Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket!

Marci ma reggele:

Anyaaaaaaaaaaa-és itt egy apró kéz vadul rángatni kezdett, hallottam a kis szívének gyors dobogását, amit csakis valami izgalom válthatott ki-láttam valamit! Gyere, na gyereeeeeeeeeeeeeeee...légy szíves kelj fel...karácsonyfa...láttam, hozott a Jézuska KARÁCSONYFÁT!!!!!!
Annyira gyermeki volt, annyira őszinte és boldog, csupa-csupa mosoly!!!!! :-))))))


Áldott, Békés, Meghitt Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!!!

Ez még egy tegnapelőtti bejegyzés...

..., de csak mára érkezett meg. Kedden megkaptuk a négyes teszt eredményét, ami ugyan negatív lett, de attól még el kellett menni a genetikai tanácsadóba is, mert papírt kellett onnan hoznom. Csütörtökön egyre meg is érkeztünk tesómmal, mert Dani nem ért rá, így ő kísért el, fél kettőtől volt a rendelés. Mire felértünk a negyedikre már elég sokan vártak ott, nagy és kis pocakosok egyaránt. Azt hittük soha nem, fogunk végezni, de relatívan gyorsan ment. Első körben behívott egy hölgy, aki elmondta, hogy ilyen eredményekkel tuti nem csinálnak magzatvízvételt, és határozottan közölte én se kérjem ezt a vizsgálatot-hát nem akartam mondani, hogy "hüle azért nem vagyok". Felállított egy gyors családfát, hogy minek nem tudom, mert még csak meg sem kérdezte volt-e valami rendellenesség. Aztán kiküldött várakozni Ferenci doktor úrra, aki az ultrahangot végezte, mert hát ha már elmentem és lelet kell nyertem egy uh-t. Úgy fél óra múlva hívtak is, a vizsgálat nem volt több 8 percnél és megint bebizonyosodott,. hogy Sbeivel van dolgunk. :-)))) Ami nekem ebben egy kicsit fura, hogy a 18 hetes genetikai ultrahangon a doktornő vagy 20-30 percet tuti vizsgált, apró gyanújeleket keresve, itt nemhogy gyanú jeleket nem kerestünk, de konkrétan például megmutatta az alkarját a gyerkőcnek, de a kézfejéig már nem jutottunk és mivel végignéztem a vizsgálatot és már láttam egy párszor ilyet, tuti, hogy nem nézte meg, megvan-e mind az öt újja. Na, de ez a kákán is csomó keresés persze, csak nem értem minek ez az uh... .
Amúgy minden jó, ha vége jó, van három negatív leletünk és bízunk benne, hogy április végén egy egészséges fiúgyermekünk fog születni. Mert elhinni csak akkor fogjuk!!!!

A hét amúgy a karácsony jegyében telt volna, ha Dani nem, dolgozott volna látástól Mikulásig. Mert így a mézeskalácsot ugyan megsütöttem, de csak egy adagot, ami fél nap alatt elfogyott. Sütöttem volna többet is, na de reggeltől késő estig egyedül voltam a fiúkkal, és bizony kipurcantam tisztességesen, olyannyira, hogy tegnap már csak bőgtem, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. Az ajándékát is különböző gikszerek nyomán, sajnos csak tegnap tudtam beszerezni, na de az is milyen logisztikámba került....na egy szó, mint száz nem olyanra sikerültek a karácsony előtti napok, mint amilyenre terveztem, minden volt, csak nem meghitt, lélekben készülős, belülről ráhangolódós.
Viszont tegnap este eljött egy angyalka és onnantól béke és nyugalom honol. A karácsonyfát is idén először sikerült teljes összhangban feldíszítenünk-azaz az égősor is jó volt, én sem voltam lázas, a gyerekek se voltak betegek.... .

NEGATÍV

Csak gyorsan írok, mert ennyivel tartozom annak, aki esetleg drukkolt nekünk. A négyes teszt eredménye negatív lett. Kevesebb, mint 1: 2600-hoz a Down kórra és 1:55000 az esélyünk az Edwards kórra. Nagyon örülünk, reméljük két negatív lelet birtokában már csak nem lesz semmi baj!

20. hét, +3,5 kg

Félidőőőőőőőt töltötte Sebi pénteken a pocakomban. Mostmár viszonylag sokat mocorog és nem csak alul érezni, hanem már köldököm környékén is. Sőt pénteken Danit is megtisztelte egy finom Sebirúgással, vagyis pöcköléssel. Mert, hogy még mindig Úriember és nagyon finoman és óvatosan közlekedik bennem. A húgyhólyagomat is szereti nagyon... . :-) A lényeg az, én azt érzem minden a legnagyobb rendben van odabent, kedden kapom meg a négyes teszt eredményét, csütörtökön megyek a genetikai tanácsadásra. Kérek egy kis ránk gondolást, drukkokat!
Szegénykém ma nem tudta, mi történhetett, mert a 12. hét óta először tornáztam. Ugye akkor le lettem állítva a méhlepény miatt, de a genetikai uh-on a hölgy azt mondta most már lehet. Így előkerült RR dvd-je és a szoba bicaj, persze csak óvatosan nagyi stílusban. :-))))

Sebi-lak:

És a nagyokról: Marci hétfőn ment óvodába, csütörtökről péntekre virradó éjjel már hányt, majd péntek este is megtisztelt vele, konkrétan telerakta az egész nagyszobát, hálót, ajtót-egyszóval mindent. Szerencsére nem vírus volt, hanem gyomorrontás az óvodai babfőzeléktől. Nem részletezem inkább.... .
Bendu, úgy nézett ki meggyógyult. Ugye szerdán voltunk doktornéninél, péntektől kapta a köptetőt, az ab-t is beszedte, erre tegnap este elkezdett fájni a füle. Éjszaka is felsírt miatta, nyűglődött nem aludt, így adtam neki fájdalomcsillapítót. Ma napközben nem fájlalta, de ha megnyomom neki fájdalmas sírásba kezd... . Ésssss már csak pár nap van karácsonyig! Várjuk.

Ollé bölcsi, ollé vírusok

Ott hagytam abba, hogy szombat 4.40 és magas láz. Nos ez jellemezte a napjainkat egészen kedd délig. Hétfőn voltunk doktornéninél, amikor már vagy a negyedik negyvenfokos lázánál járt szegénykém és úúúúúgy köhögött, hogy jajjj. Hát volt egy kis bronchitise, meg egy kis asztmája, megmegmeg. Azaz car állapotban volt a lelkem. Zinnat, Ventolin, Spiropent, orrszívás. Na ebből még a Zinnat beadása ment a legkönnyebben, de a Ventolinozás és orrszívás valami brutál volt nála. Ráadásul, úgy zihált szegénykém gondolom a láznak és asztmának köszönhetően is, hogy nem egyszer éreztem én úgy, hogy megfulladok. De tegnap délután bekövetkezett a csoda. Az addig teljes szétesésben lévő gyermekem, feléledt, sőt mi több a régi Bendu lett. Nem is értettem, de ha ez az antibigyónak volt köszönhető akkor most az először hálát rebegek annak, aki feltalálta. Ma volt ismét jelenésünk és míg tegnap reggel úgy gondoltam ebből semmi jó nem fog kisülni, ma meglettem dicsérve, mert annyira szép a tüdeje a hétfői állapothoz képest, hogy csuda. Persze ab-t be kell végig szedni, a hörgőtágítókat lassan el kell hagyni, péntektől jöhet a köptető és jövő szombatra egészségesen fogjuk várni Jézuskát. :-) Minden jó, ha vége jó!!!

A karácsonyi készülődéssel is jól állunk. Igaz szerintem egy kissé túlzásba estünk, mert mi magunk is olyanok vagyunk még, mint a gyerekek, mindent megvettünk, ami tetszett. Így lesz a fa alatt Verdás autópálya, kirakó, karóra, mikrohullámú és még nem tudom mi. A fát szombat délután szeretnénk megvenni, és kész is vagyunk. Az ünnepi menü, nemtudommilyenleves lesz,  libamáj Calvados mártással, és egy almás süti, aminek a receptjét nemrég találtam az interneten. Ez egy pikkpakk menü, nem kell órákig a konyhában álldogálni.

