Mi kell Sebinek?

Amikor kiderült harmadik babánkat várjuk, úgy gondoltuk, ohhhh hát ez pofon egyszerű, mindenünk meg van, ami csak kell egy pici babának. Aztán szépen rá kellett jönünk bizony van, ami hiányzik és van amiből más kell, mert hogy ez a csöpp emberke azért fel fogja borítani a kis életünket/lakásunkat.

Mi kell neki? Nos a babakocsinkat eladtuk a barátnőmnek. Amúgy sem lenne jó, mert nem telikaros és már Bendunál érdekes volt úgy tolni, hogy közben Marci kezét fogtam. Mivel most már két gyerkőc fog a babakocsi mellett "sétálni" ez (telikarosság) főszemponttá vált. Sokat tanakodtunk, míg nem úgy néz ki egy ismerős barátnőm babakocsiját fogjuk megvenni. Ha létrejött az üzlet mindenképp hozok képet róla.

Aztán gondoltam ki szeretném próbálni a hordozást. Marcinál elképzelni sem tudtam, Bendunál már kezdtem megenyhülni, de az elhatározásom nem volt annyira erős, hogy tetté is fajuljon. Kengurunk ugyan volt, de rá kellett jönnöm, nagy is, nehéz is, kényelmetlen is és a gyerkőcnek sem a legjobb, mint utólagos olvasmányaimból kiderült. Viszont a kendőzéshez illetve annak megkötéséhez sem érzem elszántnak magam, így két dologban gondolkozom, vagy egy Close karikás kendőben vagy egy Manducában. A előbbi mellett az szól, hogy az olyan, mint egy kendő csak pikk-pakk meg lehet kötni, viszont csak 7-8 kilóig kényelmes. Viszont az én derekam többet szerintem nem is bírna. Viszont veszett drága és a vaterán sem nagyon adnak el. Vajon, miért????? Valószínű, mert jó!

Kellene még egy pihenőszék, ami a fiúk alatt tönkrement. Tudom sokan nem szeretik, nekünk viszont nagyon bejött. Nem egy hatalmas amerikai konyhás nappalink van, ahova berakok egy járókát aztán biztonságban van, amíg én főzök. Így bevált, hogy beleraktuk és vittük magunkkal. illetve szerettek benne "hintázni" is.

Ami nem kell, mert van, az a ruha. Hétvégén megnéztem, mert úgy rémlett csupa nyári ruhácskáink vannak, csak elfelejtettem, hogy tesóm is odaadta az övéit. Apám én ennyi gyerekruhát életemben nem láttam. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ha Sebi mindennap más ruhácskában lesz sem érünk a végére. :-)))) Van bölcsőnk, és kiságyunk, kádunk. Van két cicim, így remélem kaja is lesz. Már csak pelust kell neki venni.

Viszont hohohoho a fiúk szobájával kell valamit kezdeni. Mivel Bendu ruhái a pelenkázó komódban vannak, ahova Sebő ruhái kerülnek majd, Marci szekrényébe meg egy gombostűt nem tudok betenni, kell egy nagyobb szekrény. És mivel Marcus az ifjúsági ággyá szerelhető kiságyban fekszik, így neki egy ágyat kellene szerválni, de mivel még egy ágy nem fér el a szobába, így kiötlöttem, hogy emeletes ágyat kapnak, ami majd az új házikónkba is jó lesz a szobájukba. Így esett a választásom erre a két elemre. Persze nem lesz összhangba a fenyő komóddal és kisággyal, de nem sokat szeretnénk már ebben a lakásban lenni, így addig kibírjuk. :-) Nos ezt az emeletes ágyat választottam és ezt a szekrényt hozzá. Ennyit arról a harmadik gyerkőchöz nem kell semmi. :-))))))

 

További programajánló

Vasárnap is el szerettünk volna menni egy kicsit "művelődni" Marci szinten. A Közlekedési Múzeum volt a célpontunk. A gyerkőcök számára ugye a vonatok és közlekedési eszközök lehettek volna érdekesek,  míg anyájának meg apájának pedig "A szocializmus játékszerei" című kiállítás. Igen volna, mert hogy 17.00 perckor bezár hétvégén, télen. Miért???????? Simán nyitva lehetne hatig vagy hétig, amúgy is hideg van és sötét, teljesen jó családi program lenne. Az öt órai zárás meg annak gáz, akinek jól alvó gyermekei vannak.... . Az pedig csak hab lett volna a tortán, hogy hónap utolsó vasárnapja volt, és akkor"díjtalan a 26. év alattiaknak és a 18. év alatti személyeket kísérő legfeljebb 2 közeli hozzátartozónak". Mindegy is, mert lecsúsztunk róla. :-(

