Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves Rokonnak, Ismerősnek és Blog olvasónak!!!
2010. december 24., péntek
2010. december 5., vasárnap
Boldog Mikulás napot!!!!!!!!!!!!!!!
Igen, ma reggel érkezett hozzánk rénszarvas szánján, mert ha holnap érkezett volna, akkor Marci tutttiiii nem ment volna oviba! Az öröm természetesen óriási volt. Bendő csak állt tágra nyílt szemekkel és nagyon nem értette, hogy kerülnek azt ablakba az édességek. Tegnap este Marci kipucolta a csimmáját, éssss a Bendőét is! :-)
Ja, halkan megsúgom, hogy a fiúk már két teljes hete egészségesek (köhögéstől és orrfolyástól eltekintve)...remélem marad újévig!
Ja, halkan megsúgom, hogy a fiúk már két teljes hete egészségesek (köhögéstől és orrfolyástól eltekintve)...remélem marad újévig!
2010. november 14., vasárnap
Egy jóóó kis fertőzés (mint kiderült calici)
Marci hazahozott az oviból egy jó kis fertőzést, hányás és hasmenés formájában. Csütörtökön kezdődött, amikor Marcus hányt reggel kétszer, de akkor még az volt bennünk, hátha torokgyulladás, vagy valami hasonló. Nos péntek estére meggyőződtünk róla, hogy ez nem az. Dani délután kezdte a mókát, én estére lettem egy kissé rosszul. Volt időm számolni-lévén egész éjszaka nem aludtam-, hogy este 8 és hajnali 4 között 13-szor szorongattam nagy fajanszisten lábát. Hát az valami kegyetlen volt. Szombaton csak vegetáltam a láz okozta fájdalomtól és az éjszakai mulatság mellékhatásaként. Komolyan, mint egy őszi légy bolyongtam, vagyis bolyongtam volna, ha fel tudok egyáltalán kelni. Hál az égnek Dani éjfélre túl lett mindenen, Bendu meg összesen csak kétszer hányt, meg egy picit ment a hasa. Aki nagyon elnyújtja az Marci, mert ő még ma is kétszer a wc-n ült.
Viszont olyan édes volt, amikor megtudta, hogy beteg vagyok:
D:Marci, anya beteg.
M: Beteg? Akkor kell adni neki szajtot és káciumot.
D: Hát arra van szüksége csakis-mormolta az orra alatt
M: meg egy kis tejet.
Hát nem édes gondoskodó?
No, meg telepakolta az éjjeli szekrényem, gondolom arra az esetre, ha a szempilláimat felbírnám emelni:
a kis betegek
Közölte velem, neki fáj az arca, ragasszuk be. Mondom arcra nem tudunk ragtapaszt tenni. Kisvártatva, nagy csend után megjelenik és közölte nekem sikerült. :-)
Hiába mondjuk a lakásban nem rohangálunk. Elbotlott és arccal neki a lambéria szegélyének. :-(
Én mindenkinek mondom, Marci nem tud ember formát rajzolni, hát ő bebizonyította a pelenkázó oldalán.
Viszont olyan édes volt, amikor megtudta, hogy beteg vagyok:
D:Marci, anya beteg.
M: Beteg? Akkor kell adni neki szajtot és káciumot.
D: Hát arra van szüksége csakis-mormolta az orra alatt
M: meg egy kis tejet.
Hát nem édes gondoskodó?
No, meg telepakolta az éjjeli szekrényem, gondolom arra az esetre, ha a szempilláimat felbírnám emelni:
a kis betegek
Közölte velem, neki fáj az arca, ragasszuk be. Mondom arcra nem tudunk ragtapaszt tenni. Kisvártatva, nagy csend után megjelenik és közölte nekem sikerült. :-)
Hiába mondjuk a lakásban nem rohangálunk. Elbotlott és arccal neki a lambéria szegélyének. :-(
Én mindenkinek mondom, Marci nem tud ember formát rajzolni, hát ő bebizonyította a pelenkázó oldalán.
