Gyakorlás

Ideértem. Nem gondoltam volna. Tegnap már írtam egy egész hosszú monológot, de Fiacska úgy döntött ezt biza nem küldöm el és huss kikapcsolta a gépet. Alapjáraton egy nap vagy hatszor kikapcsolja, de csak akkor és csak akkor, ha félig vagy teljesen már megírtam/tunk egy levelet/hozzászólást... . Időnként kifejezetten bosszantó tud lenni és amikor a méregtől már majdnem felrobbanék, lenézek ő felnéz rám és megereszt egy anyaelcsábítóésszívétmeglágyító mosolyt és VÉGEM van.

Ezalatt a pár nap alatt kinövesztett még egy fogacskát, és a kiságyában is felállt (persze hálózsákban). Utóbbit, mindenhol gyakorolná, a bibi csak az, hogy arra még nem jött rá, állásból, hogy lehet kíméletesen pozicíót váltani, így legtöbbször dől, mint egy liszteszsák, ergo kezdő anyuka lévén folyamatosan a nyomában vagyok, nehogy valami nagyobb baj történjen vele. Ma körülbelül vagy négyszer verte be a kobakját (Apa csak kókuszdiónak hívja), amit persze minden egyes alkalommal hatalmas sírás követett.