Programajánlóóóóó

Tropicarium:

Múlt hét vasárnap voltunk a fiúkkal a Tropicariumba. Gondoltuk, milyen jó kis program lesz, Marci tuti élvezni fogja, mert sok színes hal, meg cápa, megmegmeg... Hát Nem igazán volt osztatlan a siker. Igazából rohangált össze-vissza és az aranyhal etetésen és a tüskés farkú ráján kívül nem sok minden érdekelte. Az utolsó is csak azért szerintem, mert egy hatalmas medencében vannak, amibe bele lehet nyúlni... . És persze mindig volt valami indok egy jó kis hisztire, főleg, hogy nem fényképezhetett....

Bendut lenyűgözte főleg a cápák, ráják látványa. Apájának a nyakába csimpaszkodva nyitott szájjal bámulta őket, igaz amikor közeledtek azért behúzta a nyakát.

Összességében nagyon szuper kis program, mi felnőttek kétségkívül élveztük. Ami nem tetszik, azaz ára, szerintünk drága, és hogy a kijárat az a Tropicarium boltjába nyílik, azaz rajta áthaladva lehet a területet elhagyni. Persze tele van apró mütyürükkel, plüss állatokkal és törékeny dolgokkal.

26. hét + 6,8 kg

Hát nem valami biztató a súlyom, de sajna tehetek is róla. Ebben az egy hétben annyit ettem, mint nem is tudom, mikor. Egyszerűen tegnap este is Dani leült mellém egy zacskó chips-szel, majd ropival és itt végem volt. Csak úgy nyomtam befelé. És ugye ezek sós dolgok, így reggelre víz is volt bennem. Mármint nem dagadt a bokám, de a kezemen éreztem. :-( Szóval igyekszem-igyekszem, lehet Daninak éjfélre kéne hazajárnia és akkor nem esnék bűnbe. :-))))) Pedig tornázom szorgalmasan!
Sebi roppant mód élvezi az ilyen nasikat, akkor mindig beindul, amit pedig a fiúk élveznek. Tegnap kitaláltam-miután a fiúk imádják a kencéket-, hogy kenjük be a pocakom közösen-azaz kenjük be Sebit. Olyan, de olyan lelkesek voltak, persze ez a kis manó lapult ezerrel. Mondanom sem kell minden kakaóvajban úszott. Bendu már reggel is jelentkezett, hogy akkor ő bekenné Sebit, mert fáj a hasa. Mármint Sebié. :-) Ügyvéd lesz, mindent ki és meg magyaráz.

Depi huss!!!

Ha már írok kevésbé boldog bejegyzést, akkor írok boldogat is! :-) Ma egész nap Danival kettesben voltunk. Igaz számtalan elintézni valónk volt, de jutott idő a kedvenc mexikói (azaz ezt az egyet ismerjük) éttermünkben egy ebédre, kézen fogva vásárolgatni a gyerkőcöknek és sokat-sokat beszélgetni. Úgyhogy azt hiszem nem javíthatatlan vagyok, hanem szerelmes, akinek hiányzik a másik fele.
 Éssss kedvenc apósom felhívott és hétfőn elvisz a doktorbácsihoz. Annyira jól esett ez a kedves gesztus, hogy csuda!!!!! :-)))

25. hét, +5,5 kg

Rohan az idő.....szélsebesen, én meg csak kapkodom a fejem. Igazából csak egy gyors bejegyzés erejéig jöttem, mert lelki válságomat élem, és helyre kell rántanom magam belülről, hogy újult erővel vághassak neki a jövőnek. De lehet a január alapból erről szól, befelé fordulásról. 

Na, de a tények...Sebi szerintem nem depis, mint én. :-) Sokat mocorog, igazából, mintha vigyázzállásban lenne bennem, mert a bordáim között pattogtatja a lábacskáit. A szénhidrát diéta megyeget, néha bűnözök, mert a boldogság hormonokat utána kell pótolnom, úgy érzem. Na nem csoki formájában, hanem müzliszelet, Jó Reggelt szelet, gyümölcsök-az utolsóra nagyon rá vagyok kattanva, de ugye az is tele van szénhidráttal.

