PAPPÉK-1 x x és 4x y: október 2009

Ez a nóta, nóta, nóta, nóta körbejár,
Ez a nóta, nóta valakire rátalál!

Mi ugyanígy jártunk csak nóta helyett a betegség talált ránk, azaz a gyerkőcökre. MArcus kezdte hétfőn, délutáni alvásból felkelvén már szörcsögött. Na, de akkor még azt gondoltam, hogy a hiányzó két szemfog, vagy a 4 rágófog közül jön valamelyik. Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. Láza nem volt. Majd szerda reggelre Lőrinc baba (aki nem tudná ő testvérem leggyönyörűbb gyermeke) lett beteg, ekkor már azért elindult a hangya az agyamba, hogy ez valami vírus vagy baci, mert azért az túl naaaagy véletlen lenne, ha egymástól függetlenül fáztak volna meg. Azonban, amikor tegnap délután legkisebbik fiúgyermekünk is elkezdett szörcsögni, rögtön tudtam hogy itt valamit körbeadogattak egymásnak. Bendus jóformán alig aludt éjjel, annyira tele volt a nózija, vagyis ő lehet aludt-bár túl nyugodtan tuti nem, mert nagyon hánykolódott. Így éjfélkor felkeltünk Apjukkal és leszívtuk a nóziját- Hál az égnek Marci nem ébredt fel rá. Ma reggelre viszont ő kezdett el köhögni. :-( Remélem azért a láz elkerül bennünket, bár sok jót nem sejtek, mert Bendus még mindig alszik és ő reggel Marcival szokott kukorékolni.
Szombatra pedig tök jó progink lett volna. Dr. Meszlényi Zoltán boldoggá avatására készülünk Esztergomba, utána meg délután a Városligetbe Tisza István koszorúzására mennénk. Na meglátjuk.

Bendus elkezdett a tárgyak felé nyúlni tudatosan. Mindezt megspékeli hangos kacajokkal, amik főleg Marcusnak szólnak.
Marci pedig eljutott odáig, ha valami játékot meglát a tévében, közli velünk- Marci kap ilyet. Azt hittem ez egy kicsit később jön el. Úgyhogy muszáj lesz Jézuskának levelet írnunk, mert próbáltam reggel megmagyarázni neki, hogy ilyet csak a Jézuska hoz, és most csak levetíti a kínálatot... . No meg közeledik a névnapja... .

És egy kis reggeli szívmelengetés ebbe a csúnya borús időben:

Rendkívül nehéz két évesnek lenni. Több szempontból is: szót kell(ene) fogadni a szüleimnek. Na ez az első és egyben főszabály, amit képtelenség betartani (hát még betartatni). Ha esetleg a szüleim hangerejükkel bizonygatni mernék márpedig nekik van igazuk, nos akkor is rengeteg eszköz áll a rendelkezésemre, hogy az ellenkezőjét bizonyítsam- ezek közül a leggyengébb, ha a földhöz vágom magam. Pár percig nézem a plafont, közben pedig jól elszórakozom anyámon, aki felettem áll és szépen kérlel, hogy álljak fel. Majd jön a "jó, akkor feküdj csak nyugodtan" szöveg, én pedig tök komfortosan fetrengek tovább (na nehogy már neki legyen igaza). Amikor meguntam a dolgot, feltápászkodom és odébbállok. A következő a sorban, amikor közlöm, hogy NYEEEEEEEEEM. Na ez apánál veri ki a biztosítékot, valahogy nem bírja ezt a szót. Ekkor nagyon begurul én pedig néha-néha elgondolkozom, talán jónak kellene lennem. Az utolsó, amit bevetek azaz őrületes sikítás, de ezt olyan fokon tudom művelni, hogy na. Na, ezt anyum viseli nehezen, főleg, ha mindezt a Pólus center közepén teszem, miközben a kedvenc autómból próbálna kitessékelni, azzal az ócska szöveggel, hogy "Gyere már légy szíves, Bende éhes lesz". De persze, én soha nem akarom azt tenni, amit ő szeretne, pláne nem , amikor olyan jót autózok. Mondom én nehéz a gyerkőcök sorsa.
Nehéz két évesnek lennem, mert nem ehetek egyfolytában csokit. Folyamatosan csak azt hallom, majd ebéd után. Na, de kérdem én, az mikor jön el???????? Pedig én úúúúúúgy imádom a csokikat, sorrendben ezeket: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Azaz Gombóc Artúr is lehetne a nevem. Apropó ebéd, nehéz a sorsom, mert bizony ebédre főtt ételt kell ennem, és nem ehetek állandóan tojást, meg sült krumplit.
Na persze lázadozom az alvások során is. Először is ott van az ebéd utáni. Anyukám folyamatosan azt hangoztatja, muszáj aludnom, mert különben kibírhatatlan leszek. Lehet igaza van??? Mindenesetre azért olyan egyszerűen nem vagyok hajlandó elaludni. Délutáni alvás során először is pisilnem kell, majd hirtelen szomjas leszek, no meg persze Anna és Petit olvastatok anyuval. Majd amikor betakargat, puszit ad, akkor egyszer csak megjelenek a párnámmal, mert én máshol szeretnék aludni nem a szobámban. Na ez az utolsó utáni pont, amikor is kénytelen vagyok elaludni, mert anya feje...inkább nem írom körül. Este, meg hohohoho, na azaz igazi műsorszám, de apuék győznek minden egyes alkalommal.
És ezek csak apró szösszenetek, miért is nehéz két évesnek lenni, abban reménykedem, háromnak talán könnyebb lesz lennem.