Karácsony előtt azonban lesz még egy genetikai tanácsadás. Nagyon bízom és reménykedem!!!

Bendu és a láz

Na, ha ők ketten kölcsönhatásba kerülnek, ott izzasztó pár óra következik. Nem tud egyszerűen csak lázas lenni, akkor egekbe szökik legtöbbször(hál az égnek nem mindig).
Ugye írtam, hogy tegnap a szemészet előtt belázasodott és ezt a lázt azóta két órára sikerült lenyomni. Eleinte nem volt annyira gáz, mert 38,7-ről gyógyszerrel lement neki 38,2-re, de lejjebb nem. Majd délután fél 5-kor egyik pillanatról a másikra lett 39,3-ekkor is lázcsillapítót kapott és vártam. 15 perc után már 39,5 volt-ekkor elkezdtem priznicelni, és szegénykém egy végeláthatatlan üvöltésbe kezdett. Majd 3 csere után már 39,8 volt a végén 40,1. itt volt az a pont, amikor hívtam a dokinénit, mi a teendő, mert két gyógyszer is benne volt röpke 5 óra alatt és nem mertem mást beadni, de a szorgos vizes ruhacsere se hozott eredményt... . Na be kellett adnom egy kúpot és folytatni, amit eddig is tettem. Végül két óra harc után leesett a láza, de 4.40-kor már megint 39,8 volt neki és ez azóta is tart... .

Így mosolyog 40 fokos lázzal....

szemészet

Marcival szemészetre voltunk hivatalosak, mert a 4 éves státuszon a védőnéni megállapította, hogy nem lát jól elsőszülöttünk. Tény mi tény nem tudom szórakozott vagy sem, de nem tudta megmondani a figurákat.

Nos, ott voltunk, ahol kiskorában a könnycsatorna mizériakor, egy nagyon kedves alapos doktornéninél, aki elsőre semmi érdemlegeset nem talált. Marci mindent felismert a táblán igaz a legapróbb kis állatra azt mondta repülő, de aztán javította magát. De hamár ott voltunk gyorsan kapott egy kis pupillatágítót, hátha van  fénytörési hibája. Pupillatágítás szemcseppel történik, kétszer csepegtettek neki bele, majd 25 percet kellett várni. Ami csak azért volt extra, mert velünk volt rettenetBenedek is, aki az indulás előtt lázasodott be, amitől kellőképp nyűgös volt. Így várakoztam egy beteg és egy fél vak gyerekkel. Szummaszummárum  a jobb szeme egy picit plusszos, de abszolút csekélynek mondható, így "szemészeti teendő nincs vele". Háromnegyed év múlva kontrollra kell menni, akkor már Bendut is meg fogja vizslatni, ha eltérést tapasztalnánk nála. Juhhhujjjjjjj! Úgy örültem, hogy nem kell szemüveg-bár Marci kiakadt, mint a kakukkos óra, mert neki KELL Verdás szemüveg és higgyem el, hogy ő most homályosan lát-nem sikerült megmagyarázni, hogy az a pupillatágítástól van. A végén már semmit sem látott, de a csokimikulást a spájzban igen... . :-)

Benduda meg lázas. 38,7 volt mikor hazaértünk, csúnyán köhög és bár nem vagyok orvos, de a tapasztalatok után úgy gondolom bronchitise van. Olllé!

19. hét +2,9 kiló

Sebi betöltötte a 19. hetet a pocakomban. Nagyon sokat mocorog már  finoman, amúgy úriasan! Viszont szerintem a sok-sok idegeskedéstől, de elég sokat keményedik a pocakom. Igaz a másik két fiúval se volt másképp, de most abszolút nem tudok pihenni még, ha akarnék se, Dani  reggeltől estig dolgozik.

Tegnap sok kedves ultrahangos és genetikai tanácsadó hatására levetettük a négyes tesztet, aminek keddhez egy hétre lesz meg az eredménye. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, tudjuk, hogy optimális eredményt már nem ad (ahhoz a 16. héten kellett volna levenni), de iránymutató lesz mindenképp. Utána még genetikai tanácsadóba kell menni, és remélem a karácsonyfa alá betehetem a negatív leleteket egy hatalmas masnival átkötve. Nincs nagyobb vágyam annál, minthogy a karácsonyt nyugodtságba, meghittségben tudjuk eltölteni, mert az elmúlt hetek-napok annyira pörögtek és feszültek voltak, hogy hjajjjjjjj.

Megjött a fiúkhoz a Mikulás is. Előtte való este nagyon szorgalmasak és lelkesek voltak cipő pucolás terén, még az enyém is tiszta lett. :-) Majd berakták az ablakba és az éj leple alatta apa belecsempészte az ajándékokat. Csokit csak egyet kaptak egy Mikulás formát, mert utáltuk minden évben, hogy annyit kaptak, hogy húsvétkor is azt ettük. Így is mindennap 6-szor csokit akarnak enni, Marci szerintem kedd óta függő is lett, mert olyan hisztit le tud verni, ha nem kap. És tegnap, amikor rájött tuti nem adok, mert már mérgezést kap, akkor kitalálta, hogy kakaót kér.... . Apróságok lapultak a cipőcskékben-formalyukasztó, cikk-cakk olló és filctoll.  Azóta kreatívodnak! :-)      

Amúgy meg köhögnek, köhögnek és köhögnek. Bende hétfőn ment bölcsibe először, tegnap már köhögött. Marci múlt kedd óta itthon, azóta se ment, mert bár szerdán mehetett volna, de köhögött, ma meg szemészetre megyek vele, így két napra nem vittem. De nem lázasak, úgyhogy szerintem beállt a tavaszig tartó általános állapot!                                                   

AFP kálvária

Pénteken még azt hittük kedden megyünk egyet mozizni, azaz megnézzük legkisebbik gyermekünk, hogyan fejlődik. Meg se fordult a fejünkben, hogy bármi gond lehet-mint ahogy se Marcinál, se Bendénél nem járt a fejünkben ilyesmi. No vasárnap D felhozott a postaládából egy levelet és hanyag eleganciával közölte velem, aki épp az ebédet kavargattam, hogy a terhesgondozóból jött egy levelem. Mondom, mit akar Erzsike, ő a védőnőm. De, amikor elolvastam, hogy a Péterfyből jött elkezdtek bennem a gondolatok kavarogni, majd kibontva elöntött a pánik. Ugyanis az szerepelt benne, hogy menjek be minél hamarabb, hogy az AFP eredményem megbeszélése végett. Tudtuk pontosan, hogy jót nem jelent, mert miért is jelentene akkor tuti nem küldenének levelet. Persze D felhívta az édesapját, aki az orvosomat és jól el lett (szerintem) bagatellizálva a dolog, miközben, mi ott álltunk, hogy akkor mi is van, hogyan tovább. Részletesen nem írom le, mit is gondoltunk valójában, mert ez egy nyilvános blog, de nagyot csalódtunk! Na vasárnap még úgy tudtuk 0,79  MoM lett az eredmény, ami annyira nem is lenne rossz, mert 0,7-0,8-tól számít jónak. Ekkor egy picit megnyugodtam mondván ez semmiség, de nagyon vártam a keddet és a para csak nem akart múlni. Hétfőn felhívtam az orvosom, hogy dolgozik-e, tájékoztatott, hogy valójában 0,65 lett az eredmény, na ekkor egyre lejjebb süllyedtem lelkileg, mert nem akartam elhinni, hogy beteg is lehet a babánk, mert ugye az alacsony AFP utalhat különböző kromoszóma rendellenességekre. Mire beértem a terhesgondozóba már csak 0.63 volt. Nem akarok cinikus lenni, de örülök, hogy nem kedden mentem, mert addigra lehet nem is lett volna mérhető. :-(

Tegnap két nagyon hosszú nap után, ami szerintünk nem 24, hanem minimum 48 órából állt, eljött az ultrahang ideje, amit egy nagyon kedves és alapos doktornéni csinált. Mindenét alaposan végignézte babuckának, még a kisujján a három ujjpercét is megkereste mondván az is szindrómás tünet lehet, de hál az égnek nem talált semmit. Így egy kis megnyugvást adott, hogy Papp Sebestyén Bulcsú jól érzi magát a pocakban.

