Feeds RSS
Feeds RSS

2012. február 29., szerda

süt a nap, bacik távozóban

Ilyen gyönyörű napsütéses időben még gyógyulni is sokkal, de sokkal jobb. Még mindenki fújja az orrát meg köhögünk, mintha szanatóriumban lennénk, de sokkal-sokkal jobb a közérzetünk. A fiúk is vidámabbak, energikusabbak, sőt Marci kifejezetten jól ebédelt, ami az elmúlt napokra nem volt jellemző. Úgyhogy bízom benne ezt a rémálmot lassan magunk mögött tudhatjuk.
Viszont nekem beállt a derekam. Na, nehogy azért minden tökéletes legyen. A mozgás elég nehezemre esik, hajolgatást már be sem vállalom. De akkor is elmegyünk délután sétálni, hisz már egy hete nem voltunk levegőn, legfeljebb majd lassabban megyek. :-))))
Ma hatalmába kerített egy kis fészekrakó ösztön. Elővettem Sebi ruhácskáit, beraktam a komódjába, a fiúk ruháit meg elrendezgettem a szekrényükbe. Rájöttem szekrényt nem kell venni, legfeljebb csak egy kis komódot, de azt se annyira muszáj. Így marad az emeletes ágy-az mindenképp kell, meg könyvespolcok, mert a könyvek most a pelenkázó komódon sorakoznak. Az6t,a mit múltkor belinkeltem emeletes ágyat nem tudjuk megvenni, mert bár beférne, de olyan sok helyet elvesz, hogy lebeszéltük magunkat. Így kerestem másikat, ami nem utolsó, hogy sokkal olcsóbb is. Rájöttem ide már nem akarok drága dolgokat venni, mert mi van, ha költözésnél sérül, inkább majd az új házikónkat rendezzük be úgy, ahogy szeretnénk. :-)

Na, így délután másképp látom a helyzetet:

Marci ismét lázas és fájlalja a fülét. Holnap jö a doktornéni délelőtt...pedig reménykedtem ő megússza antibiotikum nélkül. :-( Igaz az is jelzés értékű, hogy két hét alatt most lázasodik harmadszorra-mármint folyamatát tekintve, nem alkalmat nézve.
A derekam überbrutál......nem tudok gyakorlatilag mozogni. Se ülni, se állni, se feküdni nem jó-ha megyek akkor nem gáz annyira.
 

 

2012. február 28., kedd

mindenhonnan van felfele, csak nagyon akarni kell

Vagyis azt gondolom innen csak fel van...Bendunak kezdődő tüdőgyulladása van, amit ma megspékelt egy kis fosival és hányással. Mondjuk hasmenése már napok óta van, gondolom a sok lázcsillapítótól, a hányás meg szerintem a Klacid babynek szólt, meg annak a rengeteg váladéknak, amit lenyel. Na, de legalább az orrából nem jön bacis cuccos. Marci szuperül van (kopppppppppp), az orrváladéka is szépen letisztult. Apjuk elkezdte tegnap a Sumamedet szintén, mert érezte neki se okés az arcürege. Én talán egy hajszálnyival jobban. Tegnap késő délutánra elmúlt a lüktetés újfent, ma reggelre ismét előjött, de talán nem annyira erősen. Rájöttem nekem az infra nem jó, vagyis amikor melegíti szuper, de utána olyan fájdalom kezdődik, hogy jajjjj. Viszont a gőzölés szintén jól esik, meg is indul a cucc, és nem is fáj utána.
Tegnap itt volt a gyerekdokink, és annyira aranyos volt, hogy adott homeós cuccot, mondta próbáljam ki. Hát rajtam nem múlik.
Most már azért lassanként próbáljuk összeszedni magunkat, próbálom mantrázni, hogy meggyógyulunk!!!!!!!!!! :-)

Délután: 16.08

Marci is visszalázasodott és nagyon csúnyán köhög.......pedig gondolgondolgondol erősen a gyógyulásra