Elkezdtem a pocakom is kenegetni kakaóvajjal, nehogy még rondább legyen, ami amúgy sem szép már.Nem fogok méregdrága cuccokat venni, amik nem érnek semmi, ez is tökéletes.

Ma kellett volna dokihoz menni, de a jövőhétre tolódik, révén fiúk itthon, velük mégsem mehetek-tényleg ezt, hogy oldja meg az, akinek kis gyereke van????? Így a cukros vérvétel is a jövőhéten lesz szerintem.

A béka és annak a popsija alatt....

Nem vagyok toppon a héten. Ugye kezdődött a hét elejével, amikor beteg lettem és segítségem száma nullával volt egyenlő. Vagyis egy volt, de nem rokon. Ez óriási csalódást okozott számomra, azóta is azt a sebem nyalogatom. Aztán folytatódott azzal, hogy a fiúk is itthon rekedtek, mert Marci gyakice a bolondját járatja velem és ehhez csatlakozott Bendu is. Ugyanis Őurasága utál óvodába járni. Ezt most találta ki másfél év után. A miértje homályban van előttem-ő nem mondja, óvónők nem mondják, de azt hiszem, most már rá fogok csapni az asztalra. Ugyanis kitűnően tudja produkálni a "majdnemmegfulladokitthelyben" köhögést. De annyira élethű, hogy berezeltem kedden és szerdán már nem vittem-ja, hogy kedden sem ment, mert nem volt fűtés az oviban...no comment... . Szerdán déltől rendelt a doktornő, szerintem a legrosszabb időpontban, de ez mindegy is volt, mert ahogy kiejtettem a számon, hogy nem megy oviba és lazán le is mondtam a hetét, mint akinél elvágták a kezdődő tüdőgyulladást. Így itthon képviseltetik magukat teljes létszámban, makk egészségesen. 
Az idő is borult, esik is, menni sehova nem tudunk. Mellesleg ide se akar jönni senki...

Megyek is tornázom egyet...a nap fénypontja!

Dögrováson....

Az egész ott kezdődik, hogy Marcit múlthét csütörtökön hazaküldték az óvodából hányással. Nagyon örültem neki mondanom sem kell. Kérdeztem van-e járvány, mire a válasz az volt: orvosi papírokat nem láttak, de a gyerekek mesélték, hogy hánytak az éjjel...nem minősítem inkább kedves szülő társaimat, de ezennel köszönöm meg, hogy sikerült a fiamat megfertőzniük. Az érdekes az volt, hogy otthon többet nem hányt, nem ment a hasa, látszólag semmi baja nem volt, egy kis hőemelkedést kivéve, no meg, hogy sápadt volt, de ezt tőlem örökölte ritkán látni pirospozsgásan.... . 

Azt hittük ennyi, de szombaton Bendu is hányt egyszer, igaz ő meg előtte futkározott, amitől elkezdett köhögni és azt hittük csak felfordult a gyomra. Mert hogy neki se volt utána semmi baja. Néha megemlítette, hogy fáj a pocakoooom. Ám,de vasárnap szülinapi parti volt nálunk, és Dani fánkot készített, amiből vagy 5 darabot, de lehet 6-ot is benyomtam úgy forrón-melegen jóóó kis házi barack lekvárral. (persze mindezt pironkodva írom le, mert a szénhidrát diétába nem igazán fér bele, na dehát kellenek ilyen elhajlások. Ugye????). Éjjel egyre már totál szarul voltam, de a fánkra fogtam és megesküdtem soha többet nem eszem. Akkor még csak a gyomrom fájt. Semmit nem aludtam akkor éjjel, csak forgolódtam és Sebi is élénken a tudtomra adta, valami nem igazán jó. Reggelre nálam is előjött az egyszer hányunk műsor, de míg a gyermekeim ezek után jól voltak, én csak lézengtem. Erőm kb. 0, csak feküdni tudtam és nyögni....hőemelkedésem is lett természetesen, amit én ezerszer szarabbul viselek, mit ha 39 fokos lenne a lázam. Eléggé puhapöcsinek éreztem magam, de ma reggelre újra 100%-os vagyok. Jó-jó enni nem igazán kívánok még mindig, megpróbáltam egy kis joghurtot müzlivel lenyomni, végülis fél óra alatt sikerült is. :-) Éssss nemrég hívott testvérem, hogy Lőrinc is hányt a bölcsiben, de nála már hatványozódott, mert neki sikerült már kétszer kiadnia a dolgokat. Mikor lesz már ennek a hányós szarnak vége?????? Szeptember óta a családunkban lakik konkrétan, nekem sikerült immáron harmadszorra beleesnem...és ráadásként folyik az orrom, fáj a torkom és köhögök....ésésésés.