Holnap megyek négyestesztre biztos, ami tuti, és jövő héten genetikai tanácsadóba, ahova azért a lelkek megnyugtatása végett el lettem küldve. Amit nem értek és amiért dühös vagyok, hogy azt mindenki tudta szajkózni, hogy az AFP az egy elavult vizsgálati szűrő módszer, de senki nem mondta volna, hogy te barom menj el integrált tesztre. Illetve, akinél szóba került az mind azt mondta, hogy ugyan az életkorom ezt nem indukálja. Elolvasván a statisztikákat most már tudom, miért születik annyi beteg gyerek 35 éven alul, mert 35 fölött mindenhova benéznek a kismamának a többi korosztály meg magasról lecarva. És igen dühös vagyok, mert ez az egész mizéria elvett két szép napot az életünkből és kb. félelemmel és aggódással telt el. Mert annál rosszabb érzés, mint amikor mocorog a pocakodban egy élet, de nem mered magadhoz közel engedni, mert mi van, ha....és igen lehet bagatellizálni, hogy na egy anyuka,aki túlreagálja a helyzetet..valószínűleg nem tettem volna, ha a levelet nem vasárnap!!! kapom meg és tárgyilagos felvilágosítást kaptam volna a műzölés-mázolás helyett.

Na, de akkor a bosszankodás után elengedem magamtól ezt a három aggódos napot és rakok valami szépet, valami csodát, amit harmadszorra is átélhetünk:

18. hét, +2,5 kiló

Eljött a 18. hét is. Babucka mocorog tisztességesen, most már nagyon várjuk a keddi ultrahangot. Csináltam pocakfotót is:

Murphy

Murphy-szerintem alacsony, nagyon vékony, szinte pálcika kezei lábai vannak, pár szál haja és gúnyosan tud kacagni. Szóval ismét vendég nálunk. Bendu ugye itthon hétfő óta. Dani tegnap elutazott Balatonra konferenciára, erre hívnak az oviból, hogy Marci belázasodott. Dokihoz nem tudtam lemenni, mert autóm nincs és nem csupán lustaságból, de két gyereket végigrángatni a bkv-n....na erre én nem vállalkoztam. Erre Bendunak hasmenése is van. :-((( Illetve tegnap is fosizott és ma is folytatta, ami mára kiderült, hogy enterális, mert a Zuram is hány és fosik....tegnap még reménykedtem, hogy a Spiropenttől megy a hasa....Az nem lehet, hogy annyira balfék család legyünk, hogy október eleje óta harmadszorra is elkapjuk. :-(
Marcinak fogalmam sincs, mi baja. Kérdem, mi fáj, akkor a homlokát mondta eleinte, persze a láztól. Mára semmije nem fáj, nem köhög, az orra sem folyik--leszívtam neki és semmi azaz 0 , ami lejött. Nos?
A slusszpoén, hogy mára a védőnőhöz lett volna 10-re időpontom, persze lemondtam. Holnap segítenem kéne az autóvételben, s mivel az én nevemre kerül így pénteken is nekem kell az okmányirodába mennem.  Jah veszünk egy autót, nem új, 10 éves és Suzuki, de a mienk lesz, saját erőből. :-) Pluszba délután meg az oviban lesz munkadélután.

A lényeg, hogy pocakbaba tegnapelőtt óta olyan bulit tud rendezni, hogy este már a kezemet is meg/lerugdosta. :-)

sikerült

Sikerült felvennem, amint Bendu énekel, télapós (bocs mikulásos) dalt. Mindkettő arany alma-mogyorós. :-))))

Íme:

Éssss rájöttem imádja magát. Ugyanis megmutattam neki, milyen szépen énekel (hallatszik, hogy nem az édesanyjától tanulta), na azóta egyfolytában magát nézegeti a telefonomban. :-)))))

Bendő szótár: 

opan-ott van

eccer-még egyszer, újra

Bende száj

Ma doktornéninél voltunk délelőtt, mert csúnyán köhögött a hétvégén. Nem véletlenül, jobb oldalon aszmatikus a kilégzése...:-) nem én találtam ki, dottónéni mondta, így a héten itthon van velem. Rögtön beújította, hogy nem akar aludni. Most is Robotokat néz, mert nekem vasalnom kell, amit természetesen alvásra időzítettem, de ez most nem tűr halasztást, így kénytelen voltam lefoglalni...túl a könyvlapozgatáson és gyurmázáson...
A lényeg, a lényeg vittünk könyveket, hogy nézegessük: mindenkin, akin piros sapka van az Mikulás. A Mikulásnak lovacskái vannak, hiába bizonygattam, hogy az rénszarvas. A tehén vagy boci az bizony szamár.

És énekel: "-zsák, zsák teli zsák piros alma, MOGYORÓ"----az aranyágnak tuti nincs értelme. :-))))))  Vagyis, van de ugye a másik az meg "van zsákodban minden jó piros alma , mogyoró..."
ha sikerül felveszem, ahogy énekli

Legkisebbik ugrifüles egyre többet mocorog, most már mindennap bejelentkezik, hogy ő itt van, róla ne feledkezzünk meg. :-)))

17. hét, +2,1 kg

Ééééés nem tudok semmi újról beszámolni. Vagyis bizton feljegyeztem a naptárba tegnap, hogy MEGMOZDULT, de mára már ebben sem vagyok biztos. Ami humoros, hogy így harmadik gyerkőccel a pocakban ilyeneken tudok dilemmázni. Valahogy az első kettőnél olyan egyértelmű volt minden, de Vele semmi sem olyan egyszerű. :-) Amúgy annyira nem mozgatna a dolog, ha a kiskönyvbe nem kéne bejegyeztetni e fontos dátumot. Apropó fontos dátum, december 6-án megyünk genetikai ultrahangra és remélem pont kerül (és nem vessző) a dolgok végére, ki is viccesedik odabent.
Híztam 30 dekát, ami nagyban köszönhető a vasárnapi szénhidrát napnak, de azóta jó kislány voltam és nem zabáltam, pedig néha elfog a vágy, hogy kekszet keksszel egyek. :-) Na majd holnap!!!! A Zurammal étterembe megyünk, annak a celeb olasznak az éttermébe. Tavaly is ott ünnepeltünk, idén is ott fogunk, igaz, ami igaz nem olcsó, de nagyon finom!!!

Éééés az utánozhatatlan Marci száj:

Tegnap jöttünk haza a karate edzésről, amikor is az autóban elmélkedtünk apa születésnapjáról.  Persze semmi fontos dolgot nem árultam el, mert már ezzel fogadta este az ajtóban: -Tudok valamit, de nem árulhatom el, hogy holnap születésnapod lesz. Na, de a poén:

Marci: -Menjünk holnap a dm-be, mert akarok apának ajándékot venni.
A: -Jól van, majd ovi után benézünk. Mit szeretnél venni?
M: -Hát szemüveget!!!
A: -De hát kincsem apának van már szemüvege. (jelezném kettő is)
M:- Jajj, de anya, amikor apa olvas, akkor olyan nagyon furcsán néz, kell neki a szemüveg. :-))))

Ezen a napon...