2012. február 27., hétfő

nyugaton a helyzet változatlan

Azaz nem igazán tudunk kikeveredni ebből a nyavalyából. Kezdem Marcival, mert ő egész jól van. Szombat éjszaka volt utoljára lázas. Néha köhög egyet-egyet. igaz az orrából érdekes dolgok jönnek, de a közérzete tökéletes.
Dani is egész jól, de még náthás, meg köhög.
Bendu már nem jól. Ugye szerdától péntekig lázas volt. Péntek este volt utoljára egy nagyobb lázas periódusa, amikor 39,7-ről nem igazán akart a hőmérő mutatója lemenni, de győztünk, sikerült és onnantól úgy nézett ki egész szépen jön helyre. A nózijából is átlátszó színű váladék távozott már. Viszont szombat este elkezdett köhögni. Vasárnap már egész nap köhögött, és délutánra visszalázasodott. Ami jobban aggaszt, hogy gubbaszt, fekszik, pirosak a szemei, tehát szemmel láthatóan rosszul van. Dél után jön ki a doktornéni, kíváncsi vagyok, mit mond.
Én is car de luxe állapotban vagyok. Valószínű egy jóóó kis homlok-és arcüreggyulladást kaptam az influenzából kifolyólag. Szombat este már nagyon fájt a fejem, ekkor tudtam gáz van, de tegnapra ez elviselhetetlen mértéket öltött. Ha felálltam, leültem belehasított a halántékomban, aztán már egyfolytában fájt a fejem, emellé alig bírtam a számat kinyitni, mert az állkapcsom is fájt a teljes felső fogsorommal együtt. Dani édesapja utána nézett, mit szedhetek rá, és Sumamedet kaptam, plussz orrsprayt. Délutánra úgy nézett ki jobb, amikoris meginfráztam és wááááááááááá, annyira rossz lett, hogy lüktetett az egész fejem. Este határozottan okés volt, de reggelre ismét nagyon fáj.......

2012. február 25., szombat

Influenza folytatása....

Azt hittük Marcus azzal a két nap lázzal megúszta múlt héten. Hát nem. Az más vírus volt. Szegénykém éjszaka sírva ébredt, ami azért nem jellemző á, és nagyon fájdította a lábát. Először nem értettem, majd amikor felkapcsoltam a villanyt láttam, milyen piros az arca...ekkor már 39 volt a hője. Reggel is ilyen hővel ébredt, majd most délutánra lázasodott vissza. Persze neki is elkezdett folyni az orra és köhög. Legalább Bendu brutál láza elmúlt végre.
Dani is szarul van még, meg én is..... .
Nagyon sokat gondolkoztam a szezon elején oltassunk vagy sem. Elég sok embert megkérdeztem róla és elég vegyes vélemények hangzottak el. Végül úgy döntöttünk nem oltatunk, minek. Igaz azt is hozzá kell tenni, hogy vagy 10 éve tényleg nem voltam influenzás és mióta Danit ismerem ő se.  Nemrég a konyhában azonban mindkettőnkből kibukott, jövőre kellene az a fránya oltás...mi tagadás nem vagyunk nyámnyilák, de szenvedünk....és az még hagyján, hogy mi, de a fiúkat is megviseli eléggé....

2012. február 24., péntek

Influenza

Igazából ez a szó az elmúlt 10 évben hiányzott a szótáramból. Persze minden évben hallgattam a hírekben, mekkora a járvány, de soha nem féltem, hogy elkapnám. Most se féltem, de úgy elkaptuk, hogy jajjjjjjjj. Azt hiszem erre emlékezni fogunk egy darabig.
Ugye írtam, hogy Marcus múlt hét pénteken itthon rekedt, na neki hétfőre gyakorlatilag semmi baja nem volt, de addig 39 fokos láza volt 6 óránként. Azt gondoltuk, oké ennyi volt. Hétfő este már gondoltam, hogy valami nem oké, mert elkezdtem köhögni. Na, de azt korántsem gondoltam volna, hogy kedd reggelre már annyira szarul leszek, hogy Bendut el sem tudom vinni a bölcsibe, Marci meg még itthon volt, mert csak szerdától kapott igazolást. Mindegy is lett volna, mert tuti nem tudtam volna érte menni. Annyira fájt mindenem, köhögtem, folyt az orrom és lázas voltam. Csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Bármerre fordultam az ágyban az ízületeimet éreztem és csak hab volt a tortán, hogy tök egyedül voltam a két fiúval. Erre jött grátisz, hogy Bendu is rosszul lett szerdára. Na tökéletes hármast alkottunk, feküdtünk az ágyban, Benduka aludt a 39 fokos lázával, Marci dvd-zett, illetve mindig hozott valami játszani valót az ágyba. Így megtudtam, hogy lehet ágyban társasozni, geo magozni, színezni. Erre a helyzetekre szokták mondani, ami nem öl meg az megerősít, és még itt vagyok! :-)))) Valamivel jobban, köhögés és orrfolyás még mindig brutál, az arc-homloküregem az televáladékkal....Bendu azóta is lázas, köhög és folyik az orra. Éééééééés, ha ez még mindig nem elég, Dani tegnap hazajött 2 körül 39,6-os lázzal, konkrétan a hűtőfürdőben nem volt magánál......