24. hét +5,8 kiló

Betöltöttük a 24. hetet. Ugye tudjuk innentől már koraszülöttnek számítanak a babók, de jajj nehogy ilyesmi történjen! Minden fiúval szépen belőttem a 30-33. hetet, de valahogy tudat alatt tudtam, semmi rossz nem történhet, és nem is fog! 

Sebi jól van, sokat mocorog, sőt már egyes alkatrészeit ki is dugja, amiről én nem tudom, mi az, ergo megtapogatom, ő erre sértődőtt ficánkolásba kezd! :-) Lassan időszerű lesz a terheléses cukorvizsgálat...pfújjjj, de nem várom, az valami borzalmas még ha citromot rakok bele akkor is. De túléljük.

Szénhidrát diétám kezd csődöt mondani...látjátok sikerült diétával 80 dekát összeszednem. Igaz, ami igaz este nehéz tartani, bár így is salátát eszem, Hamlettel, de a végén lecsúszik egy túrórudi, vagy narancs, vagy joghurt...na majd meglátjuk. Cél a 70 kiló el nem érése a 30. hétig. Addig ugyan már csak 20 deka van, de ügyes leszek! :-)

Fiúk itthon vannak. Bendu el sem kezdte a hetet, mert köhögött a hétvégén, majd kapott egy kis kötőhártyát, Marcit meg tegnap küldték haza az oviból mondván hányt egyszer. Nos azóta se, de valami tuti bujkál benne, mert hőemelkedése van, éjszaka is nyugtalanul aludt.

Dani dolgozik ezerrel, bár állítólag kevesebb munkája van, de én ebből semmit, de semmit nem tapasztalok. Ugyanúgy egyedül vagyok nap-nap után. Ennek folyománya, hogy Bendu elkezdte az apját hiányolni és ha végre itthon van, akkor le sem száll róla.

Én meg várom a wellness hétvégét, olyan, mint ami soha nem akar eljönni... . Valamint elkezdtem tervezgetni, hogy levágatom a hajam. Van három képem, milyet is gondolnék, ha valaki erre jár és megosztaná velem szerinte, melyik a tuti befutó megköszönném!

Az esélyesek:

Drága nagyikám a középsőre voksolt, Daninak mindegy csak ne az első legyen.

23. hét + 5 kiló

Igen, igen éééééés igen. Eddig úgy néz ki sikeres a január 2-án meghirdetett szénhidrát diétám. Annyira jó ennyire kiegyensúlyozottan táplálkozni, sokkal, de sokkal jobban érzem magam, mint amikor tömtem befelé a bejglit a fehér kenyérrel. Így kenyér helyett van Graham zsemle, sima kifli vagy a általam nagyon szeretett Hamlett. Van párizsi, gépsonka, rengeteg saláta, vékony szelet sajtok, gyümölcsök-kizárólag tízóraira vagy uzsira és csoki helyett joghurt. Amit észre vettem, hogy elkezdtem vizesedni, nem vészesen, de azért a vádlimon és az ujjaimon éreztem, most viszont nyoma sincs. Igaz nagyon odafigyelek a folyadékpótlásra, hogy meg is legyen az ajánlott mennyiség, de ne is lépjem túl. Úgyhogy háromszoros hipp-hipp-hurrá magamnak!!!! :-))))

Sebő jól van, sokat mocorog, a keményedések a magnézium váltásnak köszönhetően jelentősen csökkentek.

Pocakfotó majd jövőhéten. :-)

30

Tegnap előtt elbúcsúztam a 20-as éveimtől és beléptem a

-ba.

 

 

 

 

 Bevallom őszintén és töredelmesen azt hittem ez a szülinap valahogy más lesz, mint az összes többi.  Végül is más lett, de mennyire más.