...ünnepel egy család, mert 33 éve, 1978 november 25-én megszületett nekik Ő. Ő, aki 33 éve még nem sejthette, hogy a krisztusi kort elérvén házas ember lesz. Nem tudhatta, hogy két gyönyörű fia lesz, akik minden este a kulcs zörgésére a zárban mindent eldobva rohannak, s mondják ki egyszerre azt a bűvös szót APA. Nem sejthette, hogy nagyobbik fia énekli majd neki ezen a jeles napon a Boldog Születésnapot, egy kicsit akadozva, egy kicsit szégyenlősen, de világ összes szeretetével!!!

"A krisztusi kor… Félelmetes és egyben gyönyörű. Toporgó percek lassulása, ez a pillanat. A Tiéd, s általad a miénk is. Lelked kutat. Keresi önmaga tükörképét. Szavakban, tettekben, ki nem mondott gondolatokban… végül megtalálod. Tinta vagy szíved által, egyre megy. Hisz mindkettő tiszta, még ha az út, amin jársz, olykor poros is. A krisztusi kor..." 


Boldog Születésnapot Neked a világ egyik legnagyszerűbb Édesapjának!!!!

szösszenet

A hétvégén semmi extra nem történt. Marci kapott egy szép téli cipőt, egy vagyonért. Tudom mindig is a gyerek holmik voltak a legdrágábbak, mert a szülők képesek vagyonokat áldozni, de Marcinak mese nincs bokafogós-suppinált cipőt kell vegyek, ha esik, ha fúj....és bizony ez a szép darab 11990 forintunkba került. Besenyő Pista bácsit idézve: Nooooormális???? Nem, de nem tudunk, mit tenni.
Tegnap meg extra szénhidrát napot tartottunk. Zseniálisan kitaláltam, hogy gulyáslevest készítek palacsintával vasárnapra. Aha, de közben leszerveztem Marci névnapjának utolsó felvonását Katiéknál. Kati készített amerikai csokitortát, Dani püspök kenyeret, én palacsintát.....nos az édességtől most undort kaptam...pedig minden nagyon finom volt.
A fiúk meg egész hétvégén nyígtak, sírtak és verekedtek....na, de azért egy kis szösszenetet sikerült Marcinak elejtenie, ezzel kívánok vidám hét kezdést mindenkinek!

-Apa: Marci, hol fogsz lakni, ha felnőttél?
 -Marci: Hát a Panninál!!! :-)))  

Ebből is látszik, hétvégén nemcsak verekedett, de meglehetősen humoránál is volt a fiatalember.

:-)

Délelőtt nagy bevásárlást tartottunk (Marcinak vettünk télicipőt), majd haza fele az autóban épp elbóbisklotak volna, amikor megérkeztünk. Marci nagyon fáradt volt és közölte:

" Anya, nem bííírom tartani a szemem!!! :-))))

16. hét , AFP, +1,8 kg

Ma reggel jelenésem volt ismételten egy kis vércsapolásra, ugyanis minimanó pocakbaba betöltötte a 16. hetet és ilyenkor veszik le az AFP-hez  és a Hepatitiszhez a vért. Jah és éhgyomorra kellett menni. Ami soha, de soha nem okozott gondot, de ma annyira meg akartam volna inni a kávém és olyan éhes voltam azt hittem megpusztulok. Máskor meg csak 10-kor jut eszembe reggelizni. Fiúkat gyorsan elszállítmányoztam a dolgozójukba-kivételesen Bendu ma bent reggelizett-aztán elrobogtam. Semmi extra nem volt. ugyanaz a kedves hölgy vette a vért, és profin, ahogy a múltkor is. Mondjuk nem volt egy épületes látvány, amikor beléptem és épp egy ájuldozó hölgy feküdt a kanapén, szegény nem bírta. Eszembe is jutott Marcival való pocakosságom, amikor mindig akadt valaki, aki kísérgetett ide-oda. Na nem azért mert béna lettem volna, hanem csak úgy kedvességből. A harmadikra maradtam én és a pocaklakóm.

Ami tetézte az éhségemet az a fejfájásom. Tegnap óta fáj a fejem (az is igaz nem túl jó napokat élek, de ez más tészta) és megfigyeltem, hogy szerintem a szmogtól van. Konkrétan itt Pesten alig lehet látni a kosztól a levegőben...múltkor is pont szmog riadó idején fájt a kobakom. Ma tuti nem megyünk a skacokkal sétálni.

Bendu és a bölcsi:

Nagyon szereti. Minden reggel elmondja, hogy ma megy bőcsibe, és  Gejgővel és Nócival (Lóci) fog játszani. Ma a liftnél azt is megemlítette, hogy gyurmázni fog és a cumiját odaadja Timi néninek. Beértünk és Lóci hangosan kiabálta: Megjött Bebeeeeeee! Annyira édes volt. Viszont nem hajlandó enni. Jó azt itthon is megszoktuk már, hogy a két fiú annyit eszik összesen, mint egy veréb, de az azért szíven ütött, hogy én fizetem az 500 forintot naponta és ő nem eszik. Az is egy másik kérdés és nem igazán értem, hogy 5 napból 3-szor tuti főzelék van. Miért?????? Tegnapelőtt karalábé főzelék volt, ma brokkoli főzelék-nem azért,de nekem is pfúúúúj. Szeretem a karalábé levest, meg a brokkoli krém levest, na de mindezt főzelék formájában.... Plussz hétfőn csirkemáj, mert hogy ez is szerepel kéthetente az étlapon. Miért? Azért elég kevés gyerek eszi meg a májat. Ésss akkor hallgatom a híreket, hogy januártól lehet térítéses lesz a bölcsődei ellátás, azaz fizetni fogok a semmiért. Jó-jó tudom itthon is tarthatnám, na de ha közösség érett és szereti a gyerekeket, miért tenném ezt? Csak továbbra is puffogok magamban...

a tegnapi nap folytatása

Erre szokták mondani minden jó, ha vége jó. Tesóm adta az ötletet, mi lenne, ha felhívnám ex sógoromat (továbbiakban P), hátha tud nekem kerék ügyben segíteni. Mint kiderül Budakalászon dolgozott, de fél 3-ra megérkezett mentőangyalként. Elrobogtunk az ovihoz, megállapította, hogy ez egy lassú defekt (azért, milyen szakkifejezéseket nem tanul az ember) és ő is inkább lecserélné a pótkerékre, bár lehet el tudnék még evickélni a gumishoz. Jah a bűnös egy csavar volt, ami szépen beleállt a kerékbe...Na, ami következett fél órában az összes rekeszizmomat megmozgatta. Lévén egy majdnem új nyugati autóban az a nyamvadék pótkerék, nem a csomagtartóban van elhelyezve, hanem az autó alatt felhelyezve, amit egy csavar tartott. Persze már az rejtély volt számomra, hol találom a  csavarhúzót, de P kitűnő érzékkel rátapintott, hol kell keresni. No csavar kivadászva, gumi leesett, na de azért ilyen könnyen nem adta magát, mert egy ilyen kampós izéra volt rárakva...egy szó, mint száz az autó alatt hasalt 5 percet, mire kibányászta. Jupiiiiiii, meg van a kerék. Aha, de hol az emelő, a kerékkulcs. ÁÁáááááááá, ezt nem hiszem, kerestük, mint az őrült, mire drága párom felvilágosított, hogy annak az autónak van egy használati útmutatója, és abban a napnál is világosabban le van írva, mit hol találunk...khmmmm. Szóval a pótkerékkel leesett egy dobszerű valami, amiben megtaláltunk minden további szerszámot. Innen pikk-pakk ment minden, mintha világéletében kerekek cseréjével foglalatoskodott volna. Azért megállapítottam, hogy ha az autó pálya mellett ért volna ez a kis malőr, fogalmam sincs, ezt mind, hogyan kiviteleztem volna. Már attól röhögő görcsöt kapok, ahogy elképzelem, amint pocakosan hempergek tipp-topp ruhában a kocsi alatt...:-)

Persze a nyamvadék gumisok nem tudtak fogadni, jobb esetben is holnapra tudták volna megcsinálni, így P közölte menjek el csavarogni, addig a kereket elviszi, majd jelentkezik. Csavarogni???? Mennem kell a pici fiúkért (mostanában én hozom el Lócit is a bölcsiből), majd spuri Marciért, el karatéra, úgy éreztem fejem tetejére került minden. DE még oda sem értem a bölcsibe már hívott, hogy kész a gumi, dédinél találkozunk. Így fejeződött be szerencsésen a sztori, mert 15 perc alatt helyre rakott mindent és újra úgy éreztem béke honol lelkemben.

Azért ebben volt jó is: most már biztosan tudjuk, ha baj van van kire számítanunk. Dani apukája is egyből segíteni akart, P is, sőt még Dani testvére is, csak neki nem volt aznap autója. Köszönjük!!!

Viszont a fiúk annyira jóóók voltak tegnap. Bendutól megtudtam, hogy Gejgővel játszott a bölcsiben (édes volt, ahogy mondta és az a kisfiú is egy energia gombóc, Timi nénit nem irigylem), Marcitól pedig, hogy a karate egy rendkívül unalmas sportág....:-)

Update a tegnapihoz: a fiatalember, aki megállapította a bibit, igen helyes volt, de a Zuram a leghelyesebb a Földön!!!! ;-)))

A mai nap

A mai nap elég érdekesen indult és még közel sincs vége. Kezdődött, hogy Marci kamaszkorát éli, és dacol ezerrel. Szétpakolja pillanatok alatt a játékait, na de össze minek. Ezért mondjuk MINDENKINEK, hogy nem pakolunk gyerek helyett, mert ez a következménye. (itt egy nagyon mérges szmájli) Ugyanis történt, hogy ma reggel is csak kereste a sípját, aminek következményeként szét dobálta az összes legóját, és az újonnan kapott gombfoci készletét. Fél órán át könyörögtem pakolja össze, majd utasítottam, végül fenyegettem, hogy összepakolom én, de akkor kidobom. Szerintetek????? Pedig esküszöm 20 percig abszolút türelmes voltam. Az, hogy elkezdett füllenetni és az öccsére fogja, holott az orrom előtt dobálta szét...no efelett simán elnéztem volna, HA pakolt volna. De nem. Így fogtam összepakoltam és "kidobtam". Ezt a dacot folytatva, nem volt hajlandó öltözködni (mondjuk ez meg sem lep, mert elég kényelmes férfira sikeredett)....itt már azt hittem sírok. Ismét a körforgás, könyörgés, utasítás, zsarolás-így az esti mese is ugrott, én öltöztettem fel 8 után 10 perccel. Jelezném az ovit bezárják félkor. Na felvették a cipőjüket, kabát indultunk volna, ránézek Bendura, és félve megkérdem: - Hol a cumid? -Ejment ojszágba. -Hova???? -Ojszágba. -Cumiországba? (Marci cumija odaköltözött. :-))) -Igen! -Na, neeeeeee! Fiúúúúúúk cumi keresés. Hát nem találtuk, ami egy dolog lenne, de Bendu visított, hogy ne keressük, mert elment.... Ő, aki létezni nem tud nélküle, és csakis a fehér kék felhős cumi jó neki. Na nem tudtam, mit tenni, mert el kellett indulni, ugyanis ekkor már 8.25 volt. Bár kíváncsi vagyok bölcsiben hiányolta-e, mert ugyan bevittem egy kéket, de az nem fehér és nem felhős..... . Gyerekeket villámsebesen bekötöttem az autóba, ezerrel elszáguldoztunk az oviba, örültem mint majom a farkincájának, hogy még nyitva volt. Jövünk Benduval ki, ránézek a jobb hátsó kerékre, lapos....na itt eldurrant az agyam, káromkodtam magamban egy sort, majd felhívtam Danit, mi légyen, merthogy alapjáraton nem tudok kereket cserélni, nem hogy terhesen....és ekkor már 8.45 volt, Bendu 9-re jár bölcsibe....ÁÁÁááááááááááááááá! Ami a poénos, hogy tesóm többször megállíptotta, hogy laposabb, de Dani mindig azt mondta nem. Így egy picit paráztam, hogy én látom laposnak vagy sem, mert ha idecsődítek bárkit is és kiderül, hogy ez nem gáz, na égtem volna. Így kapóra jött, hogy egy helyes fiatalember szállt ki az ovinál autójából, aki amikor megkérdeztem segítene-e egyből készséges volt. De ő is megállapította a tényt, hogy valahol luk van.....Na elmentünk villamossal, amit B nagyon élvezett én kevésbé, mert elment 720 forintom rá és a 2,5 perces út 20 perces lett.

Autó, most ott vesztegel az ovi előtt és erős férfi kézre vár, aki felhelyezi a pótkereket, amivel ÉN elevickélnék a gumishoz....

Amúgy negyed négyre Benduért kell mennem,el a Katihoz, B-t lerakni, oviba Marciért, el karate edzésre, vissza Benduért, majd a végén haza...a gondolatba is lefáradtam, mert valahova a gumist be kéne illeszteni, de apósom 2-kor végez, fél 3-3, mire ideér....

15. hét+1,9 kg

Ha péntek, akkor hét forduló. Most pocakot is fotóztam, ami már azért kezd növögetni. Babuc is biztos jól van, vagyis a laboreredményeim, EKG tökéletes, vérnyomás oké (hál az égnek egyelőre letudtam ezeket a sokkörös vizsgálatokat). Egyedül a szívhangját nem akarta megmutatni: vicces egy gyerők!!! :-) De persze meg van!!! Éééééés, mintha tegnap meg ma éreztem volna. Történt ugyanis, hogy egy szép keresztelőre voltunk hivatalosak, evangélikus szertartás szerint. Mint az kiderült az evangélikus szertartás alatt nagyon sok ének van, és úgy néz ki ez pocaklakónak bejött!!!! Tegnap meg az X-Factor alatt véltem felfedezni ŐT! :-))) Na a hallását nem tőlem örökölte! 

Marci már nagyon várja, minden este így köszön el meseolvasás után: -Most megyek és adok puszit anyának Bendunak és a tesónak. :-)

Pocaklak:

Fiúk:

Jóóól vannak. Bendu már járt egy hetet a bölcsibe, Marci is kezd oszlopos tagja lenni az ovinak. Voltunk védőnői státusz vizsgálaton, ahol kiderült (na nem azért mert az enyémek) okosak, szépek, együttműködőek. Az átlagosnál kifinomultabb Marci hallása-amit nem tudom én, hogy nem vettem eddig észre,  a szeme sajnos viszont úgy néz ki rossz. Így lesz még egy köröm vele a szemészeten.

Pénteken Márton nap volt. Hát úgy várta már, hogy az oviban őt ünnepeljék (tavaly ez kimaradt, mert a h-f vírus az ideihez képest megcsúszott). Rendes anyuka révén, csütörtökön, miután hazahoztam az oviból-bölcsiből őket nekiálltunk sacher muffint sütni másnapra a kispajtásoknak. Volt két segéderőm, akik imádnak keverni-kavarni. Ha nem lettem volna lökött 24 darab lett volna, de miután gondoltam, jó ha még 5 percet sül, csak 18 lett, mert 6-nak az alja egy kissé kokszosodott.... Meg különben is a névnapban még jó, hogy kap majd tőlünk ajándékot. Kapott is. Lego alapkészletet és egy kicsi McQuennt. Nagyon-nagyon örült nekik, én másnap már kevésbé, amikor háromszor léptem rá egy elhagyott kis darabkára....

