Egy jóóó kis fertőzés (mint kiderült calici)

Marci hazahozott az oviból egy jó kis fertőzést, hányás és hasmenés formájában. Csütörtökön kezdődött, amikor Marcus hányt reggel kétszer, de akkor még az volt bennünk, hátha torokgyulladás, vagy valami hasonló. Nos péntek estére meggyőződtünk róla, hogy ez nem az. Dani délután kezdte a mókát, én estére lettem egy kissé rosszul. Volt időm számolni-lévén egész éjszaka nem aludtam-, hogy este 8 és hajnali 4 között 13-szor szorongattam nagy fajanszisten lábát. Hát az valami kegyetlen volt. Szombaton csak vegetáltam a láz okozta fájdalomtól és az éjszakai mulatság mellékhatásaként. Komolyan, mint egy őszi légy bolyongtam, vagyis bolyongtam volna, ha fel tudok egyáltalán kelni. Hál az égnek Dani éjfélre túl lett mindenen, Bendu meg összesen csak kétszer hányt, meg egy picit ment a hasa. Aki nagyon elnyújtja az Marci, mert ő még ma is kétszer a wc-n ült.
Viszont olyan édes volt, amikor megtudta, hogy beteg vagyok:

D:Marci, anya beteg.
M: Beteg? Akkor kell adni neki szajtot és káciumot.
D: Hát arra van szüksége csakis-mormolta az orra alatt
M: meg egy kis tejet.

Hát nem édes gondoskodó?
No, meg telepakolta az éjjeli szekrényem, gondolom arra az esetre, ha a szempilláimat felbírnám emelni:



a kis betegek

Közölte velem, neki fáj az arca, ragasszuk be. Mondom arcra nem tudunk ragtapaszt tenni. Kisvártatva, nagy csend után megjelenik és közölte nekem sikerült. :-)

Hiába mondjuk a lakásban nem rohangálunk. Elbotlott és arccal neki a lambéria szegélyének. :-(

Én mindenkinek mondom, Marci nem tud ember formát rajzolni, hát ő bebizonyította a pelenkázó oldalán.