Tegnapelőtt voltam barátosnémnál, akivel dumcsiztunk a szülinapról és hát elsuttogtam, hátha lesz valami meglepetés party, de gyorsan lelombozott mondván, akkor ő nem lett meghívva. Na sebaj, azért lehet még az a nap különleges. Dani reggel elég sokat téblábolt itthon, na akkor elkezdtem reménykedni, hogy a szülinapi ajándékom az, hogy aznap szabadságon van. Amikor elkezdett öltözni, megvilágosodott előttem ilyenről szó nincs. Na, de járt az agyam, hohohó, tudja, hogy fél 4-re megyek Benduért, 4-re Marciért, gondoltam, hátha az idő alatt hazasettenkedik, és már ez is tök jóóó lett volna, hogy nem 8-ra ér haza. Már az autóból figyeltem a 9. emeletet, hogy égnek-e a lámpák, de nem. Viszont, ha én meglepit szerveznék, tuti mécsessel világítanék, le ne bukjak. Nézetem az autóját, sehol, hahaha nem lehet rajtam túljárni, biztos hátul parkolt, de hogy ne buktassam le, nem mentem hátra. Ééééééés...... meglepi nem volt, fél nyolcra ért haza, azaz nem volt ágy mögül kiugrunk konfetti eső közben énekeljük a hepibörzdéjtujúúúúút, de olyan szééép ajándékot kaptam, mint még soha a gyermekeimne kívül. Először is nem tudtam  hol az uram, mert 30 szál vörös rózsa takarta. :-) Az már csak hab a tortán és nem felvágásból, de ecuadori a rózsa, mert ilyentájt itthon nem kapni rózsát. Már a látvány lenyűgöző volt, de találtam benne egy fiolát. Amiben egy kívánságom volt, meg egy valami, ami ennél sokkal, de sokkal több. Egy szerelmes levél. 10 év után így vallott szerelmet újra. ♥ ♥ Na könnyesedtem is rendesen . Ennél többet erről a levélkéről nem tudok írni, mert amit érzek azt nem lehet szavakba kifejezni. Lehet, hogy ez így nagyon csöpögős, de annyit gondolkoztam már rajta és tegnap újra előjött, hogy vajon, mit tehettem, hogy a Jó Isten ennyire szeret engem, hogy őt rendelte mellém, társamul. 

A kívánságom pedig az volt, hogy töltsünk el egy napot kettesben, telefoncsörgés nélkül. Na ez három nap lesz Galyatetőn a Hungues Hotelban, fiúk nélkül, csak mi ketten. ♥

A rózsa:

Pocaklakó

Sokat mocorog Sebi, főleg esténként-igazi éjjeli bagoly. remélem, ha megszületik azért tudni fogja, merre van arccal előre, mert ez így nem lesz jóóóóó. De most hagyom, persze, nem mintha tudnék is bármit csinálni. Már jóval a köldököm felett is éreztem a mozgását, és kezd igazán látványosan tornászni. Ha a hasamat kéne jellemeznem akkor amolyan gyomorból jövős, csípőn szétterülős. Na, de ezért a karácsonyi sütik a bűnösök-no meg, akik készítették. :-) A mérleg szerint (ez pénteki adat, de ekkor volt a legtöbb) +5,6 kilónál járok....hmmmmm. Úgyhogy újévi fogadalmaim közt szerepelt, hogy szénhidrát diétába fogok. Azaz semmi lónyál, semmi kenyér, semmi süti. Eddig egész jól ment, bár szerencsétlen szervezetem ebben a két hétben rá volt állva azokra  a  boldogsághormonokra, amik a különféle csokoládé félékből kerültek a szervezetembe, de küzdök hősiesen. Az én érdekem és Sebié is, úgy gondolom. Egyrészt nem szeretnék +25 kilóval szülni menni, és ennek folyományaként nem áll szándékomban gurulni a két csibész fiam után április környékén. Fitt kismami szeretnék lenni, ha már a torna nem megy, mert annyit keményedik a pocakom, mint a két fiúval összesen., akkor megpróbálom elérni így. Nem tudom, mi nem tetszik pocaknak, de hogy a 3*2 Magne B6 olyan, mintha szőlőcukrot szopogatnék-na ez elkeserítő. Tegnap 3-szorra tudtam kiporszívózni. a mindösszesen 69 négyzetmétert..:-( Így váltottam a Naturlandos magnéziumra, úgy néz ki eddig hatásos, ma még nem is volt nagyon kemény a pocak. Pedig ejjjj, de szívesen tornáznék vagy szobabicikliznék.....ohmmmm...

