új hely

Új címmel, a régi bejegyzéseket törölve, de nyilvánosan folytatom a blogírást.

Új cím: pappfiuk.blogspot.com

6 hét

Eltelt hat hét...nagyon gyorsan elrohant. Az én icipici csecsemőmből egy óriási baba lett. De még mindig ugyanaz a babaillatú babácska, aki a születésétől fogva ügyesen szopizik, aki az első másodpercektől fogva nyugodt-jól alvó kiegyensúlyozott kis személyiség. Nappal három óránként szopizik, hat óra után valamivel többször, de ez inkább anyát akarom érezni dolog-gondolom akkorra fáradt el a kis agya az egész napos információ halmaztól. Este 9-től alszik hajnali 3-ig, szopizik, és legközelebb 6-fél 7kor jelez, hogy üresedik a bendő. 27 naposan esett le a köldökcsonkja, és kb. egy hete kaptam tőle az első tudatos mosolyt. Hason nem szeret lenni, de ha anya által rákényszerül akkor már egyik oldalról átfordítja a másik oldalra a fejét, és pár másodpercre meg is tudja tartani. Kedvence Marci, nála kivétel nélkül mindig megnyugszik, ha nyügi lenne, és az ő hangja volt az, amire képes volt a fejét egyik irányból a másikba elfordítani. 5570 gramm volt ma reggel, és kb. 55 centi hozzá. Rólam meg leolvasztott 8 kilót. Így vagyunk mi 6 hetesen.♥

 

 

szeretet-szerelem

"Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog." Gárdonyi Géza

még egy versike

Ezt a verset egy kedves ismerősöm küldte Sebi születésére. Annyira szép, hogy én nem vagyok egy rögtön sírós fajta, de a kórházban olvasva bizony könnyzetem.


"Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.
Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.
Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom most már,
Kicsit visszavágytam.
S egy halk szavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.
Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.
Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,Boldogan hallgassam
Szíve dalolását.
Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.
Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.Születtem embernek,Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.
Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya Festett ilyen képet.
Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek.
S egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.
Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam.

Békés biztonságban
Indul földi létem,
Hálásan köszönöm
Csendes születésem."

(M. Ambrus Kinga: Egy újszülött vallomása)

Édesanya

Minden Édesanyának, nagymamának, dédmamának kívánok Boldog Anyák napját!

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

/Nagy Ferenc: Édesanyám/

11 naposan

Jó Reggelt Mindenkinek! Nem nagyon volt új bejegyzés, mert anya csak velem van elfoglalva, illetve kezdődő mellgyulladása van és azzal harcol. :-(((( Hiába szopizok ügyesen és sokat, nagyon sok termelődik és hát van némi idegesség is a dologban...:-((( Amúgy fejlődök, anya tegnap megmért és egy hét alatt 200 grammot híztam, így ő is és a doktornéni is megdicsért. A köldökcsonkom (Marcus csompocskának hívja :-) ) ragaszkodik hozzám, védőnéni szerint még egy hét, mire leesik. Profin összetudom már pisilni a pelenkázót, ha anya kicsomagol, és hát a legszebb álmom akkor van, ha anya nem rak vissza a bölcsőbe, ilyenkor szinte egyszerre szuszogunk, én szívom az ő illatát, ő az enyémet és nem tudunk egymással betelni. ♥ Röviden így vagyunk mi 11 naposan.

 

Működünk :-)

6 napja működünk. Még mindig angyali üzemmódba kapcsolva, nem is keresem rajta az átállító gombot. Már egyre többet van ébren, azaz délelőtt és délután is volt egy-egy óra, amikor már igényelte a közelséget. Eddig evett-aludt. Imádom, amikor ébren van, mert gyönyörű mandula szemei vannak (eddig). Nagyon ügyesen szopizik, max. 20 percet eszik, de van amikor kevesebb idő alatt betermeli a mennyiségét és utána két-három óra pihi van. Igaz a cickók bánják, mert olyan szívó ereje van, hogy már szinte sebes így amikor elkezdi szívni különböző csillag képeket látok magam előtt. Tegnap hozta haza Dani a mérleget, kíváncsiságból lemértem mennyit eszik és nem csalódtam, kb. 15 perc alatt betermel 90 ml-t. Az éjszakáink is álom kategóriába tartoznak. Most fél 10-kor szopizott, aztán fél egy kor és négykor. Azóta alszik. :-))))) Szóval eddig minden A legnagyobb rendben van vele. ÉS, hogy a nagyokról is áradozzak, egyszerűen tünemények. Lecsengett az első napok mindenáronakezembeakaromfognimiértnemadodhisznaffiúvagyok szindróma és azóta keresik nyugtázzák, mit csinál, simogatják és rám szólnak, ha nyöszörög, hogy anya biztos éhes, adj neki ciciiiiit. :-))))) Igaz le is foglalják őket, tegnap Danival voltak egész nap.
Rólam, hát ez a császár volt a legjobb élményem, nagyon jó hangulatú volt, de a gyógyulás ezután a legnehezebb. A felállás még néha igen nehézkes, a külső sebem húzódik, de a vízhatlan tapaszt még nem lehet levenni, így nem tudom kenegetni. Az EDA helyét igen csak érzem és abban a kezemben, amiben a branül volt begyulladt...de persze minden napról-napra jobb. :-))))

Megszületett!

Mint oly sokan tudjátok, Papp Sebestyén Bulcsú 2012. 04.23-án látta meg a napvilágot, 3300 grammal, 57 centivel. Csütörtök óta itthon vagyunk. :-)

köszönöm

Egy kedves ismerős utómunkálatának eredménye. Köszönöm!

Ez az utolsó napunk egyben Sebivel. Holnapra kéretnek drukkok!

38. hét, +12 kiló

Egy utolsó pocakos kép, így együtt: betöltött 38.hét, +12 kiló és 100 centis Sebi lak. Jó volt együtt!!!! 

36. hét, +12,7 kiló

Megkezdtük a 37. hetet. Mindenhol azt mondják, azt írják innentől már nem lenne korababa, ha megszületne. Ezt támasztja alá a tegnapi ultrahang is. Sebi kb. 2900 gramm, fejjel lefelé helyezkedik el (ami az én szempontomból teljesen mindegy). A köldökzsinór a nyaka alatt helyezkedett el, az uh-os doki nem tudta megmondani, hogy a nyaka körül van, vagy sem. A hegvonalam 3,5 mm. A flow és a szívműködése tökéletes, a méhlepénye I. fokozatú. :-)))) Jövőhét szerdán megyek az első ctg-re. A doki szerint azért nem lesz óriás baba, mint a testvérei, mert ha bent is maradna még négy hetet (ami már csak kettő és fél) és hízna egy kilót, akkor is 3900 gramm lenne. Persze az sem kevés, de Marci 4 kilón felül volt és Bendu is lett volna a fölött, ha nem veszik ki előbb. Én most egy 3300-as babára tippelek. Apropó tipp, akinek van kedve kommentben tippelje meg, hogy szerinte mekkora lesz Sebi. :-))))

közeledik-közeledik

Hétfőn voltam dokinál. Kérdezte mizujs? Meséltem, hogy biza sokat keményedem (múlthét szerdai hidegfront óta). Félig viccesen-miközben kászálódom fel az asztalra-megkérdi az, mit jelent. Gondoltam megvizsgál úgyis rájön, révén, mire lefeküdtem, mintha egy kőtömb lett volna a hasam helyén. Hát kikerekedett szemekkel közölte, hogy azt hiszi tudja, miről beszélek. Enyhe pánikkal a hangjában mondta, hogy a mg-ot emeljem fel 3-szor 1-re, mert ennek a gyerkőcnek még nőnie kell. Iziben levette a kenet mintát, remélem semmit nem találnak benne. Kaptam beutalót vérvételre és ultrahangra, amit holnap gyorsan meg is ejtek. :-) Aztán jövőhét szerdán megyek először ctg-re és akkor megbeszéljük a császár időpontját. Persze mondta, ha addig is megindulna a szülés menjek. :-))))
Mondjuk egyre jobban állok már "a fészekkel". Kisruhák kimosva-már csak egy adag takaró-fejvédőszerűség várja a sorsát. Ennek az egy negyede már ki is van vasalva. A kórházi pakk még nincs összekészítve, így remélem holnap minden okés lesz az uhu-n.