30. hét, +8,3 kg

Ez is eljött, betöltötte Sebi a pocakban a 30. hetet. Innentől mindig annyira felgyorsulnak az események és én még nem várom a végét. Na nem azért mert annyira kényelmes állapot, hanem mert a császárral szembeni ellenérzéseim még mindig nem változtak. Bár megpróbálok másképp hozzáállni.
Tegnap voltunk ultrahangon. Annyira örültem, mint még soha. Az utóbbi időben elég sok embertől kapom vissza, hogy pici a pocakom és bár hiába hajtogattam, hogy lehet a pocakom nem túl nagy, de attól még lehet benne óriási gyerek. Amúgy 94 centi a pocak, Marciékkal ilyenkor már volt 104-105 centi, na de 10 kiló plusszal, így úszógumival indítottam.   
A lényeg Sebi az ultrahangos néni szerint is pici pocakban lakik, de vigyáz állásban és nagy méretekkel. Tökéletesen jól éreztem, hogy a kezével alulról akar szabadulni, felül viszont a gyomromat rugdossa. 1560 gramm jelenleg és az össz méretei alapján 31 hetes. A mellső fali lepény miatt nehéz volt a kép készítés, mert mindig bebújt mögé, ha nem akkor a kezeit rakta az arcocskájas elé. Ja és szerintem óriási lába lesz.

A fiatalember:





2012. február 17., péntek

29.hét +8,3 kiló

A pocakom mérete viszont 97 centi, ami meglepően nem nagy a fiúkéhoz képest. Mindegy is, mert jövőhéten megyünk ultrahangra és ott majd jóóól meglátjuk, hogy ennek ellenére Sebi baba szép nagy méretekkel rendelkezik! :-) Vagyis remélem, mert ha nem kikapok Danitól, hogy nem hízlalom eléggé, pedig amint a súlyom mutatja, ha én hízom akkor neki is kellene. Viszont hosszúságra nem lehet kicsi, mert úgy érzem egy merő gyerek vagyok-konkrétan, ha ülök csak egyenes háttal megy, mert a láéba a gyomromban van, a keze meg úgy érzem, mintha távozásra kész lenne. :-))))))

A mai nap is eléggé vegyesre sikeredett....Marcival farsangoltunk. Az oviba a szülők is bemehettek egy órácskára. Volt egy kis előadás, aztán mindenki bemutatta a jelmezét-ehhez minden szülőnek írni kellett egy négy soros rímelő versecskét, amit a gyerkőcök előadtak. Majd a szülőknek volt egy kis játék (amolyan igazi retro fíling), nagyon hangulatos volt!!!!!!
Azonban, amint hazaértem és odaraktam az ebédet, telefonáltak az oviból, hogy Marcinak fáj mindene, és magas hőemelkedése van (37,6), mire hazaértem vele már 38,8 volt. :-( Semmi, de semmi más tünete nincsen. Most azon gondolkozom, hogy volt két hete bárányhimlős megbetegedés a csoportjában, lehet elkapta? Mondjuk örülnék, ha túl lennénk rajta... 
Így igazi anya-nagy fia napot tartunk (chipset eszünk és Kubut iszunk) most, Bendu nélkül. Kellett már ez, igaz nem ilyen áron.

Woody a sheriff:



 Amint látszik Jesse is volt Woodynak. :-) Az igazi ovis szerelem!!!! <3

2012. február 16., csütörtök

önmarcangolás...