2010. november 11., csütörtök
Névnap
Boldog Márton napot kívánunk minden kedves Ünnepeltnek, de elsősorban a mi Kis-Naffiúnknak!
Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Napod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Napod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!
2010. október 31., vasárnap
Az óvoda hatásai
Miért ez a cím?
Ez a két hónap mással sem telt, mióta Marci ovis lett, minthogy az óvoda hatásait próbáljuk kezelni-értve ezt Marci viselkedésére, na és persze a betegségekre.
Az elmúlt két hónapban nem volt olyan hét, hogy az asztali naptárban, valamelyik napnál ne szerepelne ez a bejegyzés B vagy M beteg. A legtutibb az volt, amikor mindketten egyszerre voltak. Volt már nálunk vendég Kötőhártya, Tüdőgyuszi, 40 Fokos láz-sajnos nálunk a nátha szeptember elseje óta nem betegség, hanem egy állapot. A legrosszabb két hete volt, amikor Bende 3 napon át nagyon magas lázzal küzdött, míg Marci átesett egy laza tüdőgyulladáson. :-( Két majdan férfivá váló beteg gyermek....húúúúúú. Hál az égnek meggyógyultak és most immunerősítésbe kezdtünk. Több ismerősöm jött ezzel a számomra rossz dumával, hogy -Hidd el, Bendének ezeken át kell esnie, és milyen faca lesz, ha bölcsibe kerül, akkor majd nem lesz beteg. Hát nem! Egy egy éves gyereknek nem kell átesnie három napon át tartó 40 fokos lázon. Inkább legyen beteg bölcsisként. Amúgy meg új közösség, új betegségek.
Marci viselkedése, hát ez a nehezebb téma. Mert egy részről eljött az én időm-háháháhá. Eddig veszett apás volt, most meg mintha már engem is észrevenne. Például, ha megyek az oviba az én nyakamba csimpaszkodik akkor is, ha Apuci ott van. Itthon is képes egy nap legalább kétszer elmondani mennyire imád-no ilyenkor a felsorolásból azért apuci és Benduska se hiányozhat. Másrészről viszont iszonyat szófogadatlan lett és rendkívül fogékony a butaságokra. Hiába mondok el neki százszor valamit, a füle botját se mozdítja addig, amíg rá nem kiabálok. Már mindent bevetettem, elmondom halkan, majd újra halkan kérem, majd közlöm kiabálni fogok, reakció semmi nagy nulla, no ilyenkor agy eldurr,olaszos kiabálás és lám, lám megtörtént az, amiért addig könyörögtem. Vagy jön a jó öreg számolgatós módszer, amiben nagy sikerünk van, mert háromig sosem jutunk el, kettőnél már teljesül a kérésünk. De, MIÉRT???? Miért nem lehet elsőre? Miért nem lehet kajabálás nélkül?
A butaságok közé sorolnám, hogy veszett mód utánozza Eszter társát, akinek a szójárása a BABAKAKI????!!!!! Nem sikerült megfejtenünk ez mi lehet, de nagggyon idegesítő volt, amikor Marci mindenre ezt mondta. Vagy csütörtökön mentem érte, könyékig a nózijában. Mondom, mit csinálsz? Hát az Eszter is ezt csinálja. De jó, hogy péntek nevelés mentes munka nap volt, így tökélestesen elfelejtette.