35. hét +13,1 kiló

Csak úgy rohan az idő. Megkezdtük a 36. hetet. Ha a 40-et nézzük akkor is már csak 35 nap lenne a végéig. Így, hogy császár és előbb fog érkezni, még kevesebb, azaz kb. egy hónap múlva Sebi már itt lesz közöttünk. Izgalmas napok, hetek elé nézünk. Továbbra sem szereti a hidegfrontokat, ma reggel is jókat keményedett, görcsölgetett, de hát már talán ez a dolga. Viszont még ne akarjon jönni, mert se kiságya, se bölcsője, se pelenkázó matrac, a tiszta vasalt illatú babaruhák hiányáról már ne is beszéljek. Nekem még kell bő két hét, míg minden készen fog állni az érkezésére, amiben persze benne van Húsvét.

Viszont legnagyobb örömömre sikerült letisztázni, hogyan is fog a fiúk élete alakulni, míg kórházban leszek. Ugye ahhoz ragaszkodtam-és végül is akikkel erről beszéltem mind igazat adtak-, hogy járjanak oviba, bölcsibe míg én kórházban vagyok. Apa reggel elviszi őket-végülis 6-tól mindegyik intézmény nyitva-és délután Kata összeszedi nekem. Ha minden jól megy-és miért is ne-csak három napról van szó, bízom benne a negyediken hazaengednek. Majd délután jönnek hozzám és Sebihez. Szegény D-nak már nagyobb gond, hogyan oldja meg a szabadságát-már kivegye, amíg én kórházban vagyok, vagy csak utána, meg egyáltalán hány napot is tud megoldani... . Mindegy is ezen a részén nem görcsölök, ha két beteg gyerekkel elbírtam akkor menni fog az két egészségessel és egy újszülöttel. .-))))

A parám, hogy tegnap megtudtam április 27-én lesz az anyák napja az oviban. Így vagy megszülök addig-amúgy ez a tervem 04.24. vagy csak utána. Az óvónénik kedvesek voltak és mondták majd apával hazaküldik az ajándékot, de én nem szeretném, hogy Marcusnak rossz legyen az, míg más anyukája ott van/volt, addig én nem. Így ha sikerül a tervem én biza összekaparom magam arra a 10 percre és ott leszek! :-)

Szóval már amolyan izgulósan, hogyan "leszősen", készülődősen, de cseppet sem fáradtan telnek ezek az utolsó hetek Sebivel a pocakban.

Színház

Amíg nem zárom a blogom, addig is írok.

Tegnap színházban voltunk. D nagyon régóta megszerette volna nézni A tizenkét dühös embert a Nemzetiben, de egyszerűen nem lehetett rá jegyet kapni. Végül azért sikerült, így tegnap megnéztük. Ő látta a film változatát és azt mondta szerinte az sokkal jobb volt, én aki nem láttam, azt mondom én ezt is élveztem. Meg persze nem utolsó sorban azt is, hogy kimozdultunk és kettesben voltunk. Bár, amilyen fáradt volt, és ha ezt tudta volna előre, lehet nem vett volna jegyet. És, hogy a lúd legyen kövér szombaton Duma színházba megyünk-ezt névnapomra kaptam. Azt hiszem adunk a kultúrának pici fiú érkezése előtt.

Fiúkra tesóm vigyázott nálunk. Így cserébe reggel én vittem a kiscsoportot bölcsibe. Nem tudom édesanyám, hogy csinálta és ezért minden elismerésem az övé, de úúúúúgy örülök, hogy nem ikreink vannak. Egyfolytában civakodtak-marakodtak. Marci próbálta kivonni magát a viták alól és néha csak kapkodta a fejét, mi is történik. Hol Bendu sírt, hol Lőrinc...vagy mindkettőnek a labda kellett, vagy a Verdás könyv. De közösen nem tudtak játszani. :-)))))) Bezzeg a rágót közös erővel próbálták meg kierőszakolni tőlem és kéz a kézben vonultak be a csoport szobába. :-)

Az emeletes ágyat még mindig óriási rajongás veszi körül. Igaz, ami igaz már többször próbálják nem rendeltetés szerűen használni, szegény Katkának lett is néhány ősz hajszálat tőle. Tegnap kitaláélták, hogy nem a létrán, hanem a pelenkázó komódról, kívülről másznak fel....én se lettem volna boldog, ha ezt meglátom. És a csajoknak a fórumról lesz igazuk, hogy azt a csillárt onnan likvidálni kell és valami szorosan a falra tapadó lámpát kell venni, mert Bendu előszeretettel hintáztatja... .

Sebi, jól van. Sokat mocorog, ellenben sokat keményedik is a pocak és két napig fura menzesz szerű érzésem volt. Mára szerencsére alábbhagyott. :-) Majd hétfőn megyek dokihoz kíváncsi leszek, mit mond.

hétvége

Elég lazulósra sikeredett. Szombaton délelőtt vásárolgattunk, délután pedig D édesapjáékhoz mentünk két okból is, egyrészt Bendu névnapja miatt, másrészt pedig ott aludtak a fiúk, mert mi születésnapi buliba voltunk hivatalosak. Most éjszakáztak náluk először, és nagyon-nagyon jól érezték magukat. A várttal ellentétben Marci pityergett egy picit este-hiányoztam neki-de hamar megnyugodott. Bendu meg éjjel ébredt meg, akkor közölte, hogy anya nem akarok aludni, de Pista papa átment betakargatta és már húzta is a lóbőrt. Azért megjegyzem Lópicigáspár a javából-itthon nem akar a helyén aludni, de mindenhol máshol ott ébred reggel, hol este lefektették. :-))) Ésss közölték jó volt az ágy. :-))))

Vasárnap 11 körül mentünk értük, de Marcus kiharcolta, hogy ebédeljünk ott, így csak délutánra értünk haza. Akkor mindenképp jönnünk kellett, mert tesómék elvitték Bendu ágyát, illetve mi is követtük őket, mert pár dolgot le-illetve fel kellett vinni a padlásra. Így délután Katáéknál hancúroztak a kertben. És ha már kert, annyira élvezik, hogy az csuda. Ilyenkor még jobban el fog a vágy egy kertes ház iránt és nem magam miatt, hanem miattuk. Ha olyanjuk volt simán kimentek Pista papáéknál is, hol fociztak, hol virágot gyűjtöttek, vagy futkároztak Betyivel, de mindig volt valami izgalmas elintézni valójuk. Katánál meg ugye ott a járműpark és hát a füvön aztán lehet rodeózni, mert ha el is esnek, puhára zuhannak. :-)))) Így remélem nekünk is megadatik egy talpalatnyi földterület.

Marcus ma nagyon nem akart oviba menni, olyan sírást-nyűglődést levágott, hogy ihajjjjj. Hol ez volt a baj, hol az-szerinte unalmas az ovi, amikor mondtam ezt beszélje meg az óvónénivel, akkor hátrált és az egyik ovistársára panaszkodott, aki kiabál vele....szóval nem volt egyszerű a ma reggelünk. Amikor Marcus abbahagyta, akkor kezdte Bende, mert nem apa vitte bölcsibe-megjegyzem még soha nem vitte és ebben nem is a személy az izgalmas, hanem, hogy a Suzukival mehetne akkor. :-)))) Így szép az élet.

Marci

Úgy döntöttem nem költözöm. :-))) Marcusnak csak vírusfertőzése van, a csak a skarlát ellenében csak, mert amúgy persze jobb lett volna, ha el sem kapja. De így igazi anya-fia napokat tartottunk. Nem is tudom, mikor tudtunk ennyit beszélgetni nyugiban, anélkül, hogy Bendu ne szólna, ugrana közbe.
Ebédnél még bókot is kaptam, mert ki tudtam nyitni az ásványvizes palackot:

-Anya, nem is tudtam, hogy te ilyen erős vagy. Most már tudom!!!! :-))))

és egy másik szösszenet

-Marcus nem kérsz megy levet?
-Nem, én csak vizet iszom. És tudod, miért? Mert a cukros löttyöktől (ez tőlem van)beteg leszek (ez tuti nem). Jobban mondva, hányni fogok.....