14. hét

Picurka pocakban ma töltötte a 14. hetet. Szegényke ismét egy eseménydús hetet tudhat maga mögött, mert szombattól szerdáig hasmenésem volt, görcsökkel tarkítva. Hát nem mondom már én is ki voltam akadva, abba bele sem gondolok szegényke, hogyan élhette mindezt meg. A mozgolódását még nem érzem, illetve vannak pillanatok, mintha ő lenne, de mivel nem egyértelmű számomra, így inkább ezt írom. Kilóim száma ezen intermezzo következtében -10 deka, a múlt héthez képest. A fiú nevek is kezdenek körvonalazódni, persze nekem is vannak favoritjaim, meg Daninak is, amelyek valamiért nem nagyon akar találkozni egymással, de mintha azért halvány találkozási pontok derengenének a távolban. :-) Éééés nagy poén lenne, ha kiötlenénk és kiderülne rózsaszínben kell mégis gondolkoznunk!
Sok helyen azt olvasom most kezdődik a második trimeszter, amit akárhogy számolok nem jön össze/ki nekem (mert nekem a logikus a 16-28-40 lenne). Ha valakinek esetleg van erről pontos infója bátran megoszthatja velem komment formájában (jah persze bármit szívesen veszek). :-))))

Emlékezés

Persze ne csak ezen a napon gondoljunk azokra a szeretteinkre, akik már nem lehetnek csak lélekben velünk, de ez a nap mégis erről szól!


"Olyan szép volt, olyan rég volt. Míg véle éltem, minden óra csoda volt. Minden perc egy drága emlék, nem feledem el!"

Mikulás, Mikulás gyere Mikulás...

Nemsokára Mikulás, így a fiúkkal elkezdtük a felkészülést, a várást. Előszedtük a témába vágó mondókás, dalolós könyveinket. Ééééés Manó blogjából loptam egy nagyon jó pofa Mikulást, neki is estünk, hogy elkészítsük. Nagyon élvezték a fiúk, mert itt aztán mindent lehetett csinálni, vágni, ragasztani, festeni! :-)

Verda 2 a moziban

Vasárnap délután elmentünk megnézni a Verda kettőt. Hát a fiúknak nagyon bejött (nekem kevésbé). Már eleve, amikor Marci meghallotta a mozi szót extázisba esett. Eddig kétszer volt az utolsó Shreken és a Micimackón. Már régóta rágta a fülünket, úgy gondoltuk most jött el az ideje. A legjobbkor. Ugye nekem szombat este óta hasmenésem volt, hát ez kitartott hétfőig, sőt igazából még ma sem tökéletes, de diétázom ezerrel. Így én az első pillanattól fogva azt vártam, mikor lesz vége, mert hát na tudjátok azt hittem be....., mert hát persze egészen a film kezdetéig semmi bajom nem volt. A lényeg a lényeg, a fiúknak nagyon tetszett, főleg a popcorn és az óriás kivetítő, no meg a széken található ital tartó, mert szüntelenül csak ittak. :-))))

Vadaspark

Már tegnap kitalálta Dani, mi lenne, ha ma elmennénk a Budakeszi vadasparkba. Még nem voltunk ott. Nos azzal nem számoltam, hogy a múlt heti h-f vírus után, én szintén egész éjjel wc-re fogok járni. Végig az járt a fejemben, hogy nem lehetek ennyire szerencsétlen, hogy egy hét elteltével,  a szombat éjszakám nagy részét  a tengeri kagylókkal kirakott wc ülőkén fogom tölteni. Mondjuk azért aggódtam rendesen, mert görcsölt is a pocakom és féltettem legkisebb gyöngyszemünket. Azonban hajnali 5-kor egész jól lettem, el is aludtam és 9-kor úgy ébredtem, mint aki az egész éjszakát végigaludta. Én a padlizsán krémre tippeltem, de mivel nem éreztem benne majonézt, így nem tudom, mi romolhatott meg benne. A lényeg, hogy a fiúk rendben vannak.
Így mégis nekivágtunk kalandos kirándulásunknak. Még oda sem értünk Marci máris afelől érdeklődött hevesen, mikor eszünk. Komolyan a magyarok gyöngyszeme, bárhova megyünk enni akar, bezzeg otthon...grrr... . Így pogácsával a kezünkben vágtunk neki a vadak megtekintésének. A kaput elhagyva, egy kedves fiatal ember rögtön ott termett és közölte lefényképezi a családot a bejáratnál, amit távozáskor "át is vehetünk". Hát jó legyen, úgy se sok kép készül rólunk. Aha, csak azt felejtette el hozzátenni Őkedvessége, hogy az átvétel 990 forintunkba fog kerülni. Azért ez ám a biznisz 990 forint egy darab képért, ahol az ember épp beesve a vadasparkba szélfútta frizurával, ijedt vad képpel pózol. Na, de sebaj megvettük, hátha a vadak is kapnak valamit belőle.
Az első kiszemelt, vagyis utunkba eső vad egy holló volt. Egy kedves anyuka levarjúzta, innentől kezdve Bendének csak varjú. Imádta, Marcit meg nem érdekelte. Annyira szerette, hogy visszarángatott egy  számára csak "cica" mellől és heves érdeklődést mutatott a pogácsa iránt. Na, miért??? Gondolta a hollók pogácsát esznek. Na nagy nehezen lebeszéltem erről és elindultunk a patások felé. DEEEEE, a vadaspark tele van tölgyfával, és ilyenkor ősszel lehullott makkokkal-Bendu szerint babokkal. Így a séta végtelen hosszúságúra nyúlt, mert kisfiam a fejébe vette, hogy a park összes makkját összegyűjti. Az állatok helyesek és így terhesen büdösek voltak. Bementünk az állatsimogatóba is (angol formája PETTING ZOO :-)))) )-szegény állatok nem tudták, mire is számítsanak, amikor meglátták a Papp fiúkat a kapuban. Bende kergette őket, Marci kergette és kiabált hozzá. Persze javukra legyen mondva ők csak etetni szerették volna zoo csemegével őket, de azok meg gondolom a reggel óta tartó folyamatos "kedveskedés" folyamán már majdnem felfordultak a zoo csemegétől.
Összességében egy jó kis délelőttöt töltöttünk el, másnak is szívesen ajánlom!

Indulásra készen :-)

gyerekszáj

"Marci: - Anya, van egy rossz hírem. Nem fogom azokat csinálni, amiket te parancsolgatsz! (nem fog öltözni, enni, rendet rakni, nem verekedni?????)"

"Marci:- Anya, lefényképezem a kisbabát..veled együtt! :-))) "

13. hét

Ma töltötte minimanó a pocakomban a 13. hetet. Kedden voltunk a 12 hetes ultrahangon, ahol mindent a legnagyobb rendben talált az ultrahangos néni. Pont a korának megfelelő a mérete, szépen megvolt az orrcsontja és a nyaki redő is tökéletes (1,3 mm) és az ülőmagassága is extrém méretű 64 mm. :-) Ami miatt egy kicsit vigyázni kell, hogy a lepény mellső falon kissé mélyen tapadt, de majd B. doktor úr jóóól megmondja, mit kell tenni. Ha hinni lehetett a szemünknek, akkor szemünk harmadik fénye is kisfiú, de erre azért még nem merek alapozni (bár nekem is ez a megérzésem), majd a következő ultrahangon biztosan kiderül.
Hátra van még egy vérvétel, EKG, háziorvos és fogászat. Azaz elég cefetül állok velük, de mikor legyenek a gyerkők betegek, hát amikor ezeket el kéne intéznem.
Én jól vagyok, mondhatni erejem teljében. Ezidáig sikerült 80 dekát híznom, minden ruhám tökéletesen passzol rám. Így nem mostanság kell majd a kismama boltokra rárontanom. Merthogy szekrényem mélyén lapul ezer ruha, amiből egyik sem jön rám (szerencsére)-kb. kétszer akkorák, mint én vagyok most. Most, mert a mostani induló súlyom és Marcival való terhességem induló súlya között 9 kiló a különbség, mínuszba! :-)

Pocaklak (12. hét)...:

 

  ...és lakója.

Alkottunk

Alkottunk ma. Sündisznót, őszi levelekből. Persze ebből is lett egy kis csetepaté, mert csak egy darab stiftem volt itthon, de úrrá lettem a helyzeten és elkészültek a művek. A képek rosszak, mert telóval csináltam, mivel fényképezőnk még mindi nincs. :-(

Hol is kezdjem...