Szummaszummárum, kemény feladat lesz, úgy növeszteni ezt a pocaklakómanót, hogy ő hízzon, de én lehetőség szerint normális ember módjára végezzem-azaz 12 kiló slusszpaszzzz.

Az ünnepek

Először Boldog Új Évet szeretnék kívánni minden blogolvasónak!!!!! Igazából ez is tegnapi bejegyzés akart lenni, de annyi programunk volt, hogy lemaradt. Na, de akkor szépen sorjában.

Szent esténk igen meghittre sikeredett, ámbár a lelkem mélyén egy picit féltem is tőle. Születésemtől fogva, azaz majd 30 éven keresztül nagycsaládban ünnepeltük ezt a szép napot. Ugye apum, anyum, nagyszüleim, dédszüleim, barátok között is majd 10 ember ült az ünnepi asztalnál. Aztán szépen lassan elkezdtünk fogyatkozni. Nehéz az ember érzéseit szavakba önteni, mert imádom a családom és gyönyörű volt ez a napunk, de nekem hiányoztak hangulatok, illatok...valami a régiből. Valószínűleg ezt is elvitte édesapám magával, mint ahogy sok mást is... . Sok készülődésre nem volt időnk, de mégis olyan flottul ment minden, míg a fiúk délután aludtak (és most Marcus is aludt két órát) Dani becsomagolta az ajándékokat, majd míg fürödtek elkészítettem a vacsorát. Vagyis csak a sült részét. Megvacsoráztunk, ami nem kis túlzással, de isteni lett, majd jött az ajándékozás. Szeretem az arcukon látni a csodát, amikor megpillantják a becsomagolt ajándékokat. Éssss elkezdődött a mi kis játék összeszerelős, szaloncukorevős, zenét hallgatós meghitt, belső ünnepünk. Csak mi és a fiaink.

így kezdődött minden reggel

sütőtökkrém leves

Libamáj Calvados mártással

várjuk a Jézuskát

ajándéközön

szemlélődés

nekiestek az ajándékoknak

egy könyv mindig jól jön

hát még kettő

a játék a gyereké, az összeszerelés apáé

nagy család

ünnepi Sebilak 21. hét

Karácsony első napján tesómhoz mentünk ebédre. Nagyon jókat kajcsiztunk, no meg hát azok az isteni sütemények. Kata életében először csinált zserbót, valljuk be kár lett volna kihagynia. :-)))))) Annyira nagyon finom volt! Itt is volt egy kisebb fajta ajándék dömping. :-))))

a három jó madár

Lóci

:-)

a szemük se áll jól

az ajándék dömping

26-án Dani édesapjához és családjához mentünk szokás szerint. A töltött káposztát valami mennyeien tudja Buci készíteni, be is laktunk tisztességesen. A süteményekről már ne is beszéljünk. :-)
27-én Zalaegerszegre utaztunk Dani édesanyjához, és 29-én reggel jöttünk haza. Ide is megérkezett a Jézuska. :-)

Tegnap 31-e tiszteletére elmentünk a fiúkkal moziba, megnéztük a Csizmás a kandúrt. Aranyos, de egyszer nézhető mesefilm. A fiúk végigülték, néha kommentárokat fűzve a filmhez, mint ez nem is a Verda felkiáltás vagy a Shrek, mikor jön kérdés. :-)))))))))))) Aztán hazajöttünk, megfőztem a virslit vacsira, előkészítettem a lencsét és kimentünk a Vörösmarty térre, hátha átragad némi szilveszteri hangulat, de akárhogy kerestem nem jött. Utáltam, hogy hideg van, nagy volt a tömeg és nem utolsó sorban nem értem, miért kell ilyenkor kötelezően a trombitával a másik képébe harsogni.....rájöttem én vagyok a szilveszter Grincse.... . A fiúk este 10 környékén elaludtak, nekünk sem kellet sok, fél körül már mi is mély álomban voltunk. Pontban éjfélkor megébredtem, felébresztettem Danit, köszöntöttük az újévet és aludtam tovább. Tökéletes szilveszter volt.
Aztán ma már elseje van......nem szeretem, mert holnap már munka nap. Dani megy dolgozni és én úgy érzem bár együtt voltunk, de nekünk ez most kevés volt.