Az utóbbi két napban, de talán az utóbbi két hétben folyamatosan azt próbálom kideríteni hol rontottam el, de leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogyan hozhatnám helyre. Marci nevelésére gondolok. Az, hogy szófogadatlan még egy dolog, mert sokatoknál probléma ez, pedig próbálom azon értékek mentén nevelni, amit én kaptam otthonról. De a hisztijeivel végképp nem tudok, mit kezdeni...sajnos. Egy héten kétszer-háromszor tuti megtisztel vele, amikor megyek érte az óvodába. És ekkor semmi nem segít, az egész délutánunk, esténk el van rontva, mert semmi nem jó, csak nyávogva, hisztivel képes létezni, szótnemfogadással megspékelve. Őszintén szólva, tudom gyengeség, de tegnap már zokogtam, mert próbálok annyira jó anya lenni, amennyire lehet, próbálok persze nem túlzásokba esni, de az aranyközép utat megtalálni. De nem megy, legalábbis ezt mutatja a példa. Miért van az, hogy más gyerek öltözik egy mukk nélkül? Én meg minden reggel itthon vesződök vele. Már tv-t sem nézhet reggel, vagy csak nagyon keveset, mert gondoltam ezért nem öltözik, de nem. ma is könyörögtem érte, már azt kérdeztem, mit kéne tennem, ahhoz, hogy felöltözzön, de mint akinek elsétáltak otthonról, csak vergődött meztelenül az ágyán. :-(((( Esküszöm nekem veszekedni nem volt kedvem, csak mérhetetlen bánatot éreztem, hogy tán nem szeret engem a gyermekem? Az óvodai öltözködésről ne is beszéljünk...majdnem az összes gyerek öltözik magától ő meg nem. pedig tud, mert ha csoki, túró rudi be van ígérve akkor képes 5 perc alatt meztelenről téli szerkóba vágni magát. Na, de nehogy már egy hétköznapi dologért kelljen jutalmaznom egy 4,5 éves gyereket, mikor az öccse képes magától öltözni 2,5 évesen. 
Vagy például annyira hiányoznak napközben, igyekszem értük, mindig megpuszilgatom, elmondom hiányoztak, megbeszéljük öltözés közben, mi történt velük oviba-bölcsibe-ennek ellenére sikerül úgy érkeznem legalább kétszer egy héten, hogy hisztizik.....nagyon le vagyok keseredve. 
Hétvégén itt volt a nagyi és hát utána duplán kezelhetetlenek. (tudom lehet olvasod, nem szeretnélek megbántani-őszintén, én már nem harcolok semmi ellen, de a tényekhez hozzátartozik) Én nem tehetem meg napi szinten, hogy majdnem mindent megengedjek nekik, mert akkor lenne igazán őskáosz, de ezek után a hétvégék után én vagyok a rossz a fiaim szemébe. Két nap alatt megkaptam egy párszor, mert "Muca mama megengedte, Muca mama adott, Muca mama elvitt... És ilyenkor szar érzés, nagyon szar, mert olyan, mintha én rossz lennék.
Pedig esküszöm semmi lehetetlen szabály nincs a családunkban, amit ne lehetne teljesíteni, akár egy 2,5, akár egy 4,5 éves gyereknek. Reggel reggelizünk-normálisan, ebédkor ebédelünk és nem túrjuk a kaját, este vacsizunk. Persze sajnos  ahhoz, hogy ez így legyen szankciókat kellett bevetnünk-édesség csak délután van, mindenféle cukros löttyel egyetemben, mert különben nem esznek...lehet ez kegyetlenül hangzik sokak számára, de sajnos a cél szentesíti az eszközt. Vagy a játék, nem abból áll, hogy a gyerekszobába szétdobáljuk az összeset, hanem ami az óvodában is van, előveszünk egyet, és ha meguntuk helyre rakjuk. Nem egyszerű a 29. hétben a bomba támadást helyére pakolni, mert ők ezt nem teszik meg.
Szóval, ha bárkinek, bármilyen építő jellegű gondolata van szívesen veszem, mert én már a pszichológuson gondolkodom, és lehet először nekem kéne elmennem, hátha én csinálok rosszul valamit.
 