... volt ebben a három hónapban minden, öröm és bánat egyszerre. Meghalt a bátyám, de kiderült egy újabb pici szívecske dobog a pocakom legmélyén. Ahogy szokták mondani, az Isten mikor egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Azonban az ember önző, és annyira bele tud süppedni a fájdalmába, hogy nem is tud annyira örülni a másiknak. Túl vagyunk rajta, a temetés megvolt, érteni és felfogni soha nem fogom tudni... .

Baba... jönni szeretett volna. Váratlanul, hirtelen, meglepetésként. Van, aki örült ennek a hírnek, szerencsére sokan, sajnos van, aki nem. Aki nem, így járt, mi imádni, szeretni fogjuk. Hihetetlen, hogy májusban nagycsaládosok leszünk, erre a világra nem jellemző. Már csak egészséget kívánhatunk mellé.

Ésss a fiúk:

Hihetetlen energiagombócok, és ezzel energiavámpírok is. Sokszor a nap végén csak arra van energiám, hogy leüljek és üres fejjel bámuljak ki magamból.

Marcus:

4 éves kiskamasz.Most már azért kezd szófogadó lenni, de még sokszor úgy gondolja az ő ötlete a legjobb, a legtutibb. Ha mégsem gondolom így, jön a nem vagyok a barátod szöveg és durcáskodások hosszú percei. Imád olvasni és olvastatni. Most hétvégén volt szerencsénk elkapni a h-f vírus valamelyik változatát, és ő ült az ágyamban és olvasta nekem a Bogyó és Babócát. Imádtam.
A szövege is csúúúúúcs. Ma ebédelünk megkérdezi anya a kisbaba is eszik. Mondom igen. Hogyan? Hát mondoma pocakomból. Jujjjj, de nem fog beléd harapni, ugye???? Hát azt hittem leesek a székről. Jaaaa, persze ő nem evett. Én nem tudom, mitől fejlődik, dehogy nem a normális tápláléktól az tutiezerszázalék. Így a cukros löttyök, csokik és cukrok valamelyest megvonás alá kerültek.
El kezdett egyedül öltözködni, persze ehhez sokszor meg kell zsarolnom, dehát az oviból rendre megkaptam, hogy nem öltözködik, sőt egyszer kint is hagyták az öltözőbe. Őt ez nem érdekelte, na de milyen már???? Így gondoltam tréningezem egy kicsit, és lám-lám mára egész jól megy neki.

Bendu:

Két éves dacos. Azt gondolja csak az van, amit ő akar. Nincs apelláta. Süket is, vak is. Nem egyszerű vele. Ma például a fejébe vette a séta során, hogy megáll egy kerítésnél, belekapaszkodik és onnan egy jottányit sem mozdul el. Grrrrrr, a fejem forrongott, ugyanis nem pocakosként a hónom alá kaptam volna és uzsgyi. Na, de így. Odamentem, kérleltem, majd könyörögtem, majd szia én elmegyek szöveggel ellibbentem, de semmi. Majd Marcit kértem vonszolja el onnan, na de Marci amennyire kitartó pár másodpercen belül feladta. Végül 15 perces húza-vona után, amikor már biztos mindenki rajtam röhögött, sőt mi több hahotázott, bezsaroltam. Kikaptam egy gyors mozdulattal a szájából a cumit és addig vissza nem adtam, míg el nem indult. Bejött.

Egy hónapja elkezdtük a bölcsit, amiből 10 napot sikerült járnia, a többit betegségekkel töltötte. Eleinte tetszett a rendszer, aztán kevésbé. De azt hiszem ennek a történetnek itt a vége. Így, hogy vannak oly kedves szülők, akik csupa betegen beadják a gyereket a bölcsődébe, soha nem fog beszokni, mert mindig el fog kapni valamit. Az alap koncepció az lett volna, hogy társaságban legyen, én meg tudtam volna addig nyelvet tanulni. Jaaa csak keddtől-csütörtökig járt volna, szóval elég lightosan. Így megoldom másként, saját erőből. Egy hozadéka van ám, nem eszik már malac módjára, csak a jobb kezét használja. :-) Már, amikor eszik. Merthogy ezt a finnyásságot, válogatósságot nem tőlem örökölték. Én vagyok az a kegyetlen anya, aki nem hajlandó csak sült krumplit sütni nekik, hogy nehogy éhen haljanak. Azt követem, amit a családomból hoztam, esznek azt, amit főztem. Ha nem eszik meg így jártak, de belőlem bohócot nem csinálnak (na azért vacsoránál egyszer kétszer sikerült már).
Szobatiszta lett ő is két éves korára, úgy hogy megengedek magamnak egy vállveregetést. :-) Persze nagyobb részt ő kellett hozzá, na de nekem is volt benne munkám, nem kevés.

Ők ketten most egy egységet alkotnak. Egyszerre szeretik és imádják egymást, ugyanakkor hihetetlen féltékenység és rivalizálás van bennük. Ha Marci puszit ad a pocakomra Bendu is jön ő is ad. Ha valamelyik az ölembe ül, a másik odakéredzkedik. Olykor puszilgatják egymást, olykor rugdosódnak, lökdösődnek. Persze próbáljuk ezeket a kakaskodásokat normális mederben tartani, kisebb nagyobb sikerekkel.

Még egy szülinap :-)

Marcusnak ( a legokosabb nagyfiúnak) Nagyon Boldog Születésnapot kíván Apa, Bendus és Anya!!!

http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

Egy kis nosztalgia...

Nagyon Boldog Születésnapot kíván Apa, Marci és Anya Bendusnak!!!

Bende világra jötte

Elég nehéz szavakba önteni és leírni, mit érez az ember pontosan, illetve, mit él át egy gyermek születésekor, de Marcinál is megtettem most is megpróbálkoznék vele.

Minden 2008. októberében kezdődött, amikor is kiderült egy újabb pici ember növekszik a pocakomban. Az örömbe néha félelem vegyült, vajon, hogy fogom bírni egy 15 hónapos babával a pocakosságot, de hál az égnek minden a legnagyobb rendben zajlott. Már jó korán mondogatni kezdtük Marcinak, hogy anya pocakjában ott van a tesó (tetyóóó), aki később a 20. hét környékén nevet is kapott, amikor is kiderült újabb kukacost rendelt nekünk a sors. Innentől Bende lett a nagy pocaknak a neve. J

Ez a 40. hét sokkal zökkenőmentesebb és sokkal lazább volt, mint Marcival. Nem tudom, hogy a többedik pocakosság miatt, vagy, mert már tudtam, mi vár ránk, vagy csak, mert nem volt időm annyit magammal foglalkozni, de csak úgy repült az idő. Még ki se derült Bende várható érkezése, már az AFP-nél jártunk, aztán hipp és hopp jött a 18. hetes ultrahang. Amikor is már kezdődött körvonalazódni, hogy az annyiszor elképzelt és hőn áhított természetes szülésem nem fog sikerülni. Azt hiszem semmit nem szerettem volna jobban eddig az életemben, mint azt, hogy Marci megszenvedett születése után legyen egy gyönyörű (felőlem akár nehéz is) hüvelyi szülésem. De hát Bende is nagy kobakkal szeretett volna megszületni és a 36. hétre ez abszolút nyilvánvalóvá is vált. Megkaptam a végszót 2009.07.09-én (az időpontot mi választottuk) szülünk (márha azt, hogy fekszel egy műtőasztalon és kikapják a gyerkőcöt belőled, annak lehet nevezni). Persze két hétig még nagyon is reménykedtem, hátha elindul és csak úgy kipotyog belőlem, hátha a Jóisten lesz ennyire kegyes hozzám, azonban a végén már azzal is kibékültem volna, ha csak elindul, de ki már nem potyog. Azonban semmi.