Kedvenc elfoglaltságom Anna és Peti könyvének olvasása, rajzolás zsírkrétával a földre, a fali matrica lekaparászása a szobám faláról, Bende fürcsijénél a sampon kinyomása, persze nem a fürdővízbe. Továbbá imádok autózni, vonatozni, és Thomast valamint Noddyt nézni Dívídín.

Anyum és Apum kívánságára ebben a hónapban kinövesztettem két szemfogamat. Ugyan fogalmam nincs ez nekik, miért volt olyan fontos, de képesek voltak egy nap kétszer is könyörögve kérni, hogy Marcus drága nyisd ki a szádat.

Persze meguntam, hogy sokszor nem értjük meg egymást, így gondoltam egyet és mondatokban kezdtem beszélni, nem mondom elég nehéz és bonyolult feladat. Ha valami nem tetszik anyunak állandóan javítja, de hát nem tehetek róla, ha ő azt akarja hallani, hogy szívószál, és nekem csak annyi jön ki a számon, hogy FIAFON. Anyum kedvenc mondata, amikor közlöm vele -Azonnal gyeje hazsa. Nem tudom, hol tanultam és ezen rötyög azóta is, ugyanis pontosan mellettem állt, mégis neki szegeztem ezt a felszólítást. Apum kedvenc szava, ha azt mondom sikejült, és közben heves bólogatásssal demonstrálom ezt az élményt.

A kedvencem pedig Bendő, tudjátok három hónapja született az öcsikém. Nos, őt kitűnően lehet terrorizálni. Szeretnél cumizni, ugye szeretnél, mert ha nem én akkor is benyomom a szádba. Meg hát én nem tehetek róla, ha ő nem akar bizonyos tárgyakat megfogni, de én belecsempészem a kezébe.
Nos Öcsisajt 8400 gramm és 65 centi, szerintem óóóóóóóriiiiási!!! Hál az égnek nem sokat sír, de ha esetleg igen nem győzök rohanni az ősökhöz, hogy szóljak nekik. Gondolom, ha időben szólok talán hamarabb vége. Ugye, milyen előzékeny batyusa vagyok???? Ha fekszik a játszószőnyegen szolidaritok vele, és én is fekszem vele. Ha hason van, mert nem nagyon szereti emelgetni a kobakját, akkor én is hasalok. Egyszóval úgy gondolom, tök jó tesó vagyok. :-) Igaz, ő is nagyon jó testvérem, mert éjszaka hagy engem aludni. Egyszer szokott csak ébredni, olyan 4 óra körül-persze ezt aputól és anyutól hallottam, amikor ezt beszélték.

Összegezve, én egy nagyon rendes két éves vagyok, csak anya meg apa nem értenek néha.

Pár képecske rólunk: