Feeds RSS
Feeds RSS

2012. március 30., péntek

35. hét +13,1 kiló

Csak úgy rohan az idő. Megkezdtük a 36. hetet. Ha a 40-et nézzük akkor is már csak 35 nap lenne a végéig. Így, hogy császár és előbb fog érkezni, még kevesebb, azaz kb. egy hónap múlva Sebi már itt lesz közöttünk. Izgalmas napok, hetek elé nézünk. Továbbra sem szereti a hidegfrontokat, ma reggel is jókat keményedett, görcsölgetett, de hát már talán ez a dolga. Viszont még ne akarjon jönni, mert se kiságya, se bölcsője, se pelenkázó matrac, a tiszta vasalt illatú babaruhák hiányáról már ne is beszéljek. Nekem még kell bő két hét, míg minden készen fog állni az érkezésére, amiben persze benne van Húsvét.

Viszont legnagyobb örömömre sikerült letisztázni, hogyan is fog a fiúk élete alakulni, míg kórházban leszek. Ugye ahhoz ragaszkodtam-és végül is akikkel erről beszéltem mind igazat adtak-, hogy járjanak oviba, bölcsibe míg én kórházban vagyok. Apa reggel elviszi őket-végülis 6-tól mindegyik intézmény nyitva-és délután Kata összeszedi nekem. Ha minden jól megy-és miért is ne-csak három napról van szó, bízom benne a negyediken hazaengednek. Majd délután jönnek hozzám és Sebihez. Szegény D-nak már nagyobb gond, hogyan oldja meg a szabadságát-már kivegye, amíg én kórházban vagyok, vagy csak utána, meg egyáltalán hány napot is tud megoldani... . Mindegy is ezen a részén nem görcsölök, ha két beteg gyerekkel elbírtam akkor menni fog az két egészségessel és egy újszülöttel. .-))))

A parám, hogy tegnap megtudtam április 27-én lesz az anyák napja az oviban. Így vagy megszülök addig-amúgy ez a tervem 04.24. vagy csak utána. Az óvónénik kedvesek voltak és mondták majd apával hazaküldik az ajándékot, de én nem szeretném, hogy Marcusnak rossz legyen az, míg más anyukája ott van/volt, addig én nem. Így ha sikerül a tervem én biza összekaparom magam arra a 10 percre és ott leszek! :-)

Szóval már amolyan izgulósan, hogyan "leszősen", készülődősen, de cseppet sem fáradtan telnek ezek az utolsó hetek Sebivel a pocakban.

2012. március 29., csütörtök

Színház

Amíg nem zárom a blogom, addig is írok.

Tegnap színházban voltunk. D nagyon régóta megszerette volna nézni A tizenkét dühös embert a Nemzetiben, de egyszerűen nem lehetett rá jegyet kapni. Végül azért sikerült, így tegnap megnéztük. Ő látta a film változatát és azt mondta szerinte az sokkal jobb volt, én aki nem láttam, azt mondom én ezt is élveztem. Meg persze nem utolsó sorban azt is, hogy kimozdultunk és kettesben voltunk. Bár, amilyen fáradt volt, és ha ezt tudta volna előre, lehet nem vett volna jegyet. És, hogy a lúd legyen kövér szombaton Duma színházba megyünk-ezt névnapomra kaptam. Azt hiszem adunk a kultúrának pici fiú érkezése előtt.
Fiúkra tesóm vigyázott nálunk. Így cserébe reggel én vittem a kiscsoportot bölcsibe. Nem tudom édesanyám, hogy csinálta és ezért minden elismerésem az övé, de úúúúúgy örülök, hogy nem ikreink vannak. Egyfolytában civakodtak-marakodtak. Marci próbálta kivonni magát a viták alól és néha csak kapkodta a fejét, mi is történik. Hol Bendu sírt, hol Lőrinc...vagy mindkettőnek a labda kellett, vagy a Verdás könyv. De közösen nem tudtak játszani. :-)))))) Bezzeg a rágót közös erővel próbálták meg kierőszakolni tőlem és kéz a kézben vonultak be a csoport szobába. :-)

Az emeletes ágyat még mindig óriási rajongás veszi körül. Igaz, ami igaz már többször próbálják nem rendeltetés szerűen használni, szegény Katkának lett is néhány ősz hajszálat tőle. Tegnap kitaláélták, hogy nem a létrán, hanem a pelenkázó komódról, kívülről másznak fel....én se lettem volna boldog, ha ezt meglátom. És a csajoknak a fórumról lesz igazuk, hogy azt a csillárt onnan likvidálni kell és valami szorosan a falra tapadó lámpát kell venni, mert Bendu előszeretettel hintáztatja... .