2012. február 13., hétfő

wellneSS nagy SZ-szel

Hol is kezdjem ezt az eléggé vegyesre sikeredett hétvégét...Igazából ott kezdődött a történet, hogy Dani elvileg pénteken be sem ment VOLNA dolgozni-persze, ha az a volna ott nem volna. De ott volt. Így reggel 7-kor elment itthonról és valamikor 10 környékén ért haza. Persze még el kellett mennünk bevásárolni, mert nem volt itthon a fiúknak ásványvíz, tej meg ilyenek. Persze indulás előtt realizálódott drága páromban, hogy a pénztárcája eltűnt. Na, hol lehet, hát, hol??? Persze, hogy a munkahelyén! Persze, persze, persze....Így elmentünk bevásárolni, haza, megebédeltünk és még mielőtt megkezdtük volna romantikus hétvégénket kettesben, persze meglátogattuk a Kunigunda útját. Itt azért úgy éreztem bevágom erősen a durcát, de nem tettem, elgyűrtem magamban minden indulatomat.
A pénteki nap innentől kezdve egészen nyugisan (:-))) ) telt, volt egy kis wellness, egy hatalmas vacsi, ami után úgy vergődtem, mint egy partravetett bálna. De azért szuper volt.
Másnap reggel Dani már migrénre ébredt, így fél hétkor az ágyból kiesvén, felöltözvén, mentem a gyógyszeréért, a kocsihoz (mert persze, miért ne a kesztyűtartóban hagytuk). Jelezném kint körülbelül mínusz 20 fok volt, így alaposan sikerült felébrednem. Majdan felöltöztünk, lebattyogtunk reggelizni és itt elkezdtünk tanakodni, hogy wellness vagy kékestetői kirándulás. 11-re (:-) )sikerült kiokumulálnunk, hogy inkább elmegyünk kirándulni, révén gyönyörűen sütött a nap, délután meg bőven ráérünk ázkolódni. Na ez volt a hiba. Elindultunk, két kilométert nem mentünk lefele a szerpentinen, amikor is az autó egész furiba ment át, tövig nyomva a gázpedált sem gyorsult. Majd ismét magához tért, kb egy percre, mert utána a létező összes piros lámpa kigyulladt, jelezvén felforrt a hűtővíz. Ez nem volt lehetséges, így kétségek közt vergődve vártuk a mínuszokba, fűtés nélkül, de napsütésben, másfél órát a felmentő sereget. Na ez aztán a wellness élmény!!!! Megérkezett az autószerelő, aki tudtunkra adta fogalma sincs, mi a baja, valószínű a számítógépes rendszer szállt el benne, így szakszervizbe kell vinni, ami persze csak hétfőn nyit ki. Már, miért lenne szombaton nyitva????? Más választás nem volt fel kellett Pestre szállíttatnunk az autót, a szakszervizbe. Mindez 40 ezer forintunkba fájt és még fogalmunk sincs, mi a baja és az mennyibe fog kerülni. Szóval hazajöttünk, bevágódtunk a Suzukiba és visszamentünk, mert nem akartuk veszni hagyni azért teljesen a hétvégét, mert az sem volt olcsó. :-( Így vehettünk a Suzukira is autópályamatricát, és miért ne csak 10 naposat lehet már venni, tankolhattuk tele és a többi, és a többi. Viszont a nap hátra levő része, mert hogy olyan 5 környékén értünk vissza, szuperül telt el. 
Másnap azért feljutottunk a csúcsra, megmászatta velem Dani Kékes tetőt.
A hotel-hát ahhoz képest, hogy 4 csillagos WELLNESS szálloda, többet vártunk volna el ettől a részlegétől. Összesen volt három medence, ebből egy gyerek medence, ahova csak gyerkőcök mehettek, volt egy áztató, amiben elvileg volt pezsgőfürdőrész, na de az egész nem volt akkora, mint a hálószobánk-aki nem járt még nálunk jelezném egészen apró hálónk van, és volt egy úszómedence, ami viszont kellemetlenül hideg volt.

Piros görögdinnye:
 A csúcson:


2012. február 10., péntek

28. hét +7,5 kg

Igazából most többre nem nagyoon van időm (meg nem is igazán történt velünk semmi), mert megyünk Galyatetőre wellnesselni Danival, kettesben. Mondjuk nem igazán indult pozitívan ez a nap, de túlteszem magam rajta és mint jó feleség csak mosolyogni fogok.

Gyorsba azért csináltam egy pocakfotót-Sebilak betöltötött 28. héten.



2012. február 7., kedd

szánkózás

Csak szánkózunk és szánkózunk és szánkózunk. Szánkóval megyünk Marciért, az oviba majd haza együtt. Olyan vagyok, mint egy szánhúzó kutya. A hátam mögött csücsülő fiaim pedig kedveskednek egy-egy gyite paci, gyorsabban felkiáltással! :-) A legnagyobb poén, amikor Bende üvölti, hogy gyooooorsabbbban, apa gyooooorsabbbbban húzta. És mindenki néz rám és röhög. No persze, de apa nem cipel magán fölös 7 kilót. :-)))))