Az ovit hál az égnek teljesen megszokta, sőt mi több imádja. Jaaaaa, hát ott lehet fürdőszoba manónak lenni, és állandó jelleggel pisilni járni, mert akkor lehet a gyermekmosdóba kezet és ruhát mosni. :-))))
Duduka alias Bende. A becenév, honnan jött? Bende, Bendus Bendu, Benduka, Bendudu, Benduduka, Duduka. Ez részben Marci, öcsi "becézésfejlődése". :-) Hát egy imádnivaló angyalbőrbebújt ördögfióka. Igaz a mondás, ha előbb született volna egyke lenne. Na jó persze ez csak poén, meg apa már pedzegeti a harmadikat, azaz még semmi nincs veszve, de ő mindent összegyűjtött, amit Marci nem. Először is ollllyan hisztiket le tud vágni, hogy csak pillogunk. Ha nem kap meg valamit, amit szeretne, konkrétan levágja magát hasra, fejét beletúrja a padlóba és hangos zokogásba kezd, majd abbahagyja megvárja a reakciót és folytatja. Ha senki nem reagál feláll újrapróbálkozik, de miután például az almát akkor sem adom a kezébe, mert már háromszor majdnem megfulladt, újra kezd minden elölről. Hihetetlen!!!! Vagy gondolkodás nélkül neki megy mindenkinek. Az hagyján, hogy szegény Lőrinc a célpontja állandó jelleggel (bár hozzá kell tennem már őt sem kell félteni), még az is hagyján, hogy a bátyjának is nekimegy, na de, hogy a Pólusban sétálva is mindenkinek??? Persze, ő még nem fogja fel, ha odamegy és ráüt az nem szép dolog, na de akkor is milyen már?????! Múltkor úgy húztam a bélásom sűrű elnézések közepette, mert egy kislánynak ment neki, aki ráadásul apukájával volt.... . Amúgy meg egy tündér bogyó!!!!!!!!!!!!! Hatalmasakat tud kacagni, szó szerint a gigájáig lelehet látni. Mindent elmutat, elgagyog. Szavai: anya, apa, amma (alma), amp (lámpa), Má (Marci). 10,5 foga van, 13 kiló és 85 centi. Mindent megeszik, nincs kedvenc. Kedvenc elfoglaltsága: minden, amit épp Marci csinál. :-)
Egy pár képecske (ebben óriási az elmaradásom, így best of jön):
Fél ágynemű tartónyi gyerek.
Alkotnak.
Apja fia!
Nyaralás...de jó is volt!
Családi idill. Valaki, mintha hiányozna.
Ébredés utáni séró!
Doktor úr a pocakomat is...
...vizsgálja meg!
A torkom sem maradhat ki!
Jééé, ott van apa!
mosolyogva
morcosan
egyedül rakta ki
Mondom én, hogy a gigáját is lehet látni!
Ez a két hónap mással sem telt, mióta Marci ovis lett, minthogy az óvoda hatásait próbáljuk kezelni-értve ezt Marci viselkedésére, na és persze a betegségekre.
Az elmúlt két hónapban nem volt olyan hét, hogy az asztali naptárban, valamelyik napnál ne szerepelne ez a bejegyzés B vagy M beteg. A legtutibb az volt, amikor mindketten egyszerre voltak. Volt már nálunk vendég Kötőhártya, Tüdőgyuszi, 40 Fokos láz-sajnos nálunk a nátha szeptember elseje óta nem betegség, hanem egy állapot. A legrosszabb két hete volt, amikor Bende 3 napon át nagyon magas lázzal küzdött, míg Marci átesett egy laza tüdőgyulladáson. :-( Két majdan férfivá váló beteg gyermek....húúúúúú. Hál az égnek meggyógyultak és most immunerősítésbe kezdtünk. Több ismerősöm jött ezzel a számomra rossz dumával, hogy -Hidd el, Bendének ezeken át kell esnie, és milyen faca lesz, ha bölcsibe kerül, akkor majd nem lesz beteg. Hát nem! Egy egy éves gyereknek nem kell átesnie három napon át tartó 40 fokos lázon. Inkább legyen beteg bölcsisként. Amúgy meg új közösség, új betegségek.