Sebi, jól van. Sokat mocorog, ellenben sokat keményedik is a pocak és két napig fura menzesz szerű érzésem volt. Mára szerencsére alábbhagyott. :-) Majd hétfőn megyek dokihoz kíváncsi leszek, mit mond.

2012. március 26., hétfő

hétvége

Elég lazulósra sikeredett. Szombaton délelőtt vásárolgattunk, délután pedig D édesapjáékhoz mentünk két okból is, egyrészt Bendu névnapja miatt, másrészt pedig ott aludtak a fiúk, mert mi születésnapi buliba voltunk hivatalosak. Most éjszakáztak náluk először, és nagyon-nagyon jól érezték magukat. A várttal ellentétben Marci pityergett egy picit este-hiányoztam neki-de hamar megnyugodott. Bendu meg éjjel ébredt meg, akkor közölte, hogy anya nem akarok aludni, de Pista papa átment betakargatta és már húzta is a lóbőrt. Azért megjegyzem Lópicigáspár a javából-itthon nem akar a helyén aludni, de mindenhol máshol ott ébred reggel, hol este lefektették. :-))) Ésss közölték jó volt az ágy. :-))))
Vasárnap 11 körül mentünk értük, de Marcus kiharcolta, hogy ebédeljünk ott, így csak délutánra értünk haza. Akkor mindenképp jönnünk kellett, mert tesómék elvitték Bendu ágyát, illetve mi is követtük őket, mert pár dolgot le-illetve fel kellett vinni a padlásra. Így délután Katáéknál hancúroztak a kertben. És ha már kert, annyira élvezik, hogy az csuda. Ilyenkor még jobban el fog a vágy egy kertes ház iránt és nem magam miatt, hanem miattuk. Ha olyanjuk volt simán kimentek Pista papáéknál is, hol fociztak, hol virágot gyűjtöttek, vagy futkároztak Betyivel, de mindig volt valami izgalmas elintézni valójuk. Katánál meg ugye ott a járműpark és hát a füvön aztán lehet rodeózni, mert ha el is esnek, puhára zuhannak. :-)))) Így remélem nekünk is megadatik egy talpalatnyi földterület.
Marcus ma nagyon nem akart oviba menni, olyan sírást-nyűglődést levágott, hogy ihajjjjj. Hol ez volt a baj, hol az-szerinte unalmas az ovi, amikor mondtam ezt beszélje meg az óvónénivel, akkor hátrált és az egyik ovistársára panaszkodott, aki kiabál vele....szóval nem volt egyszerű a ma reggelünk. Amikor Marcus abbahagyta, akkor kezdte Bende, mert nem apa vitte bölcsibe-megjegyzem még soha nem vitte és ebben nem is a személy az izgalmas, hanem, hogy a Suzukival mehetne akkor. :-)))) Így szép az élet.

2012. március 23., péntek

Marci

Úgy döntöttem nem költözöm. :-))) Marcusnak csak vírusfertőzése van, a csak a skarlát ellenében csak, mert amúgy persze jobb lett volna, ha el sem kapja. De így igazi anya-fia napokat tartottunk. Nem is tudom, mikor tudtunk ennyit beszélgetni nyugiban, anélkül, hogy Bendu ne szólna, ugrana közbe.
Ebédnél még bókot is kaptam, mert ki tudtam nyitni az ásványvizes palackot:

-Anya, nem is tudtam, hogy te ilyen erős vagy. Most már tudom!!!! :-))))

és egy másik szösszenet

-Marcus nem kérsz megy levet?
-Nem, én csak vizet iszom. És tudod, miért? Mert a cukros löttyöktől (ez tőlem van)beteg leszek (ez tuti nem). Jobban mondva, hányni fogok.....


34. hét +12,4

Hurrá, hát ezt is elértük így együtt. Átléptünk a 35. hétbe. Valahol azt olvastam, hogy ekkor már érett a baba. Persze Sebi maradjon csak a helyén, hízzon szépen. :-)))))) Na, ha négy hét múlva úgy döntene jönni akar, nem fogom visszatartani. Tesóm tegnap azt mondta, szerinte előbb fog érkezni-április 20-án. :-))))))

A három fiú és én :-))))



2012. március 21., szerda

Van a Holdon vagy a Marson szállás???