34. hét +12,4

Hurrá, hát ezt is elértük így együtt. Átléptünk a 35. hétbe. Valahol azt olvastam, hogy ekkor már érett a baba. Persze Sebi maradjon csak a helyén, hízzon szépen. :-)))))) Na, ha négy hét múlva úgy döntene jönni akar, nem fogom visszatartani. Tesóm tegnap azt mondta, szerinte előbb fog érkezni-április 20-án. :-))))))

A három fiú és én :-))))

Van a Holdon vagy a Marson szállás???

Marcit 38 fokos lázzal hoztam haza az oviból és nagyon fáj a torka. Ami még szebb, hogy a kis barátnője, akivel vasárnap együtt voltunk bábszínházban skarlátos lett. Így sanszos, hogy elkapta. 3 hét után sikerült kereken 6 napot közösségbe járniuk...:-((((((

szösszenet a pocakról

Tegnap rendeltem Norbi kaját. Ma hozta a csajszi, már megismert, mert nem először rendeltem tőlük. Rámnéz mosolyog és kérdi:

-Csak nem újra baba?
-Csak, de...-mosolyogtam én is
-Hányadik hónap? Ötödik?
-Nem, öt hét múlva szülök!

Ez kiverte nála a biztosítékot, vagy fél percen keresztül csak hápogott, a pénzbőlem tudott visszaadni. Nos jót mosolyogtam. :-)))

:-)))))

Igen, igen és igeeeeeen!!!! Megérkezett a fiúk emeletes ágya! Hiper, szuper, csúúúúúúcs. Annyira izgatott vagyok, mit fog Marcus szólni hozzá, mivel nem tudja, hogy ma érkezett. Hétvégén, elpateroljuk Bendus mostani ágyát, egy kicsit pofozok még a szobán-fali matrica meg ilyenek, összeállítjuk Sebi ágyát és ha kész hozok képeket. Nem is hinné az ember, hogy egy panel lakás félszobájában akár 4 gyerek is kényelmesen elférNE. :-))))))

Marci száj: minden napra jut egy gyöngy szem :-)

Tegnap este én fürdettem őket, látom nagyon matat a víz alatt, majd megkérdi:

Marci: -Anya, miért csak egy gyöngyöm van nekem????

Anya:-Milyen gyöngyről beszélsz? 

És abban a pillanatban látom, hogy a golyóit markolássza. :-))))

Anya: -Keressed csak drágám, hidd el meg lesz a másik is!!!!!

Azért, hogy már most gyöngynek hívja....:-))))))))))))))))))))))))))

hétvége

Csütörtökön március 15-én igazából nem történt semmi extra velünk. Mivel D-nak dolgoznia kellett, amúgy sem terveztem hosszabb kirándulást, gondoltam megnézzük, milyen programok vannak környékünkön. Végül azonban Hortobágyit csináltam, meg játszottunk a fiúkkal, és itthon maradtunk. Sebi is keményedett, meg egy kicsit nyűgös is volt az a nap.

Péntektől vasárnapig Zalaegerszegen voltunk. Sajnos az utat nagyon unták a fiatalok, hiába a temérdek könyv és cd. Nem hiába 2,5 óra egy helyben ülve nem a legvonzóbb program egy majdnem 5 és 3 évesnek. De rendben odaértünk és a fiúk nagyon élvezték Muca mama 2 napos kényeztetését. Sebi érkezése előtt hosszabb utat már nem tervezünk. D a kocsiban odafele azért viccesen meg is jegyezte lehetőleg ne most akarjak szülni. :-))) Hát nem állt szándékomban.

Tegnapra pedig bábszínház jegyünk volt. Két-három havonta ide a helyi közösségi házba szoktak szervezni bábelőadásokat. Így láttuk már a Mazsolát kétszer is, Bendu nagy kedvencét. Most A három kismalac és a farkasok című előadást láttuk...igazából nem tudtam eldönteni sírjak vagy nevessek. A gyerekeknek tetszett, de ha megkérdeztem mit láttak, a válasz a farkast, aki megette a malackát....elég sajátos feldolgozásban adták elő. In medias res belecsaptak a lecsóba, még el sem kezdődött az előadás a farkas már fújta a szalma házat....A bábok sem tetszettek, főleg a Basedow kóros farkasok nem...és nagyon-nagyon kevés volt a párbeszéd. Pedig szerintem egy bábelőadás az interaktivitás miatt lesz jóóóó, főleg, amit 3 éves kortól ajánlanak, de lehet nekem voltak túlzott elvárásaim.

Marci-száj: 

Előzménye, hogy még mindig mindent a szájába vesz. Merem állítani, hogy nem direkt és gondolkodás nélkül. No épp valami a szájában volt-nem láttam-és D rászólt:

D:- Marci, vegyed ki a szádból azonnal!

Marci erre megsértődött, dünnyögve elment a szobájába és hangosan kimondta, amit gondolt:

M:- Na ne máááááár, megint kezdi!!!! :-)))))

33.hét 11,3 kg

Csak egy gyors adatközlés. betöltöttük a 33. hetet, és elkezdődött a bűvös 34. :-))))) 11,3 kilónál járok, a pocakom még mindig nem érte el a bűvös 100 centit, még csak 99. :-)))))))

Marciszáj:

Én: -Marcikám siessetek a reggelivel indulni kéne.
Marci:- Jóóóóól van, de a fogaim nem tudnak sietni!!! :-))))))

Szép, napsütéses hétvégét mindenkinek!

Sűrű napok

Elég sűrű napokon vagyunk túl. Már a hétvégén sem tétlenkedtünk, elmentünk a Brendonba és megvettük Bendu autósülését, mert a régit kinőtte. Vagyis még jó lett volna, de Marciéba már sokkal szívesebben ült bele, és ebbe nem kell beemelni. Javára legyen írva nagyon ritkán kellett, na de mégis csak a17 kilóhoz közelít. Szóval van egy szuper új autósülése. Valamint vettünk nekik egy könyvespolcot. Ez  mindenképp kellett, mert a rengeteg könyvük a pelenkázó komódon sorakoztak, amit viszont nemsokára Sebi foglal el. Így megoldást kellett találni. Vasárnapra maradt az összeszerelése és üzembe helyezése. :-))) Persze D-nak akadtak lelkes, szorgos kis manói, akik mindenáron kalapálni akartak.

Hétfőtől mindketten elmentek három hét itthonlét után oviba és bölcsibe. Nagyon élvezték, legalábbis csillogó szemmel rohantak, amikor értük mentem és lelkesen mesélték, kivel-mi történt. Megtudtam, hogy Marci párizsi levest (frankfurti) evett hétfőn és szerdán szép ruhába kell öltözni, amire ki kell tűzni a petárdát. Bende meg egyszerűen úgy foglalta össze: Anya jóóó vóóót a bőőőőcibe. :-)Egyszerűen imádtam, ahogy csak csacsogtak és meséltekmeséltekésmeséltek.

Nekem megannyi elintéznivalóm volt, amibe azért sikerült egy-két barátnős órát is belelopnom. Hétfőn háziorvosnál nyitottam a táppénzes papírom miatt. Persze az ajánlást otthon felejtettem, így szerdán mehettem vissza. Cirka háromnegyed órámba tellett, mire megkaptam a papírokat...., de mit ad Isten? Marcsi barátosném is pont ott volt, ugyanazon az emeleten csak nem a háziorvosnál, hanem a terhesrendelésen. Így csaptunk egy görbe napot.

Kedden egy szerencsétlenül sikerült parkolást szerettem volna elintézni, de olyan buta emberek ülnek a hivatalokban, hogy az már fáj. Sehogy sem akarta megérteni, mi a problémám, így fel is adtam... Utána Eszti barátnőmmel találkoztam, nagyon jó volt dumcsizni.

Szerdán vissza a háziorvoshoz, utána bementem a Sugárba, hogy feladjam a büntetést a postán, de nem a csekket sikerült feladnom, hanem a sorban állást, kb 30-an voltak előttem. De nem is baj, mert ahogy mentem kifelé megláttam egy nagyon szuper üzletet, tele-tele férfiinggel, így megleptem életem párját egy újabb darabbal. :-)))

És eljött a ma. Nemzeti ünnepünk. Rájöttem ez családi ünnep is egyben. D-nak ugyanis dolgoznia kell ma, így megpróbáltam valami jó kis programot összehozni, de mindenki családozik...jól teszik persze. Így csináltam egy jó kis hortobágyi húsos palacsintát aztán délután lemegyünk ebbe a szép időbe bicajozni. Már ha Sebő engedi, mert két napja rendületlenül keményedik.....

