadásként most nincs ovi, vagyis szeptember elsején kezd Marci. Ami egyrészről jóóó, mert egy picit visszakaptam, a másik oldala meg kimerítő, mert ha nem akarok estére megbolondulni, akkor egész napos programot kell nekik kitalálni. Nagyon keveset játszanak egyedül, nem tudom, miért, de 20 perc után Marci már vonaglik unja, amit csinált. Ha velem teszi mindezt akkor képes órákon keresztül-értsd, ha együtt rajzolunk akkor olyan türelmes és szépet alkot, ha egyedül akkor húz két vonalat, azt jó napot. Bende alapból nem játszott egyedül, mert Marci itt volt neki mindig, talán mostanság rákapott a LegoDuplora és azzal elvan.

Egy valamiben viszont nagyon hasonlítanak egymásra enni egyik sem szeret. Én nem tudom, miért van ez, de mindenre húzzák a szájukat. Bende reggelije vacsija két zacskó mozzarella golyóban kimerülne, ha tehetné, Marcié egy üveg Nutellában. Ebédre meg tejfölös tészta bármikor, azonkívül, hát gondolkoznom kéne erőteljesen, hogy bármi is eszembe jusson. Pedig nem kapnak édességet orrba szájba-tehát azzal tuti nem laknak jóóól. Mondjuk ránézésre nem néznek ki alultápláltnak. :-)









Megpróbálok sűrűbben életjelet adni magunkról.