Marcit 38 fokos lázzal hoztam haza az oviból és nagyon fáj a torka. Ami még szebb, hogy a kis barátnője, akivel vasárnap együtt voltunk bábszínházban skarlátos lett. Így sanszos, hogy elkapta. 3 hét után sikerült kereken 6 napot közösségbe járniuk...:-((((((

szösszenet a pocakról

Tegnap rendeltem Norbi kaját. Ma hozta a csajszi, már megismert, mert nem először rendeltem tőlük. Rámnéz mosolyog és kérdi:

-Csak nem újra baba?
-Csak, de...-mosolyogtam én is
-Hányadik hónap? Ötödik?
-Nem, öt hét múlva szülök!

Ez kiverte nála a biztosítékot, vagy fél percen keresztül csak hápogott, a pénzbőlem tudott visszaadni. Nos jót mosolyogtam. :-)))

2012. március 20., kedd

:-)))))

Igen, igen és igeeeeeen!!!! Megérkezett a fiúk emeletes ágya! Hiper, szuper, csúúúúúúcs. Annyira izgatott vagyok, mit fog Marcus szólni hozzá, mivel nem tudja, hogy ma érkezett. Hétvégén, elpateroljuk Bendus mostani ágyát, egy kicsit pofozok még a szobán-fali matrica meg ilyenek, összeállítjuk Sebi ágyát és ha kész hozok képeket. Nem is hinné az ember, hogy egy panel lakás félszobájában akár 4 gyerek is kényelmesen elférNE. :-))))))

Marci száj: minden napra jut egy gyöngy szem :-)

Tegnap este én fürdettem őket, látom nagyon matat a víz alatt, majd megkérdi:
Marci: -Anya, miért csak egy gyöngyöm van nekem????
Anya:-Milyen gyöngyről beszélsz? 
És abban a pillanatban látom, hogy a golyóit markolássza. :-))))
Anya: -Keressed csak drágám, hidd el meg lesz a másik is!!!!!
Azért, hogy már most gyöngynek hívja....:-))))))))))))))))))))))))))

2012. március 19., hétfő

hétvége

Csütörtökön március 15-én igazából nem történt semmi extra velünk. Mivel D-nak dolgoznia kellett, amúgy sem terveztem hosszabb kirándulást, gondoltam megnézzük, milyen programok vannak környékünkön. Végül azonban Hortobágyit csináltam, meg játszottunk a fiúkkal, és itthon maradtunk. Sebi is keményedett, meg egy kicsit nyűgös is volt az a nap.
Péntektől vasárnapig Zalaegerszegen voltunk. Sajnos az utat nagyon unták a fiatalok, hiába a temérdek könyv és cd. Nem hiába 2,5 óra egy helyben ülve nem a legvonzóbb program egy majdnem 5 és 3 évesnek. De rendben odaértünk és a fiúk nagyon élvezték Muca mama 2 napos kényeztetését. Sebi érkezése előtt hosszabb utat már nem tervezünk. D a kocsiban odafele azért viccesen meg is jegyezte lehetőleg ne most akarjak szülni. :-))) Hát nem állt szándékomban.
Tegnapra pedig bábszínház jegyünk volt. Két-három havonta ide a helyi közösségi házba szoktak szervezni bábelőadásokat. Így láttuk már a Mazsolát kétszer is, Bendu nagy kedvencét. Most A három kismalac és a farkasok című előadást láttuk...igazából nem tudtam eldönteni sírjak vagy nevessek. A gyerekeknek tetszett, de ha megkérdeztem mit láttak, a válasz a farkast, aki megette a malackát....elég sajátos feldolgozásban adták elő. In medias res belecsaptak a lecsóba, még el sem kezdődött az előadás a farkas már fújta a szalma házat....A bábok sem tetszettek, főleg a Basedow kóros farkasok nem...és nagyon-nagyon kevés volt a párbeszéd. Pedig szerintem egy bábelőadás az interaktivitás miatt lesz jóóóó, főleg, amit 3 éves kortól ajánlanak, de lehet nekem voltak túlzott elvárásaim.

Marci-száj: 
Előzménye, hogy még mindig mindent a szájába vesz. Merem állítani, hogy nem direkt és gondolkodás nélkül. No épp valami a szájában volt-nem láttam-és D rászólt:

D:- Marci, vegyed ki a szádból azonnal!