32. hét 10,9 kiló.

Már csak 8 hét, ha megvárnánk a terminus végét. Azt hiszem egyre valóságosabb Sebi érkezése. Azért pánik még nincs rajtam, a ruhácskái sincsenek még kimosva, a padlásról is le kell hoznunk, amiket felvittünk oda és még egy pár dolgot vissza kell kérnünk, illetve vennünk is kell. Na, de ezek az elkövetkező hetek feladatai, remélem a fiúk se lesznek már betegek és akkor könnyebben mocorog az ember.

Fiatalember egyre jobban mocorog a lakhelyén. idáig olyan úriember módjára kotorászott, elmókolt, néha kidugta egy-egy testrészét, de mostanában nemegyszer van, hogy pattog ide-oda a pocakom. Valószínű egyre kevesebb lesz a helye. Bár a pocakom még mindig "csak 97 centi. Kíváncsi vagyok, mikor éri el a 100-at. :-))))))

bacimentesen

Köszönjük jól vagyunk. Vagyis Dani még közel sem 100-as, de lassan alakul. A fiúk viszont tökéletesen, ha azt vesszük alapul, hogy van energiájuk két napja nyávogni, mindenen összeveszni.... .Marci folyamatosan hangoztatja felém, hogy ő biza nem a barátom, mert ebéd előtt nem kap pogácsát, vagy mert nem megyek vele le a boltba csokitojást nézegetni. Mert iiiigen! Ez napi programmá vált, hogy bemegyünk és míg én vásárolok, addig Benduval fennhangon megbeszélik, melyik csokit is hozza nekik a nyuszi... . Ami alapból nem lenne probléma, de zsemlét inkább a pékségben vennék, másért meg nem mennék ebbe a boltba, mert soha nincs friss felvágottjuk..., de ekkor jön a hiszti, hogy ők nyuszit akarnak nézni. Igazából még egy felesleges gyerekünnep, aminek tulajdonképp nem is erről kellene szólnia, úgyhogy megkezdtem Marci felvilágosítását Húsvéttal kapcsolatban. Egy kissé elegem van abból, hogy minden csilli-villi nyuszikkal és tojásokkal van kirakva, amitől a gyerkőcök csak vérszemet kapnak... . Ami a pláne, hogy a Mikulás csokik is még a spejzban vannak, és akkor jön egy halom csokinyuszi... .A felesleges játékokról meg ne is beszéljünk. Így tőlünk Verdás ágynemű huzatot kapnak (amúgy is kéne már vennem) és egy darab csokit. Egyet, nem kettőt, nem Dörmit, nem cukorkát (attól amúgy is hidegrázást kapok), nem Verdás nyalókát, hanem egy darab minőségi csoki nyulat.

Sikerült megrendelnem Marciék emeletes ágyát és a matracokat is hozzá. Március 22-e hetében lesz itt. A hétvégén meg szeretném venni nekik a könyvespolcot és lényegében március végére kész is a gyerekszoba. Úgy érzem minden tőlünk telhetőt kihozunk belőle. Még kapnak Verdás falimatricát (dédi nyuszija hozza), Sebi oldalára meg valami babás matrica kerül. Azért enyhén levert a víz, amikor belegondoltam, hogy Sebivel már csak 7 hetet töltünk így el egyben, szimbiózisban.

Voltam védőnőnél is. Minden a legnagyobb rendben. Még április közepén randizunk egyszer, de mondta tudom a telefon számát, ha...na itt elkezdtem nevetni. Hisz Papp gyerekről van szó, nem hinném, hogy a 37-38. héten úgy gondolná elege van a lakhelyéből és riadót fújna. Azt hiszem nagyon meglepődnénk mindannyian. Ésss kitaláltam egy tökéletes születési dátumot. 2012.04.24. Miért?

- ez a hosszú hétvége előtti kedd. Azaz pénteken már itthon lennénk, a gyerekdoki is ki tudna jönni a 4 nap előtt, és Dani is itthon lenne amúgy is.

-elvileg a Péterfyben betöltött 39. héten császároznak. Nos az április 29-e vasárnap. Jó tudjuk vasárnap nem fog senki megműteni, így alternatíva a péntek. Na, de én nem akarok a négy napos hosszú hétvégébe beleszülni, akkor le sem tojják az ember fejét, ami valahol jogos, mert az ünnep mindenki számára ünnep. Plusszban Dani is itthon én meg kuksoljak a kórházban.... :-(

-harmadrész mindegyik fiú születési dátumában van ismétlődés (2007.07.17., 2009.07.09), Sebiében, miért ne lenne?

Már csak a logisztikán törjük a fejünket. Én ragaszkodom ahhoz, hogy abban a négy napban a fiúk járjanak oviba, bölcsibe. Nem szeretném, ha tesó miatt borulna minden. És nagyon szeretném, ha délutánonként be tudnának jönni látogatóba. Legyenek ők is részesei ennek a dolognak. Marcit Bendu születésénél teljesen kizártuk ebből a kórházasdiból és rá kellett jönnöm/nünk nem volt egy tökéletes megoldás. Sőt! Így lassan elkezdem majd nekik mesélni, mi fog akkor történni, hogy pontosan tudják és fel legyenek készülve rá.

31. hét, +10 kiló :-))))))))

Nem tudom, hogy sikerült majd két kilót híznom, de nem érdekel. Vagyis azért sejtéseim vannak...Dani csinált hétvégén zserbót, ami valami isteni finom lett. Igen ám, de a tepsi felét én ettem meg....:-)))))

Sebi-lak:

Jövőhéten azért már illene eljutnom a dokihoz, mert már két hete kellett volna mennem, de hát a betegségek közbeszóltak. Mondjuk azt tudjuk, hogy Sebivel minden ok-egyrészt a laborom is jó lett, meg az uhu-n is minden rendben volt. Méhszáj tekintetében meg teljesen bizakodó vagyok, egyrészt egyik fiúval se nyílt ki, másrészt nem keményedek abszolút.

A fiúk a jövőhéten még tuti itthon vannak, mert Marcinál tegnap megállapították a középfül gyulladást, a jobb fülében, így ma elkezdtük az AB kúrát. Remélem ezzel tényleg vége ennek a vége láthatatlan kálváriának. Azért látszik, hogy nem voltak jól, mert ma is lementünk sétálni egy szűk órácskát, és most úgy alszanak, mint akiket fejbe vertek. :-))))))

Marci száj

Marci: -Anya! Hova megyünk fülészetre?

Én: -Újpestre, ahol már jártunk.

M: -Ajjajjjj, oda nem mehetek!!!!

Én:- Miért?

M:-Hát, mert allergiás vagyok Újpestre....

:-))))))))))))

:-))))

Ma volt dokinéni. Bendu az antibiotikumtól nagyon szépen javul. Azt mondta, ha nem hallotta volna hétfőn el se hinné. Még van egy kis hurut, így a köptetőt szedjük, no meg az antibiotikum is kitart vasárnapig. Hétfőn mehetne bölcsibe.

Marcus rosszabbodott, vagyis hétfőn semmit nem hallott nála, mára igen. Illetve aggasztja a fülfájása, így ma fülészetre megyünk délután. Ha nem látnak semmit akkor okés, ha igen akkor antibiotikum. Így mindkét fiú marad jövőhéten is itthon velem. :-) Aminek túlképp örülök. Annyira aranybogarak lettek, hogy az csuda. Marci, akivel mindennap vitatkozni, veszekedni kelljen, most szófogadó lett. Mint, akit kicseréltek. reggel magától felöltözködik, ma amikor lementünk sétálni, szó nélkül jött és öltözött, se egy hiszti, se egy nyávogás. Bendu azért csibész, mert ahol tud kötözködik. Ilyenkor elég elkezdeni Marcival látványosan foglalkozni és féltékenységében rögtön abba is hagyja, amit csinált.