Marci viselkedése, hát ez a nehezebb téma. Mert egy részről eljött az én időm-háháháhá. Eddig veszett apás volt, most meg mintha már engem is észrevenne. Például, ha megyek az oviba az én nyakamba csimpaszkodik akkor is, ha Apuci ott van. Itthon is képes egy nap legalább kétszer elmondani mennyire imád-no ilyenkor a felsorolásból azért apuci és Benduska se hiányozhat. Másrészről viszont iszonyat szófogadatlan lett és rendkívül fogékony a butaságokra. Hiába mondok el neki százszor valamit, a füle botját se mozdítja addig, amíg rá nem kiabálok. Már mindent bevetettem, elmondom halkan, majd újra halkan kérem, majd közlöm kiabálni fogok, reakció semmi nagy nulla, no ilyenkor agy eldurr,olaszos kiabálás és lám, lám megtörtént az, amiért addig könyörögtem. Vagy jön a jó öreg számolgatós módszer, amiben nagy sikerünk van, mert háromig sosem jutunk el, kettőnél már teljesül a kérésünk. De, MIÉRT???? Miért nem lehet elsőre? Miért nem lehet kajabálás nélkül?
A butaságok közé sorolnám, hogy veszett mód utánozza Eszter társát, akinek a szójárása a BABAKAKI????!!!!! Nem sikerült megfejtenünk ez mi lehet, de nagggyon idegesítő volt, amikor Marci mindenre ezt mondta. Vagy csütörtökön mentem érte, könyékig a nózijában. Mondom, mit csinálsz? Hát az Eszter is ezt csinálja. De jó, hogy péntek nevelés mentes munka nap volt, így tökélestesen elfelejtette.
Az ovit hál az égnek teljesen megszokta, sőt mi több imádja. Jaaaaa, hát ott lehet fürdőszoba manónak lenni, és állandó jelleggel pisilni járni, mert akkor lehet a gyermekmosdóba kezet és ruhát mosni. :-))))
Duduka alias Bende. A becenév, honnan jött? Bende, Bendus Bendu, Benduka, Bendudu, Benduduka, Duduka. Ez részben Marci, öcsi "becézésfejlődése". :-) Hát egy imádnivaló angyalbőrbebújt ördögfióka. Igaz a mondás, ha előbb született volna egyke lenne. Na jó persze ez csak poén, meg apa már pedzegeti a harmadikat, azaz még semmi nincs veszve, de ő mindent összegyűjtött, amit Marci nem. Először is ollllyan hisztiket le tud vágni, hogy csak pillogunk. Ha nem kap meg valamit, amit szeretne, konkrétan levágja magát hasra, fejét beletúrja a padlóba és hangos zokogásba kezd, majd abbahagyja megvárja a reakciót és folytatja. Ha senki nem reagál feláll újrapróbálkozik, de miután például az almát akkor sem adom a kezébe, mert már háromszor majdnem megfulladt, újra kezd minden elölről. Hihetetlen!!!! Vagy gondolkodás nélkül neki megy mindenkinek. Az hagyján, hogy szegény Lőrinc a célpontja állandó jelleggel (bár hozzá kell tennem már őt sem kell félteni), még az is hagyján, hogy a bátyjának is nekimegy, na de, hogy a Pólusban sétálva is mindenkinek??? Persze, ő még nem fogja fel, ha odamegy és ráüt az nem szép dolog, na de akkor is milyen már?????! Múltkor úgy húztam a bélásom sűrű elnézések közepette, mert egy kislánynak ment neki, aki ráadásul apukájával volt.... . Amúgy meg egy tündér bogyó!!!!!!!!!!!!! Hatalmasakat tud kacagni, szó szerint a gigájáig lelehet látni. Mindent elmutat, elgagyog. Szavai: anya, apa, amma (alma), amp (lámpa), Má (Marci). 10,5 foga van, 13 kiló és 85 centi. Mindent megeszik, nincs kedvenc. Kedvenc elfoglaltsága: minden, amit épp Marci csinál. :-)
Egy pár képecske (ebben óriási az elmaradásom, így best of jön):
Fél ágynemű tartónyi gyerek.
Alkotnak.
Apja fia!
Nyaralás...de jó is volt!
Családi idill. Valaki, mintha hiányozna.
Ébredés utáni séró!
Doktor úr a pocakomat is...
...vizsgálja meg!
A torkom sem maradhat ki!
Jééé, ott van apa!
mosolyogva
morcosan
egyedül rakta ki
Mondom én, hogy a gigáját is lehet látni!
2010. szeptember 13., hétfő
Még mindig ovi
Rá kellett jönnöm, hogy az "ez az élet rendje" dolog sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Azaz az élet rendje, hogy megszületnek, nevelgetjük őket, majd három évesen közösségbe kerülnek és már nem mi óvjuk, védjük őket, nem mi szeretgetjük, hanem más. Áááááá, nekem ez nem megy, gyenge vagyok.
Marci szerdától (szept. 1) péntekig vidáman ment óvodába. Ugye szerda reggel bőgtem, mint egy depis pipi, de túl lettem rajta. Csütörtök-péntek még nehéz volt, de látván az örömöt az arcán és az oviba menés vágyát elfojtottam magamban negatív gondolataim sokaságát. Majd hétvégén megkezdtük az ovis betegségek sorát, egy kis orrfolyással, és nem vittem hétfőn kedden. Szerda csütörtök még tartott a lelkesedés, de péntekre és mára elfogyott. Lélekszakadtából sírt és csak sírt és KÉRT, hogy maradjak vele, mert ő szeret. Pénteken konkrétan a reggeliig sírdogált. Tudom, nekem szól, dehát kinek másnak?? Sír, mert nem vagyok ott ÉN, aki mindig vele voltam és soha nem hagytam el. Csak ismételni tudom magam: ez az élet rendje, de nekem ez még nem megy könnyek nélkül...nagyon nem.
Marci szerdától (szept. 1) péntekig vidáman ment óvodába. Ugye szerda reggel bőgtem, mint egy depis pipi, de túl lettem rajta. Csütörtök-péntek még nehéz volt, de látván az örömöt az arcán és az oviba menés vágyát elfojtottam magamban negatív gondolataim sokaságát. Majd hétvégén megkezdtük az ovis betegségek sorát, egy kis orrfolyással, és nem vittem hétfőn kedden. Szerda csütörtök még tartott a lelkesedés, de péntekre és mára elfogyott. Lélekszakadtából sírt és csak sírt és KÉRT, hogy maradjak vele, mert ő szeret. Pénteken konkrétan a reggeliig sírdogált. Tudom, nekem szól, dehát kinek másnak?? Sír, mert nem vagyok ott ÉN, aki mindig vele voltam és soha nem hagytam el. Csak ismételni tudom magam: ez az élet rendje, de nekem ez még nem megy könnyek nélkül...nagyon nem.
2010. szeptember 5., vasárnap
Ovi, avagy egy anya érzései
Ez a szerda reggel más volt, mint a többi. Persze ugyanúgy hajnali hatkor keltem, de akkor én még nem tudtam azt, amit anya igen, piciny életünk megváltozik. Fogmosás és öltözködés, de nem itthoni ruhába, hanem elmenősbe. Anya pakolt ezerrel és olyan furi volt. Egyszerre vidám és szomorú. Megérkezett Kati, mert ő volt Bendussal, egy hatalmas puszit adtam neki, majd sapit húztam és indulás. Ő is olyan furi volt. Lent még elköszöntem apától és elindultunk egy az anya számára hosszú úton. Akaródzott is, meg nem is neki, hogy arra vigyen az utunk. És, hova is? Hát az ÓVÓDÁBA! Megérkeztünk, átöltöztem és beléptem egy gyerkőcökkel teli szobába. Az óvónénik kedvesen mosolyogtak és invitáltak befelé. Persze én rögtön játszani kezdtem, persze a vonatokkal. Volt egy kisfiú, akivel rögtön össze is kellett vesznem, mert nem úgy játszott velük ahogy ÉN akartam. Majd jött a reggeli, amit igen nagy étvággyal elfogyasztottam. Na ekkor odajött anya és valami olyasmit súgott a fülembe, hogy: -Elmegyek, majd jövök érted ebéd után. Majd újra elismételte, mert én csak játszottam és játszottam és ismerkedtem, mert minden annyira új volt, minden annyira más. -Hallottad Marcus? Elmegyek, majd jövök. És elindult kifelé, néha, néha hátrapillantott és láttam a szomorúságot az arcán, de én tudtam jó helyen vagyok!
És ez így is van. Olyan furcsa érzés, hogy otthagyjuk egy idegen emberre gyermekeinket. Furcsa? Nem!Rossz, nagyon rossz. Emlékszem az elmúlt három év majdnem összes pillanatára, és innentől kezdve nem emlékeim, csak elmesélések sorai lesznek róla. Emlékszem 2007.07.17-én 18.48 perckor, amikor azt mondták: Gratulálunk ANYUKA, megszületett. Nagy baba, hatalmas! Emlékszem, ahogy először rám nézett, az illatára. Emlékszem, amikor megfordult, felült, felállt. Mindenhol ÉN voltam ott, én láttam, én örültem és néha én szomorkodtam vele. Boldog voltam, amikor kimondta, hogy AJA. Együtt örültünk, amikor először pisilt a bilibe és együtt tanultunk meg szobatisztának lenni. És hát az utolsó év nagyon, nagyon nehéz időszak volt Bendussal együtt, de volt megannyi boldog pillanattal is. És most egyszerűen óvódás lett. Naffiú, ahogy ő mondaná. Tudom, hogy a legjobb ott neki, a sok-sok kispajtás között. De akkor is, hadd legyek önző anya, mert hiányzik a hétköznapjainkból: a rosszasága, a segítőkészsége, a hisztissége és legfőképp a gyermek és a legnagyszerűbb báty!
És ez így is van. Olyan furcsa érzés, hogy otthagyjuk egy idegen emberre gyermekeinket. Furcsa? Nem!Rossz, nagyon rossz. Emlékszem az elmúlt három év majdnem összes pillanatára, és innentől kezdve nem emlékeim, csak elmesélések sorai lesznek róla. Emlékszem 2007.07.17-én 18.48 perckor, amikor azt mondták: Gratulálunk ANYUKA, megszületett. Nagy baba, hatalmas! Emlékszem, ahogy először rám nézett, az illatára. Emlékszem, amikor megfordult, felült, felállt. Mindenhol ÉN voltam ott, én láttam, én örültem és néha én szomorkodtam vele. Boldog voltam, amikor kimondta, hogy AJA. Együtt örültünk, amikor először pisilt a bilibe és együtt tanultunk meg szobatisztának lenni. És hát az utolsó év nagyon, nagyon nehéz időszak volt Bendussal együtt, de volt megannyi boldog pillanattal is. És most egyszerűen óvódás lett. Naffiú, ahogy ő mondaná. Tudom, hogy a legjobb ott neki, a sok-sok kispajtás között. De akkor is, hadd legyek önző anya, mert hiányzik a hétköznapjainkból: a rosszasága, a segítőkészsége, a hisztissége és legfőképp a gyermek és a legnagyszerűbb báty!
2010. augusztus 31., kedd
Ma megkezdjük az elválást
Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!
- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.
2010. augusztus 30., hétfő
Két éve...
"Köszönöm az életnek, hogy téged megadott,
köszönöm a Sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk,
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk."
áldom az utat, amelyre most léptünk,
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk."
/Pilinszky János/
2010. július 12., hétfő
Nyaralás
Nyaralni megyünk, Balatonra, egy hétre. Izgi, nagyon várjuk, de azért tartunk is tőle. Van két energiával teli fiúcskánk, akik csak nagyon néha akarnak egyet, egy felé menni, és egy helyben ülni. Így elég érdekes lesz a Balaton parton, de örömmel nézünk egy kihívással teli hét elé. Hisz elvégre is így vagyunk egy CSALÁD!
A csomagolás pedig elég zökkenőmentes ment, de ez a versike, főleg egy részlete nagyon is illik ránk. Mindenkinek kívánunk boldog, napsütéses hetet!!!!!
Egy hölgy a csomagjait adta fel és sorba bediktálta ő
Mi számszerint pontosan hét darab, s emigy a következő
Egy bőrönd, egy kép és egy mozsár, egy dívány, egy skatulya
És végül egy aprócska kicsi kutya
Ez így volt, ha mondom, egy aprócska kutya
A vonat a sínre bebaktatott és indult is már a hordár
A kiskutya kiugrott elszaladt, nyüzsög az egész állomás
Jaj keressük eltűnt egy perc alatt, s hogy mi maradt nem is vitás
Egy bőrönd, egy kép és egy mozsár, egy dívány, egy skatulya
Más nem hiányzott csak a kiskutya
Ez így volt, ha mondom, hiányzott a kutya.
/Kazal László : Vasútállomáson/
A csomagolás pedig elég zökkenőmentes ment, de ez a versike, főleg egy részlete nagyon is illik ránk. Mindenkinek kívánunk boldog, napsütéses hetet!!!!!
Egy hölgy a csomagjait adta fel és sorba bediktálta ő
Mi számszerint pontosan hét darab, s emigy a következő
Egy bőrönd, egy kép és egy mozsár, egy dívány, egy skatulya
És végül egy aprócska kicsi kutya
Ez így volt, ha mondom, egy aprócska kutya
A vonat a sínre bebaktatott és indult is már a hordár
A kiskutya kiugrott elszaladt, nyüzsög az egész állomás
Jaj keressük eltűnt egy perc alatt, s hogy mi maradt nem is vitás
Egy bőrönd, egy kép és egy mozsár, egy dívány, egy skatulya
Más nem hiányzott csak a kiskutya
Ez így volt, ha mondom, hiányzott a kutya.
/Kazal László : Vasútállomáson/
2010. július 10., szombat
Egy éves lettem én...
Mire egy éves lettem én, megtanultam (nem kapaszkodva) felállni, megtettem három önálló lépést, elutasítottam a cicit, és átaludtam a saját ágyikómban az éjszakát. Kinövesztettem hat fogacskát, ügyesen mondom, hogy csüccse (tütte) és cica (tita), rendkívül eleven és mosolygós baba lettem. Imádok labdázni és apával Marcust kergetni.
Boldog Első Születésnapot!
Édes Drága Pici Fiúnknak Nagyon Boldog Születésnapot kíván Apa , Anya és Marci!!!!
Köszönjük, hogy te is vagy Nekünk.
Megszületni nem volt túl nehéz,
Nem kellett hozzá még túl sok ész.
De nem felejtjük azt a szép napot,
Mikor kis kezünk egy szalagot kapott...
Nem tudtuk, hogy kinn mi vár reánk,
Hogy mit hoz majd nekünk a nagyvilág.
Akkor azt még nem döntöttük el,
Hogy ezt a napot ünnepelni kell...
Minden évben ünnep ez a nap,
S az ünnepelt sok ajándékot kap.
De az ajándéknál többet ér a szó,
És a szeretet, amit adni, kapni jó.
Ezt a dalt mi nem felejtjük el,
Hisz minden évben énekelni kell.
Örül ennek öreg, s fiatal,
De ma egyedül csak Neked szól a dal.
2010. május 25., kedd
Ma egy éve...
Ma egy éve hagyott itt minket Édesapánk, egy forró nyári délután. Csak remélni tudom, hogy jobb ott neki, mert az űr, amit maga mögött hagyott hatalmas. Nyugodj továbbra is békében.
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM
2010. május 2., vasárnap
Anyák napja van ma
Boldog Anyák napját kívánunk minden Édesanyának, Nagymamának és Dédimamának!!!
Ez a versike Muca mamának és Kati mamának szól:
Hogy itt állok te előtted,
Hogy itt állok te előtted,
Édes, drága nagymama,
Örömében ver a szívem,
Gyorsabban, mint valaha.
Születési évfordulód
Ragyogva hív engemet,
Azt hiszem, hogy angyaloknak
Csengettyűje csengetett.
Azt csengeti: Szedd most össze
Szép szavakba, sebtiben,
Amit érzesz, oly gyönyörűen,
Mint nem tudná senki sem.
Jó nagyanyám, nézem, nézem
Szép szőke/fekete hajadat,
Nézem mosolygó két szemed
S a mondókám megakad.
Mert, hogy tudjak megköszönni
Annyi szépet, annyi jót,
Sok játékot, édességet,
Cukrot, süteményt, diót?
S hogy tudjam én megköszönni
Sok kedves, meleg szavad,
Mely, ha rosszat is míveltem,
Ajkadról védőn fakadt?
Nézd, szememből a könny perdül
Helyettem most az beszél,
Azt suttogja: Élj sokáig
S kerüljön el baj, veszély!
/Feleki Sándor: Hogy itt állok előtted..../
2010. április 10., szombat
Képek, képek és képek!
Képdömping:
Elhavazódásom ezzel a képpel kezdődött. Megtanult hátra fele kúszni Bendő. Erre akkor jöttem rá, amikor
hopsssz, ezt megláttam és
kerestem ezt. Persze mérgező növény.
Nemsokára rá a széket akarta magára rántani.
Ez februárban csinálta először. Na azóta is itt tart. :-)
Szépségeink! A ravasz, az agy....:-)
Így kell tv-t nézni.
Na azért persze fejlesztette a technikát.
Egy dolgos reggel...
Na jó, fényképezzél....
Március 15.
Rendetlenséget csinálok,
, oké?
Lebuktunk.
Esküvőn voltunk.
Imádok szeretgetni, főleg őszőkeségét Lócit.
Húsvéti keresgélés.
Jóóóóól megdolgoztattak.
Kaptunk: homokozót, bilibót, Anna, Peti mesekönyvet,csokit, ésss felfújható focikaput.
Leendő keresztfiunkkal.
Hopsz, talicskát is kaptunk. Anya szórakozott velem, de
én akkor is füvezni akaroooook!!!!
Ezt a gyönyörűséget Marci csinálta a kezembe!
És a végére Marci locsoló verse több felvonásban:
Elhavazódásom ezzel a képpel kezdődött. Megtanult hátra fele kúszni Bendő. Erre akkor jöttem rá, amikor
hopsssz, ezt megláttam és
kerestem ezt. Persze mérgező növény.
Nemsokára rá a széket akarta magára rántani.
Ez februárban csinálta először. Na azóta is itt tart. :-)
Szépségeink! A ravasz, az agy....:-)
Így kell tv-t nézni.
Na azért persze fejlesztette a technikát.
Egy dolgos reggel...
Na jó, fényképezzél....
Március 15.
Rendetlenséget csinálok,
, oké?
Lebuktunk.
Esküvőn voltunk.
Imádok szeretgetni, főleg őszőkeségét Lócit.
Húsvéti keresgélés.
Jóóóóól megdolgoztattak.
Kaptunk: homokozót, bilibót, Anna, Peti mesekönyvet,csokit, ésss felfújható focikaput.
Leendő keresztfiunkkal.
Hopsz, talicskát is kaptunk. Anya szórakozott velem, de
én akkor is füvezni akaroooook!!!!
Ezt a gyönyörűséget Marci csinálta a kezembe!És a végére Marci locsoló verse több felvonásban:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