Marci erre megsértődött, dünnyögve elment a szobájába és hangosan kimondta, amit gondolt:

M:- Na ne máááááár, megint kezdi!!!! :-)))))

2012. március 16., péntek

33.hét 11,3 kg

Csak egy gyors adatközlés. betöltöttük a 33. hetet, és elkezdődött a bűvös 34. :-))))) 11,3 kilónál járok, a pocakom még mindig nem érte el a bűvös 100 centit, még csak 99. :-)))))))

Marciszáj:

Én: -Marcikám siessetek a reggelivel indulni kéne.
Marci:- Jóóóóól van, de a fogaim nem tudnak sietni!!! :-))))))

Szép, napsütéses hétvégét mindenkinek!

2012. március 15., csütörtök

Sűrű napok

Elég sűrű napokon vagyunk túl. Már a hétvégén sem tétlenkedtünk, elmentünk a Brendonba és megvettük Bendu autósülését, mert a régit kinőtte. Vagyis még jó lett volna, de Marciéba már sokkal szívesebben ült bele, és ebbe nem kell beemelni. Javára legyen írva nagyon ritkán kellett, na de mégis csak a17 kilóhoz közelít. Szóval van egy szuper új autósülése. Valamint vettünk nekik egy könyvespolcot. Ez  mindenképp kellett, mert a rengeteg könyvük a pelenkázó komódon sorakoztak, amit viszont nemsokára Sebi foglal el. Így megoldást kellett találni. Vasárnapra maradt az összeszerelése és üzembe helyezése. :-))) Persze D-nak akadtak lelkes, szorgos kis manói, akik mindenáron kalapálni akartak.

Hétfőtől mindketten elmentek három hét itthonlét után oviba és bölcsibe. Nagyon élvezték, legalábbis csillogó szemmel rohantak, amikor értük mentem és lelkesen mesélték, kivel-mi történt. Megtudtam, hogy Marci párizsi levest (frankfurti) evett hétfőn és szerdán szép ruhába kell öltözni, amire ki kell tűzni a petárdát. Bende meg egyszerűen úgy foglalta össze: Anya jóóó vóóót a bőőőőcibe. :-)Egyszerűen imádtam, ahogy csak csacsogtak és meséltekmeséltekésmeséltek.
Nekem megannyi elintéznivalóm volt, amibe azért sikerült egy-két barátnős órát is belelopnom. Hétfőn háziorvosnál nyitottam a táppénzes papírom miatt. Persze az ajánlást otthon felejtettem, így szerdán mehettem vissza. Cirka háromnegyed órámba tellett, mire megkaptam a papírokat...., de mit ad Isten? Marcsi barátosném is pont ott volt, ugyanazon az emeleten csak nem a háziorvosnál, hanem a terhesrendelésen. Így csaptunk egy görbe napot.
Kedden egy szerencsétlenül sikerült parkolást szerettem volna elintézni, de olyan buta emberek ülnek a hivatalokban, hogy az már fáj. Sehogy sem akarta megérteni, mi a problémám, így fel is adtam... Utána Eszti barátnőmmel találkoztam, nagyon jó volt dumcsizni.
Szerdán vissza a háziorvoshoz, utána bementem a Sugárba, hogy feladjam a büntetést a postán, de nem a csekket sikerült feladnom, hanem a sorban állást, kb 30-an voltak előttem. De nem is baj, mert ahogy mentem kifelé megláttam egy nagyon szuper üzletet, tele-tele férfiinggel, így megleptem életem párját egy újabb darabbal. :-)))
És eljött a ma. Nemzeti ünnepünk. Rájöttem ez családi ünnep is egyben. D-nak ugyanis dolgoznia kell ma, így megpróbáltam valami jó kis programot összehozni, de mindenki családozik...jól teszik persze. Így csináltam egy jó kis hortobágyi húsos palacsintát aztán délután lemegyünk ebbe a szép időbe bicajozni. Már ha Sebő engedi, mert két napja rendületlenül keményedik.....

2012. március 9., péntek

32. hét 10,9 kiló.