Na a séta alatt azért kitettek magukért, mert egy darab pocsolya van egész Újpalotán, de megtalálták. Ebben a nyomoronc állapotomban, meg sem próbáltam utolérni őket, így hagytam. Komolyan nem bosszankodtam, így hamar meg is unták. Én se lettem idegbajos és ők is nyugodtak maradtak. :-))))

Arcüregem rendben van. Már abszolút nem fáj, ürülni még ürül. Ma vettem be az utolsó antibiót, de a kamillázást még nem hagyom abba. A derekam az fáj, továbbra is úgy közlekedem, mint aki karót nyelt.

Viszont nagyon elkezdtem készülődni Sebi érkezésére. Egy hete nincsen nap, hogy ne gondolnék a nagy találkozásra. Most már tudom azt is, amit eddig nem, hogy bírni fogom három gyerkőccel is. Eddig ez az érzés-a mi lesz, ha-nyomasztott nagyon, de ezalatt a röpke két hét alatt, amíalatt betegen elláttam két beteg gyereket, és sokszor tényleg úgy éreztem nem bírom tovább, mert annyira szarul voltam, megerősített abban, hogy segítség nélkül is menni fog. Menni fog, mert van két csodálatos gyermekem, akitől annyi szeretetet kapok mostanában és annyi segítséget, mint sok mástól nem. Elengedtem a félelmem, és láss csodát,  a lelkem is befogadta ezt a kis lényt, aki 31 hete itt kucorog a pocakomba, és akit alig 8 hét múlva a karjaimba fogom tartani. Várom már nagyon azt a pillanatot!!!!

süt a nap, bacik távozóban

Ilyen gyönyörű napsütéses időben még gyógyulni is sokkal, de sokkal jobb. Még mindenki fújja az orrát meg köhögünk, mintha szanatóriumban lennénk, de sokkal-sokkal jobb a közérzetünk. A fiúk is vidámabbak, energikusabbak, sőt Marci kifejezetten jól ebédelt, ami az elmúlt napokra nem volt jellemző. Úgyhogy bízom benne ezt a rémálmot lassan magunk mögött tudhatjuk.

Viszont nekem beállt a derekam. Na, nehogy azért minden tökéletes legyen. A mozgás elég nehezemre esik, hajolgatást már be sem vállalom. De akkor is elmegyünk délután sétálni, hisz már egy hete nem voltunk levegőn, legfeljebb majd lassabban megyek. :-))))

Ma hatalmába kerített egy kis fészekrakó ösztön. Elővettem Sebi ruhácskáit, beraktam a komódjába, a fiúk ruháit meg elrendezgettem a szekrényükbe. Rájöttem szekrényt nem kell venni, legfeljebb csak egy kis komódot, de azt se annyira muszáj. Így marad az emeletes ágy-az mindenképp kell, meg könyvespolcok, mert a könyvek most a pelenkázó komódon sorakoznak. Az6t,a mit múltkor belinkeltem emeletes ágyat nem tudjuk megvenni, mert bár beférne, de olyan sok helyet elvesz, hogy lebeszéltük magunkat. Így kerestem másikat, ami nem utolsó, hogy sokkal olcsóbb is. Rájöttem ide már nem akarok drága dolgokat venni, mert mi van, ha költözésnél sérül, inkább majd az új házikónkat rendezzük be úgy, ahogy szeretnénk. :-)

Na, így délután másképp látom a helyzetet:

Marci ismét lázas és fájlalja a fülét. Holnap jö a doktornéni délelőtt...pedig reménykedtem ő megússza antibiotikum nélkül. :-( Igaz az is jelzés értékű, hogy két hét alatt most lázasodik harmadszorra-mármint folyamatát tekintve, nem alkalmat nézve.
A derekam überbrutál......nem tudok gyakorlatilag mozogni. Se ülni, se állni, se feküdni nem jó-ha megyek akkor nem gáz annyira.
 

 

mindenhonnan van felfele, csak nagyon akarni kell

Vagyis azt gondolom innen csak fel van...Bendunak kezdődő tüdőgyulladása van, amit ma megspékelt egy kis fosival és hányással. Mondjuk hasmenése már napok óta van, gondolom a sok lázcsillapítótól, a hányás meg szerintem a Klacid babynek szólt, meg annak a rengeteg váladéknak, amit lenyel. Na, de legalább az orrából nem jön bacis cuccos. Marci szuperül van (kopppppppppp), az orrváladéka is szépen letisztult. Apjuk elkezdte tegnap a Sumamedet szintén, mert érezte neki se okés az arcürege. Én talán egy hajszálnyival jobban. Tegnap késő délutánra elmúlt a lüktetés újfent, ma reggelre ismét előjött, de talán nem annyira erősen. Rájöttem nekem az infra nem jó, vagyis amikor melegíti szuper, de utána olyan fájdalom kezdődik, hogy jajjjj. Viszont a gőzölés szintén jól esik, meg is indul a cucc, és nem is fáj utána.

Tegnap itt volt a gyerekdokink, és annyira aranyos volt, hogy adott homeós cuccot, mondta próbáljam ki. Hát rajtam nem múlik.

Most már azért lassanként próbáljuk összeszedni magunkat, próbálom mantrázni, hogy meggyógyulunk!!!!!!!!!! :-)

Délután: 16.08

Marci is visszalázasodott és nagyon csúnyán köhög.......pedig gondolgondolgondol erősen a gyógyulásra

nyugaton a helyzet változatlan

Azaz nem igazán tudunk kikeveredni ebből a nyavalyából. Kezdem Marcival, mert ő egész jól van. Szombat éjszaka volt utoljára lázas. Néha köhög egyet-egyet. igaz az orrából érdekes dolgok jönnek, de a közérzete tökéletes.

Dani is egész jól, de még náthás, meg köhög.

Bendu már nem jól. Ugye szerdától péntekig lázas volt. Péntek este volt utoljára egy nagyobb lázas periódusa, amikor 39,7-ről nem igazán akart a hőmérő mutatója lemenni, de győztünk, sikerült és onnantól úgy nézett ki egész szépen jön helyre. A nózijából is átlátszó színű váladék távozott már. Viszont szombat este elkezdett köhögni. Vasárnap már egész nap köhögött, és délutánra visszalázasodott. Ami jobban aggaszt, hogy gubbaszt, fekszik, pirosak a szemei, tehát szemmel láthatóan rosszul van. Dél után jön ki a doktornéni, kíváncsi vagyok, mit mond.

Én is car de luxe állapotban vagyok. Valószínű egy jóóó kis homlok-és arcüreggyulladást kaptam az influenzából kifolyólag. Szombat este már nagyon fájt a fejem, ekkor tudtam gáz van, de tegnapra ez elviselhetetlen mértéket öltött. Ha felálltam, leültem belehasított a halántékomban, aztán már egyfolytában fájt a fejem, emellé alig bírtam a számat kinyitni, mert az állkapcsom is fájt a teljes felső fogsorommal együtt. Dani édesapja utána nézett, mit szedhetek rá, és Sumamedet kaptam, plussz orrsprayt. Délutánra úgy nézett ki jobb, amikoris meginfráztam és wááááááááááá, annyira rossz lett, hogy lüktetett az egész fejem. Este határozottan okés volt, de reggelre ismét nagyon fáj.......

Influenza folytatása....

Azt hittük Marcus azzal a két nap lázzal megúszta múlt héten. Hát nem. Az más vírus volt. Szegénykém éjszaka sírva ébredt, ami azért nem jellemző á, és nagyon fájdította a lábát. Először nem értettem, majd amikor felkapcsoltam a villanyt láttam, milyen piros az arca...ekkor már 39 volt a hője. Reggel is ilyen hővel ébredt, majd most délutánra lázasodott vissza. Persze neki is elkezdett folyni az orra és köhög. Legalább Bendu brutál láza elmúlt végre.

Dani is szarul van még, meg én is..... .
Nagyon sokat gondolkoztam a szezon elején oltassunk vagy sem. Elég sok embert megkérdeztem róla és elég vegyes vélemények hangzottak el. Végül úgy döntöttünk nem oltatunk, minek. Igaz azt is hozzá kell tenni, hogy vagy 10 éve tényleg nem voltam influenzás és mióta Danit ismerem ő se.  Nemrég a konyhában azonban mindkettőnkből kibukott, jövőre kellene az a fránya oltás...mi tagadás nem vagyunk nyámnyilák, de szenvedünk....és az még hagyján, hogy mi, de a fiúkat is megviseli eléggé....