A Zuram is jó fej volt. Hív, kérdi, mit csinálok. Mondom szánkózom. Kérdés? Ki húzza a fiúkat? Na, vajon, ki?????? Felbéreltem embereket, hogy húzzák helyettem. Na, de nem lesz ebből baj? Mondom banyek most esik a hó, most kell szánkózni. A hó nem biztos, hogy megvárja a hétvégét, amikor lesz, aki helyettem húzza őket! :-)

Jah fénykép az nincsen róluk. lehet ma kattogtatok! :-)

2012. február 6., hétfő

eredmény

Elhoztam a vérleletemet. :-) A cukor vizsgálatot nem tudom értelmezni, jó lehet nem is az én feladatom (lenne:-) ), mert az éhgyomri az 3,6 a terheléses az 3,3 lett. Semmi csillag nem volt iderakva, pedig,a hogy utána olvastam ez alacsony érték. vagy kismamáknál ez normális? Az is igaz, hogy hetek óta diétázom és az elmúlt két hétben még komolyabban veszem. Amúgy, ami érdekes, hogy nem voltam rosszul abszolút. Én, aki alapjáraton szédelgős vagyok, semmi jelét nem mutattam annak, hogy alacsony lenne a cukrom.
A hemoglobinomnál volt egy csillagocska, mert 120 helyett 118 lett, úgyhogy mától adok egy kis vas utánpótlást a szervezetemnek.

2012. február 5., vasárnap

Sebi és a zene :-)

Tegnap elmentünk az Eurovíziós dalfesztivál magyarországi elődöntőjére, révén férjuram ottan dolgozik. Nagyon jó kis program volt, ha másért nem kettesben voltunk. Mondjuk a székek, amin ültünk rendkívül kényelmetlenek voltak, de sebaj, ne legyünk olyan kényesek. Viszont azt nem tudtam eldönteni Sebinek tetszik vagy sem a zene. Amikor először megszólalt a hangosítón keresztül, beindult a pocakban a bugi. Amikor vége lett leállt, és ez így ment két-három számon keresztül. Aztán szerintem elfáradt, mert hosszú csend következett. :-) Jó volt élőben is látni, de véleményem szerint tv-n keresztül jobb.

Ami engem illet mára összeszedtem egy jó kis kötőhártya gyulladást, de hogy honnan????

2012. február 3., péntek

27. hét +7,6 kg

A súlyommal már nem foglalkozom. Tartom a diétám, mozgok heti 4-5-ször, ezvan. Úgy néz ki minden terhességemnél meg kell híznom egy bizonyos súly mennyiséget. :-) Azért persze kíváncsi vagyok a terheléses cukorvizsgálat eredményére, de ma lusta voltam bebumlizni és elhozni. Majd hétfőn.
Meg van a 30. heti ultrahang időpontja!!! Február 23-án megyünk és 4 dimenzióban is látni fogjuk Sebi babát. 

De addig még annyi minden történni fog. Holnap az Eurovíziós Dalfesztivál válogatójára megyünk, jövő péntektől vasárnapig wellnessben fogjuk áztatni magunkat, utána való héten farsangi buliba megyünk szintén kettesben!!!! Hurrá!!! :-))))

Most meg várjuk a havat. vagyis a fiúk, én annyira nem vágyok -15 fokban szánkózni és hóangyalkát csinálni, dehát a gyermeki öröm mindennél többet ér. De most még itt vagyok a jó meleg szobában és rotyog a holnapi gulyásleves....

2012. február 1., szerda

75 gramm glükóz

Brrrr...bleeeeee...és akkor még csak nagyjából adtam vissza az érzéseim a terheléses cukor vizsgálattal kapcsolatban. Így a 28. hét küszöbén meg kell ejteni ezt a számomra kellemetlen vizsgálatot. Kellemtelen? Igen, és nem azért, mert egy fémdarabot böknek belém, hanem, mert ezt a mérhetetlen sok cukrot két deci vízben fel kell oldani és meg kell inni. Annyira undorodom tőle, hogy azt nem tudom leírni. Persze kaptam ötletet, miként facsarjak bele citromot, de minek. Így is undorító, úgy is. Ezen felül ,eddig nem kellett 0 perces vérvétel, most kell. Ami annyit jelent, hogy két baromi hosszú órát fogok várakozással eltölteni, egyedül. Ezidáig itthon megittam két óra múlva jelentkeztem vérvételre, azt uzsgyi amerre láttam. Na jó nem háborgok, mert amúgy ez a vizsgálat a mi javunkat szolgálja!
Úgyhogy holnap kéretik szurkolni nekem!:-)))