Már csak 8 hét, ha megvárnánk a terminus végét. Azt hiszem egyre valóságosabb Sebi érkezése. Azért pánik még nincs rajtam, a ruhácskái sincsenek még kimosva, a padlásról is le kell hoznunk, amiket felvittünk oda és még egy pár dolgot vissza kell kérnünk, illetve vennünk is kell. Na, de ezek az elkövetkező hetek feladatai, remélem a fiúk se lesznek már betegek és akkor könnyebben mocorog az ember.
Fiatalember egyre jobban mocorog a lakhelyén. idáig olyan úriember módjára kotorászott, elmókolt, néha kidugta egy-egy testrészét, de mostanában nemegyszer van, hogy pattog ide-oda a pocakom. Valószínű egyre kevesebb lesz a helye. Bár a pocakom még mindig "csak 97 centi. Kíváncsi vagyok, mikor éri el a 100-at. :-))))))

2012. március 7., szerda

bacimentesen

Köszönjük jól vagyunk. Vagyis Dani még közel sem 100-as, de lassan alakul. A fiúk viszont tökéletesen, ha azt vesszük alapul, hogy van energiájuk két napja nyávogni, mindenen összeveszni.... .Marci folyamatosan hangoztatja felém, hogy ő biza nem a barátom, mert ebéd előtt nem kap pogácsát, vagy mert nem megyek vele le a boltba csokitojást nézegetni. Mert iiiigen! Ez napi programmá vált, hogy bemegyünk és míg én vásárolok, addig Benduval fennhangon megbeszélik, melyik csokit is hozza nekik a nyuszi... . Ami alapból nem lenne probléma, de zsemlét inkább a pékségben vennék, másért meg nem mennék ebbe a boltba, mert soha nincs friss felvágottjuk..., de ekkor jön a hiszti, hogy ők nyuszit akarnak nézni. Igazából még egy felesleges gyerekünnep, aminek tulajdonképp nem is erről kellene szólnia, úgyhogy megkezdtem Marci felvilágosítását Húsvéttal kapcsolatban. Egy kissé elegem van abból, hogy minden csilli-villi nyuszikkal és tojásokkal van kirakva, amitől a gyerkőcök csak vérszemet kapnak... . Ami a pláne, hogy a Mikulás csokik is még a spejzban vannak, és akkor jön egy halom csokinyuszi... .A felesleges játékokról meg ne is beszéljünk. Így tőlünk Verdás ágynemű huzatot kapnak (amúgy is kéne már vennem) és egy darab csokit. Egyet, nem kettőt, nem Dörmit, nem cukorkát (attól amúgy is hidegrázást kapok), nem Verdás nyalókát, hanem egy darab minőségi csoki nyulat.

Sikerült megrendelnem Marciék emeletes ágyát és a matracokat is hozzá. Március 22-e hetében lesz itt. A hétvégén meg szeretném venni nekik a könyvespolcot és lényegében március végére kész is a gyerekszoba. Úgy érzem minden tőlünk telhetőt kihozunk belőle. Még kapnak Verdás falimatricát (dédi nyuszija hozza), Sebi oldalára meg valami babás matrica kerül. Azért enyhén levert a víz, amikor belegondoltam, hogy Sebivel már csak 7 hetet töltünk így el egyben, szimbiózisban.

Voltam védőnőnél is. Minden a legnagyobb rendben. Még április közepén randizunk egyszer, de mondta tudom a telefon számát, ha...na itt elkezdtem nevetni. Hisz Papp gyerekről van szó, nem hinném, hogy a 37-38. héten úgy gondolná elege van a lakhelyéből és riadót fújna. Azt hiszem nagyon meglepődnénk mindannyian. Ésss kitaláltam egy tökéletes születési dátumot. 2012.04.24. Miért?
- ez a hosszú hétvége előtti kedd. Azaz pénteken már itthon lennénk, a gyerekdoki is ki tudna jönni a 4 nap előtt, és Dani is itthon lenne amúgy is.
-elvileg a Péterfyben betöltött 39. héten császároznak. Nos az április 29-e vasárnap. Jó tudjuk vasárnap nem fog senki megműteni, így alternatíva a péntek. Na, de én nem akarok a négy napos hosszú hétvégébe beleszülni, akkor le sem tojják az ember fejét, ami valahol jogos, mert az ünnep mindenki számára ünnep. Plusszban Dani is itthon én meg kuksoljak a kórházban.... :-(
-harmadrész mindegyik fiú születési dátumában van ismétlődés (2007.07.17., 2009.07.09), Sebiében, miért ne lenne?

Már csak a logisztikán törjük a fejünket. Én ragaszkodom ahhoz, hogy abban a négy napban a fiúk járjanak oviba, bölcsibe. Nem szeretném, ha tesó miatt borulna minden. És nagyon szeretném, ha délutánonként be tudnának jönni látogatóba. Legyenek ők is részesei ennek a dolognak. Marcit Bendu születésénél teljesen kizártuk ebből a kórházasdiból és rá kellett jönnöm/nünk nem volt egy tökéletes megoldás. Sőt! Így lassan elkezdem majd nekik mesélni, mi fog akkor történni, hogy pontosan tudják és fel legyenek készülve rá.