Influenza

Igazából ez a szó az elmúlt 10 évben hiányzott a szótáramból. Persze minden évben hallgattam a hírekben, mekkora a járvány, de soha nem féltem, hogy elkapnám. Most se féltem, de úgy elkaptuk, hogy jajjjjjjjj. Azt hiszem erre emlékezni fogunk egy darabig.

Ugye írtam, hogy Marcus múlt hét pénteken itthon rekedt, na neki hétfőre gyakorlatilag semmi baja nem volt, de addig 39 fokos láza volt 6 óránként. Azt gondoltuk, oké ennyi volt. Hétfő este már gondoltam, hogy valami nem oké, mert elkezdtem köhögni. Na, de azt korántsem gondoltam volna, hogy kedd reggelre már annyira szarul leszek, hogy Bendut el sem tudom vinni a bölcsibe, Marci meg még itthon volt, mert csak szerdától kapott igazolást. Mindegy is lett volna, mert tuti nem tudtam volna érte menni. Annyira fájt mindenem, köhögtem, folyt az orrom és lázas voltam. Csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Bármerre fordultam az ágyban az ízületeimet éreztem és csak hab volt a tortán, hogy tök egyedül voltam a két fiúval. Erre jött grátisz, hogy Bendu is rosszul lett szerdára. Na tökéletes hármast alkottunk, feküdtünk az ágyban, Benduka aludt a 39 fokos lázával, Marci dvd-zett, illetve mindig hozott valami játszani valót az ágyba. Így megtudtam, hogy lehet ágyban társasozni, geo magozni, színezni. Erre a helyzetekre szokták mondani, ami nem öl meg az megerősít, és még itt vagyok! :-)))) Valamivel jobban, köhögés és orrfolyás még mindig brutál, az arc-homloküregem az televáladékkal....Bendu azóta is lázas, köhög és folyik az orra. Éééééééés, ha ez még mindig nem elég, Dani tegnap hazajött 2 körül 39,6-os lázzal, konkrétan a hűtőfürdőben nem volt magánál......

30. hét, +8,3 kg

Ez is eljött, betöltötte Sebi a pocakban a 30. hetet. Innentől mindig annyira felgyorsulnak az események és én még nem várom a végét. Na nem azért mert annyira kényelmes állapot, hanem mert a császárral szembeni ellenérzéseim még mindig nem változtak. Bár megpróbálok másképp hozzáállni.

Tegnap voltunk ultrahangon. Annyira örültem, mint még soha. Az utóbbi időben elég sok embertől kapom vissza, hogy pici a pocakom és bár hiába hajtogattam, hogy lehet a pocakom nem túl nagy, de attól még lehet benne óriási gyerek. Amúgy 94 centi a pocak, Marciékkal ilyenkor már volt 104-105 centi, na de 10 kiló plusszal, így úszógumival indítottam.   

A lényeg Sebi az ultrahangos néni szerint is pici pocakban lakik, de vigyáz állásban és nagy méretekkel. Tökéletesen jól éreztem, hogy a kezével alulról akar szabadulni, felül viszont a gyomromat rugdossa. 1560 gramm jelenleg és az össz méretei alapján 31 hetes. A mellső fali lepény miatt nehéz volt a kép készítés, mert mindig bebújt mögé, ha nem akkor a kezeit rakta az arcocskájas elé. Ja és szerintem óriási lába lesz.

A fiatalember:

 

29.hét +8,3 kiló

A pocakom mérete viszont 97 centi, ami meglepően nem nagy a fiúkéhoz képest. Mindegy is, mert jövőhéten megyünk ultrahangra és ott majd jóóól meglátjuk, hogy ennek ellenére Sebi baba szép nagy méretekkel rendelkezik! :-) Vagyis remélem, mert ha nem kikapok Danitól, hogy nem hízlalom eléggé, pedig amint a súlyom mutatja, ha én hízom akkor neki is kellene. Viszont hosszúságra nem lehet kicsi, mert úgy érzem egy merő gyerek vagyok-konkrétan, ha ülök csak egyenes háttal megy, mert a láéba a gyomromban van, a keze meg úgy érzem, mintha távozásra kész lenne. :-))))))

A mai nap is eléggé vegyesre sikeredett....Marcival farsangoltunk. Az oviba a szülők is bemehettek egy órácskára. Volt egy kis előadás, aztán mindenki bemutatta a jelmezét-ehhez minden szülőnek írni kellett egy négy soros rímelő versecskét, amit a gyerkőcök előadtak. Majd a szülőknek volt egy kis játék (amolyan igazi retro fíling), nagyon hangulatos volt!!!!!!

Azonban, amint hazaértem és odaraktam az ebédet, telefonáltak az oviból, hogy Marcinak fáj mindene, és magas hőemelkedése van (37,6), mire hazaértem vele már 38,8 volt. :-( Semmi, de semmi más tünete nincsen. Most azon gondolkozom, hogy volt két hete bárányhimlős megbetegedés a csoportjában, lehet elkapta? Mondjuk örülnék, ha túl lennénk rajta... 

Így igazi anya-nagy fia napot tartunk (chipset eszünk és Kubut iszunk) most, Bendu nélkül. Kellett már ez, igaz nem ilyen áron.

Woody a sheriff:

 

 Amint látszik Jesse is volt Woodynak. :-) Az igazi ovis szerelem!!!! <3

önmarcangolás...

Az utóbbi két napban, de talán az utóbbi két hétben folyamatosan azt próbálom kideríteni hol rontottam el, de leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogyan hozhatnám helyre. Marci nevelésére gondolok. Az, hogy szófogadatlan még egy dolog, mert sokatoknál probléma ez, pedig próbálom azon értékek mentén nevelni, amit én kaptam otthonról. De a hisztijeivel végképp nem tudok, mit kezdeni...sajnos. Egy héten kétszer-háromszor tuti megtisztel vele, amikor megyek érte az óvodába. És ekkor semmi nem segít, az egész délutánunk, esténk el van rontva, mert semmi nem jó, csak nyávogva, hisztivel képes létezni, szótnemfogadással megspékelve. Őszintén szólva, tudom gyengeség, de tegnap már zokogtam, mert próbálok annyira jó anya lenni, amennyire lehet, próbálok persze nem túlzásokba esni, de az aranyközép utat megtalálni. De nem megy, legalábbis ezt mutatja a példa. Miért van az, hogy más gyerek öltözik egy mukk nélkül? Én meg minden reggel itthon vesződök vele. Már tv-t sem nézhet reggel, vagy csak nagyon keveset, mert gondoltam ezért nem öltözik, de nem. ma is könyörögtem érte, már azt kérdeztem, mit kéne tennem, ahhoz, hogy felöltözzön, de mint akinek elsétáltak otthonról, csak vergődött meztelenül az ágyán. :-(((( Esküszöm nekem veszekedni nem volt kedvem, csak mérhetetlen bánatot éreztem, hogy tán nem szeret engem a gyermekem? Az óvodai öltözködésről ne is beszéljünk...majdnem az összes gyerek öltözik magától ő meg nem. pedig tud, mert ha csoki, túró rudi be van ígérve akkor képes 5 perc alatt meztelenről téli szerkóba vágni magát. Na, de nehogy már egy hétköznapi dologért kelljen jutalmaznom egy 4,5 éves gyereket, mikor az öccse képes magától öltözni 2,5 évesen. 

Vagy például annyira hiányoznak napközben, igyekszem értük, mindig megpuszilgatom, elmondom hiányoztak, megbeszéljük öltözés közben, mi történt velük oviba-bölcsibe-ennek ellenére sikerül úgy érkeznem legalább kétszer egy héten, hogy hisztizik.....nagyon le vagyok keseredve. 

Hétvégén itt volt a nagyi és hát utána duplán kezelhetetlenek. (tudom lehet olvasod, nem szeretnélek megbántani-őszintén, én már nem harcolok semmi ellen, de a tényekhez hozzátartozik) Én nem tehetem meg napi szinten, hogy majdnem mindent megengedjek nekik, mert akkor lenne igazán őskáosz, de ezek után a hétvégék után én vagyok a rossz a fiaim szemébe. Két nap alatt megkaptam egy párszor, mert "Muca mama megengedte, Muca mama adott, Muca mama elvitt... És ilyenkor szar érzés, nagyon szar, mert olyan, mintha én rossz lennék.

Pedig esküszöm semmi lehetetlen szabály nincs a családunkban, amit ne lehetne teljesíteni, akár egy 2,5, akár egy 4,5 éves gyereknek. Reggel reggelizünk-normálisan, ebédkor ebédelünk és nem túrjuk a kaját, este vacsizunk. Persze sajnos  ahhoz, hogy ez így legyen szankciókat kellett bevetnünk-édesség csak délután van, mindenféle cukros löttyel egyetemben, mert különben nem esznek...lehet ez kegyetlenül hangzik sokak számára, de sajnos a cél szentesíti az eszközt. Vagy a játék, nem abból áll, hogy a gyerekszobába szétdobáljuk az összeset, hanem ami az óvodában is van, előveszünk egyet, és ha meguntuk helyre rakjuk. Nem egyszerű a 29. hétben a bomba támadást helyére pakolni, mert ők ezt nem teszik meg.

Szóval, ha bárkinek, bármilyen építő jellegű gondolata van szívesen veszem, mert én már a pszichológuson gondolkodom, és lehet először nekem kéne elmennem, hátha én csinálok rosszul valamit.
 

wellneSS nagy SZ-szel

Hol is kezdjem ezt az eléggé vegyesre sikeredett hétvégét...Igazából ott kezdődött a történet, hogy Dani elvileg pénteken be sem ment VOLNA dolgozni-persze, ha az a volna ott nem volna. De ott volt. Így reggel 7-kor elment itthonról és valamikor 10 környékén ért haza. Persze még el kellett mennünk bevásárolni, mert nem volt itthon a fiúknak ásványvíz, tej meg ilyenek. Persze indulás előtt realizálódott drága páromban, hogy a pénztárcája eltűnt. Na, hol lehet, hát, hol??? Persze, hogy a munkahelyén! Persze, persze, persze....Így elmentünk bevásárolni, haza, megebédeltünk és még mielőtt megkezdtük volna romantikus hétvégénket kettesben, persze meglátogattuk a Kunigunda útját. Itt azért úgy éreztem bevágom erősen a durcát, de nem tettem, elgyűrtem magamban minden indulatomat.

A pénteki nap innentől kezdve egészen nyugisan (:-))) ) telt, volt egy kis wellness, egy hatalmas vacsi, ami után úgy vergődtem, mint egy partravetett bálna. De azért szuper volt.

Másnap reggel Dani már migrénre ébredt, így fél hétkor az ágyból kiesvén, felöltözvén, mentem a gyógyszeréért, a kocsihoz (mert persze, miért ne a kesztyűtartóban hagytuk). Jelezném kint körülbelül mínusz 20 fok volt, így alaposan sikerült felébrednem. Majdan felöltöztünk, lebattyogtunk reggelizni és itt elkezdtünk tanakodni, hogy wellness vagy kékestetői kirándulás. 11-re (:-) )sikerült kiokumulálnunk, hogy inkább elmegyünk kirándulni, révén gyönyörűen sütött a nap, délután meg bőven ráérünk ázkolódni. Na ez volt a hiba. Elindultunk, két kilométert nem mentünk lefele a szerpentinen, amikor is az autó egész furiba ment át, tövig nyomva a gázpedált sem gyorsult. Majd ismét magához tért, kb egy percre, mert utána a létező összes piros lámpa kigyulladt, jelezvén felforrt a hűtővíz. Ez nem volt lehetséges, így kétségek közt vergődve vártuk a mínuszokba, fűtés nélkül, de napsütésben, másfél órát a felmentő sereget. Na ez aztán a wellness élmény!!!! Megérkezett az autószerelő, aki tudtunkra adta fogalma sincs, mi a baja, valószínű a számítógépes rendszer szállt el benne, így szakszervizbe kell vinni, ami persze csak hétfőn nyit ki. Már, miért lenne szombaton nyitva????? Más választás nem volt fel kellett Pestre szállíttatnunk az autót, a szakszervizbe. Mindez 40 ezer forintunkba fájt és még fogalmunk sincs, mi a baja és az mennyibe fog kerülni. Szóval hazajöttünk, bevágódtunk a Suzukiba és visszamentünk, mert nem akartuk veszni hagyni azért teljesen a hétvégét, mert az sem volt olcsó. :-( Így vehettünk a Suzukira is autópályamatricát, és miért ne csak 10 naposat lehet már venni, tankolhattuk tele és a többi, és a többi. Viszont a nap hátra levő része, mert hogy olyan 5 környékén értünk vissza, szuperül telt el. 

Másnap azért feljutottunk a csúcsra, megmászatta velem Dani Kékes tetőt.

A hotel-hát ahhoz képest, hogy 4 csillagos WELLNESS szálloda, többet vártunk volna el ettől a részlegétől. Összesen volt három medence, ebből egy gyerek medence, ahova csak gyerkőcök mehettek, volt egy áztató, amiben elvileg volt pezsgőfürdőrész, na de az egész nem volt akkora, mint a hálószobánk-aki nem járt még nálunk jelezném egészen apró hálónk van, és volt egy úszómedence, ami viszont kellemetlenül hideg volt.

Piros görögdinnye:

 A csúcson:

28. hét +7,5 kg

Igazából most többre nem nagyoon van időm (meg nem is igazán történt velünk semmi), mert megyünk Galyatetőre wellnesselni Danival, kettesben. Mondjuk nem igazán indult pozitívan ez a nap, de túlteszem magam rajta és mint jó feleség csak mosolyogni fogok.

Gyorsba azért csináltam egy pocakfotót-Sebilak betöltötött 28. héten.

szánkózás

Csak szánkózunk és szánkózunk és szánkózunk. Szánkóval megyünk Marciért, az oviba majd haza együtt. Olyan vagyok, mint egy szánhúzó kutya. A hátam mögött csücsülő fiaim pedig kedveskednek egy-egy gyite paci, gyorsabban felkiáltással! :-) A legnagyobb poén, amikor Bende üvölti, hogy gyooooorsabbbban, apa gyooooorsabbbbban húzta. És mindenki néz rám és röhög. No persze, de apa nem cipel magán fölös 7 kilót. :-)))))

A Zuram is jó fej volt. Hív, kérdi, mit csinálok. Mondom szánkózom. Kérdés? Ki húzza a fiúkat? Na, vajon, ki?????? Felbéreltem embereket, hogy húzzák helyettem. Na, de nem lesz ebből baj? Mondom banyek most esik a hó, most kell szánkózni. A hó nem biztos, hogy megvárja a hétvégét, amikor lesz, aki helyettem húzza őket! :-)

Jah fénykép az nincsen róluk. lehet ma kattogtatok! :-)

eredmény

Elhoztam a vérleletemet. :-) A cukor vizsgálatot nem tudom értelmezni, jó lehet nem is az én feladatom (lenne:-) ), mert az éhgyomri az 3,6 a terheléses az 3,3 lett. Semmi csillag nem volt iderakva, pedig,a hogy utána olvastam ez alacsony érték. vagy kismamáknál ez normális? Az is igaz, hogy hetek óta diétázom és az elmúlt két hétben még komolyabban veszem. Amúgy, ami érdekes, hogy nem voltam rosszul abszolút. Én, aki alapjáraton szédelgős vagyok, semmi jelét nem mutattam annak, hogy alacsony lenne a cukrom.

A hemoglobinomnál volt egy csillagocska, mert 120 helyett 118 lett, úgyhogy mától adok egy kis vas utánpótlást a szervezetemnek.

Sebi és a zene :-)

Tegnap elmentünk az Eurovíziós dalfesztivál magyarországi elődöntőjére, révén férjuram ottan dolgozik. Nagyon jó kis program volt, ha másért nem kettesben voltunk. Mondjuk a székek, amin ültünk rendkívül kényelmetlenek voltak, de sebaj, ne legyünk olyan kényesek. Viszont azt nem tudtam eldönteni Sebinek tetszik vagy sem a zene. Amikor először megszólalt a hangosítón keresztül, beindult a pocakban a bugi. Amikor vége lett leállt, és ez így ment két-három számon keresztül. Aztán szerintem elfáradt, mert hosszú csend következett. :-) Jó volt élőben is látni, de véleményem szerint tv-n keresztül jobb.

Ami engem illet mára összeszedtem egy jó kis kötőhártya gyulladást, de hogy honnan????

27. hét +7,6 kg

A súlyommal már nem foglalkozom. Tartom a diétám, mozgok heti 4-5-ször, ezvan. Úgy néz ki minden terhességemnél meg kell híznom egy bizonyos súly mennyiséget. :-) Azért persze kíváncsi vagyok a terheléses cukorvizsgálat eredményére, de ma lusta voltam bebumlizni és elhozni. Majd hétfőn.

Meg van a 30. heti ultrahang időpontja!!! Február 23-án megyünk és 4 dimenzióban is látni fogjuk Sebi babát. 

De addig még annyi minden történni fog. Holnap az Eurovíziós Dalfesztivál válogatójára megyünk, jövő péntektől vasárnapig wellnessben fogjuk áztatni magunkat, utána való héten farsangi buliba megyünk szintén kettesben!!!! Hurrá!!! :-))))

Most meg várjuk a havat. vagyis a fiúk, én annyira nem vágyok -15 fokban szánkózni és hóangyalkát csinálni, dehát a gyermeki öröm mindennél többet ér. De most még itt vagyok a jó meleg szobában és rotyog a holnapi gulyásleves....

75 gramm glükóz

Brrrr...bleeeeee...és akkor még csak nagyjából adtam vissza az érzéseim a terheléses cukor vizsgálattal kapcsolatban. Így a 28. hét küszöbén meg kell ejteni ezt a számomra kellemetlen vizsgálatot. Kellemtelen? Igen, és nem azért, mert egy fémdarabot böknek belém, hanem, mert ezt a mérhetetlen sok cukrot két deci vízben fel kell oldani és meg kell inni. Annyira undorodom tőle, hogy azt nem tudom leírni. Persze kaptam ötletet, miként facsarjak bele citromot, de minek. Így is undorító, úgy is. Ezen felül ,eddig nem kellett 0 perces vérvétel, most kell. Ami annyit jelent, hogy két baromi hosszú órát fogok várakozással eltölteni, egyedül. Ezidáig itthon megittam két óra múlva jelentkeztem vérvételre, azt uzsgyi amerre láttam. Na jó nem háborgok, mert amúgy ez a vizsgálat a mi javunkat szolgálja!

Úgyhogy holnap kéretik szurkolni nekem!:-)))

Mi kell Sebinek?

Amikor kiderült harmadik babánkat várjuk, úgy gondoltuk, ohhhh hát ez pofon egyszerű, mindenünk meg van, ami csak kell egy pici babának. Aztán szépen rá kellett jönünk bizony van, ami hiányzik és van amiből más kell, mert hogy ez a csöpp emberke azért fel fogja borítani a kis életünket/lakásunkat.

Mi kell neki? Nos a babakocsinkat eladtuk a barátnőmnek. Amúgy sem lenne jó, mert nem telikaros és már Bendunál érdekes volt úgy tolni, hogy közben Marci kezét fogtam. Mivel most már két gyerkőc fog a babakocsi mellett "sétálni" ez (telikarosság) főszemponttá vált. Sokat tanakodtunk, míg nem úgy néz ki egy ismerős barátnőm babakocsiját fogjuk megvenni. Ha létrejött az üzlet mindenképp hozok képet róla.

Aztán gondoltam ki szeretném próbálni a hordozást. Marcinál elképzelni sem tudtam, Bendunál már kezdtem megenyhülni, de az elhatározásom nem volt annyira erős, hogy tetté is fajuljon. Kengurunk ugyan volt, de rá kellett jönnöm, nagy is, nehéz is, kényelmetlen is és a gyerkőcnek sem a legjobb, mint utólagos olvasmányaimból kiderült. Viszont a kendőzéshez illetve annak megkötéséhez sem érzem elszántnak magam, így két dologban gondolkozom, vagy egy Close karikás kendőben vagy egy Manducában. A előbbi mellett az szól, hogy az olyan, mint egy kendő csak pikk-pakk meg lehet kötni, viszont csak 7-8 kilóig kényelmes. Viszont az én derekam többet szerintem nem is bírna. Viszont veszett drága és a vaterán sem nagyon adnak el. Vajon, miért????? Valószínű, mert jó!

Kellene még egy pihenőszék, ami a fiúk alatt tönkrement. Tudom sokan nem szeretik, nekünk viszont nagyon bejött. Nem egy hatalmas amerikai konyhás nappalink van, ahova berakok egy járókát aztán biztonságban van, amíg én főzök. Így bevált, hogy beleraktuk és vittük magunkkal. illetve szerettek benne "hintázni" is.

Ami nem kell, mert van, az a ruha. Hétvégén megnéztem, mert úgy rémlett csupa nyári ruhácskáink vannak, csak elfelejtettem, hogy tesóm is odaadta az övéit. Apám én ennyi gyerekruhát életemben nem láttam. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ha Sebi mindennap más ruhácskában lesz sem érünk a végére. :-)))) Van bölcsőnk, és kiságyunk, kádunk. Van két cicim, így remélem kaja is lesz. Már csak pelust kell neki venni.

Viszont hohohoho a fiúk szobájával kell valamit kezdeni. Mivel Bendu ruhái a pelenkázó komódban vannak, ahova Sebő ruhái kerülnek majd, Marci szekrényébe meg egy gombostűt nem tudok betenni, kell egy nagyobb szekrény. És mivel Marcus az ifjúsági ággyá szerelhető kiságyban fekszik, így neki egy ágyat kellene szerválni, de mivel még egy ágy nem fér el a szobába, így kiötlöttem, hogy emeletes ágyat kapnak, ami majd az új házikónkba is jó lesz a szobájukba. Így esett a választásom erre a két elemre. Persze nem lesz összhangba a fenyő komóddal és kisággyal, de nem sokat szeretnénk már ebben a lakásban lenni, így addig kibírjuk. :-) Nos ezt az emeletes ágyat választottam és ezt a szekrényt hozzá. Ennyit arról a harmadik gyerkőchöz nem kell semmi. :-))))))

 

További programajánló

Vasárnap is el szerettünk volna menni egy kicsit "művelődni" Marci szinten. A Közlekedési Múzeum volt a célpontunk. A gyerkőcök számára ugye a vonatok és közlekedési eszközök lehettek volna érdekesek,  míg anyájának meg apájának pedig "A szocializmus játékszerei" című kiállítás. Igen volna, mert hogy 17.00 perckor bezár hétvégén, télen. Miért???????? Simán nyitva lehetne hatig vagy hétig, amúgy is hideg van és sötét, teljesen jó családi program lenne. Az öt órai zárás meg annak gáz, akinek jól alvó gyermekei vannak.... . Az pedig csak hab lett volna a tortán, hogy hónap utolsó vasárnapja volt, és akkor"díjtalan a 26. év alattiaknak és a 18. év alatti személyeket kísérő legfeljebb 2 közeli hozzátartozónak". Mindegy is, mert lecsúsztunk róla. :-(

Programajánlóóóóó

Tropicarium:

Múlt hét vasárnap voltunk a fiúkkal a Tropicariumba. Gondoltuk, milyen jó kis program lesz, Marci tuti élvezni fogja, mert sok színes hal, meg cápa, megmegmeg... Hát Nem igazán volt osztatlan a siker. Igazából rohangált össze-vissza és az aranyhal etetésen és a tüskés farkú ráján kívül nem sok minden érdekelte. Az utolsó is csak azért szerintem, mert egy hatalmas medencében vannak, amibe bele lehet nyúlni... . És persze mindig volt valami indok egy jó kis hisztire, főleg, hogy nem fényképezhetett....

Bendut lenyűgözte főleg a cápák, ráják látványa. Apájának a nyakába csimpaszkodva nyitott szájjal bámulta őket, igaz amikor közeledtek azért behúzta a nyakát.

Összességében nagyon szuper kis program, mi felnőttek kétségkívül élveztük. Ami nem tetszik, azaz ára, szerintünk drága, és hogy a kijárat az a Tropicarium boltjába nyílik, azaz rajta áthaladva lehet a területet elhagyni. Persze tele van apró mütyürükkel, plüss állatokkal és törékeny dolgokkal.