2012. március 2., péntek

31. hét, +10 kiló :-))))))))

Nem tudom, hogy sikerült majd két kilót híznom, de nem érdekel. Vagyis azért sejtéseim vannak...Dani csinált hétvégén zserbót, ami valami isteni finom lett. Igen ám, de a tepsi felét én ettem meg....:-)))))

Sebi-lak:

Jövőhéten azért már illene eljutnom a dokihoz, mert már két hete kellett volna mennem, de hát a betegségek közbeszóltak. Mondjuk azt tudjuk, hogy Sebivel minden ok-egyrészt a laborom is jó lett, meg az uhu-n is minden rendben volt. Méhszáj tekintetében meg teljesen bizakodó vagyok, egyrészt egyik fiúval se nyílt ki, másrészt nem keményedek abszolút.

A fiúk a jövőhéten még tuti itthon vannak, mert Marcinál tegnap megállapították a középfül gyulladást, a jobb fülében, így ma elkezdtük az AB kúrát. Remélem ezzel tényleg vége ennek a vége láthatatlan kálváriának. Azért látszik, hogy nem voltak jól, mert ma is lementünk sétálni egy szűk órácskát, és most úgy alszanak, mint akiket fejbe vertek. :-))))))

2012. március 1., csütörtök

Marci száj

Marci: -Anya! Hova megyünk fülészetre?
Én: -Újpestre, ahol már jártunk.
M: -Ajjajjjj, oda nem mehetek!!!!
Én:- Miért?
M:-Hát, mert allergiás vagyok Újpestre....

:-))))))))))))

:-))))

Ma volt dokinéni. Bendu az antibiotikumtól nagyon szépen javul. Azt mondta, ha nem hallotta volna hétfőn el se hinné. Még van egy kis hurut, így a köptetőt szedjük, no meg az antibiotikum is kitart vasárnapig. Hétfőn mehetne bölcsibe.
Marcus rosszabbodott, vagyis hétfőn semmit nem hallott nála, mára igen. Illetve aggasztja a fülfájása, így ma fülészetre megyünk délután. Ha nem látnak semmit akkor okés, ha igen akkor antibiotikum. Így mindkét fiú marad jövőhéten is itthon velem. :-) Aminek túlképp örülök. Annyira aranybogarak lettek, hogy az csuda. Marci, akivel mindennap vitatkozni, veszekedni kelljen, most szófogadó lett. Mint, akit kicseréltek. reggel magától felöltözködik, ma amikor lementünk sétálni, szó nélkül jött és öltözött, se egy hiszti, se egy nyávogás. Bendu azért csibész, mert ahol tud kötözködik. Ilyenkor elég elkezdeni Marcival látványosan foglalkozni és féltékenységében rögtön abba is hagyja, amit csinált.
Na a séta alatt azért kitettek magukért, mert egy darab pocsolya van egész Újpalotán, de megtalálták. Ebben a nyomoronc állapotomban, meg sem próbáltam utolérni őket, így hagytam. Komolyan nem bosszankodtam, így hamar meg is unták. Én se lettem idegbajos és ők is nyugodtak maradtak. :-))))

Arcüregem rendben van. Már abszolút nem fáj, ürülni még ürül. Ma vettem be az utolsó antibiót, de a kamillázást még nem hagyom abba. A derekam az fáj, továbbra is úgy közlekedem, mint aki karót nyelt.

Viszont nagyon elkezdtem készülődni Sebi érkezésére. Egy hete nincsen nap, hogy ne gondolnék a nagy találkozásra. Most már tudom azt is, amit eddig nem, hogy bírni fogom három gyerkőccel is. Eddig ez az érzés-a mi lesz, ha-nyomasztott nagyon, de ezalatt a röpke két hét alatt, amíalatt betegen elláttam két beteg gyereket, és sokszor tényleg úgy éreztem nem bírom tovább, mert annyira szarul voltam, megerősített abban, hogy segítség nélkül is menni fog. Menni fog, mert van két csodálatos gyermekem, akitől annyi szeretetet kapok mostanában és annyi segítséget, mint sok mástól nem. Elengedtem a félelmem, és láss csodát,  a lelkem is befogadta ezt a kis lényt, aki 31 hete itt kucorog a pocakomba, és akit alig 8 hét múlva a karjaimba fogom tartani. Várom már nagyon azt a pillanatot!!!!