2009. július 8-án reggel tudtam, másnap műtét. Reggel felkeltünk, még utoljára ellenőriztem a kórházi pakkom, és elindultunk a jól ismert úton a jól ismert cselekmények elébe. Soha nem fogom azt a pillanatot elfelejteni, amikor kiszálltunk a kórház előtt az autóból, megpuszilgattam picifiam, majd a mamával elindult a tojibusz (trolibusz) felé és az én hősöm, mint aki tudta most nem szabad sírni, mert anya úgyis megteszi helyettem, csak nézett és nézett, és egyre csak távolodott. Bevallom hihetetlen rossz érzés volt. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy eddig hárman voltunk, mindkettőnk szemefénye Marci volt, annyi időt szántunk rá, amennyit nem szégyelltünk és lehet akkor egy pillanatra megijedtem, hogyan is lesz ezután. Ez a pici ember, hogy fogja feldolgozni, hogy nem ő lesz A fiúnk, hanem ők lesznek A gyermekeink. Hogyan válik a mi meghitt hármasszövetségünk, négyesszövetséggé???! Ilyen és hasonló gondolatok közepette baktattam föl apjukkal a szülészethez vezető lépcsősoron.

Igazából aznap a kötelezővizsgálatokon kívül sok minden nem történt. Már a Csodát sem vártam, csak a másnapot, hogy minél hamarabb legyünk túl műtéten. Sikerült egy kétágyas alapítványi szobában ágyat kapnom, aminek nagyon örültünk. És, aminek különösen, hogy a szobatársam is egy nagyon kedves lány volt, akinek aznap volt a csaszija. Húúúú, de nagyon irigyeltem, amikor visszatolták a szobába. Persze ezerszázmillió kérdésem volt, amire a választ amúgy is tudtam, de muszáj volt a lelkem megnyugtatása végett ezeket feltennem (ugye biztos, hogy nem fáj, ugye biztos nem érzek majd semmit….).

Ami furi volt, hogy hihetetlenül jól aludtam akkor éjjel, néha meg-megébredtem, akkor már éreztem a bizsergést, ami a félelem okozott, de már is szundítottam tovább. Majd hajnali fél hatkor jöttek lázat mérni és onnantól csak a gondolataim és én voltam annyira elfogott a para. Az ágyon fekve egy hatalmas darut néztem és azon járt az agyam vajon túl fogom-e élni. Mindig odalyukadtam ki, hogy persze és lesz még egy gyönyörű fiam, de akkor azért ezt elég nehéz volt elhinni, hisz minden olyan távolinak, félelmetesnek tűnt és azt is tudtam már, hogy ez elég hosszú és fájdalmas lesz.

Fél hét környékén érkezett meg Ági a szülésznő, ő az akiben vakon megbízom és akinek a jelenléte hihetetlen megnyugtató volt számomra. Mondta, hogy 7-re legyek a szülőszobán és elkezdi a császár előkészületeit. Gyorsan felhívtam Danit, merre jár, mert úgy emlékeztem ő 8 környékén jön. De ekkor még igen messze járt a kórháztól. Na, ha eddig csak kicsit féltem, most nagyon elkezdtem, de ez már a mindegy-mindegy, lesz, ami lesz kategória volt. 6.55-kor elköszöntem a szobatársnőmtől, s elindultam az utamra. Mindvégig arra gondoltam, milyen jó lesz, majd amikor ezt visszafelé fogom megtenni ugyan ezt, mennyire szerencsés ember leszek hisz akkor már két fiam lesz. Becsöngettem a szülőszobára, Ági nyitott ajtót, a szokásos humorával betessékelt. Mondta, mielőtt nekiállnánk, alá kell írnom pár papírt, amit először nem is akartam elolvasni, mondván a parámnak csak nem tesz jót, ha elolvasom, hogy akár el is patkolhatok, de aztán addig-addig poénkodtunk, míg kiderült tényleg ezt írtam alá.

Majd mentünk is a szülőszobára, ahol egy gyors kanül behelyezés után már el is kezdett csöpögni az infúzió. Kisvártatva Apa is befutott, de ekkor már nem nagyon lehetett velem beszélgetni, mert nem voltam abban a kedvemben-és akkor jajj, de finoman írtam ezt le. Ági, persze folyamatosan rám kuksolt, majd a dokim is befutott, ő is köszöntött, hogy Jó Reggelt, de akkor már csak annyit tudtam morogni - Kinek jó? Mire ő-Hát magának, hisz megszületik a fia. Persze igaza volt, de ki gondolja akkor szerencsésnek magát, amikor tudja alig egy óra múlva felvágják???? Hát én nem. Nemsokára megérkezett az anesztes hölgy és elkezdődött az EDA-nak a bekötése-persze ismertem már az érzést, mégis rettenetesen volt arra gondolni, hogy a gerincem közt matatnak egy tűvel. De ezen is sikeresen túlestem. És ekkor kezdődött a para de luxe, ekkortól olyan szintű félelmet kezdtem el érezni, mint még soha. Marcinál ekkor már a fájdalomtól most a félelemtől nem voltam magamnál. Először is az EDA mellékhatása a reszketés már ekkor elkezdődött. Reszketés???? Úgy remegtem, hogy a fogaim a számban össze vissza csattogtak. Majd Ági mondta, hogy a jobb oldalamról forduljak át a balra. Azt is hozzátette ez elég nehézkesen fog menni, na ezt kár volt. Mert nekem ahelyett, hogy nehézkes lett volna, úgy fordultam át, mintha már nem a harmadik adag EDA-t nyomnák belém. Simán éreztem a lábaim. Na elkezdtem gondolkodni, hogy Marcinál nem éreztem a lábaim, most, hogy lehet ez, és biztos, hogy nem sikerült az EDA és mindent érezni fogok, és ésésés üvölteni tudtam volna a félelemtől. Persze jöttek szurkálni, és rendre megállapították, hogy sikerült az érzéstelenítés, de én nem hittem nekik, próbáltam győzködni őket, hogy mindent érzek. Majd jött a végszó, irány a műtő. Na ekkor totál elborultam és már csak azon imádkoztam túléljem a fájdalmat.

Bent nem tudtak vérnyomást mérni a remegésemtől, próbáltak nyugtatni-több kevesebb sikerrel. Majd egyszer csak megszólalt az anesztes nővérke, hogy már el is kezdődött a műtét és láss csodát nem éreztem semmit. Vagyis a vágásból, mert hogy Bende kivétele sem volt egyszerű, mert úgy éreztem nemcsak a gyermekem veszik ki, hanem a gyomromtól és a komplett bélrendszeremtől is meg akarnak szabadítani. Ekkor viszont megállt a levegő körülöttem és egy sírásra lettem figyelmes, egy gyönyörű hangra, a fiaméra, amire oly sok hónapja, napja, perce vártam. Ő csak sírt és sírt, rendületlenül próbálta a tudtunkra adni, hogy ez neki így nem jó, hisz elszakították a jól ismert sötétségtől a jól ismert hangtól. Majd odahozták és ekkor eltörött a mécses. Két dolog jutott eszembe, milyen gyönyörű és hogy édesapám nem láthatja. Ugyanaz azt az illatot éreztem, mint Marcinál, amit soha nem fogok elfelejteni a magzatmáz illatát.

A műtét további része sem volt kellemes, de abszolút bírható volt. A reszketés sem múlt el, csak jó néhány órával a műtét után. Majd, amikor toltak vissza a kórterembe jutott eszembe, ami odafele, milyen szerencsés vagyok, hisz van még egy fiam. Napokig csak méregettem, nézegettem, szerettem és imádtam: most nem kellett várni arra a bizonyos érzésre, jött magától-hisz Édesanya lettem immáron másodszorra.

Bende csütörtökön született és vasárnap már megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet. Azt hiszem kevés dolognak tudtam ennyire örülni, mert valljuk be piszok mód hiányzott Marci. Így 11 óra tájékán elhagytuk a kórház épületét és megkezdődött kis családunk életének újabb fejezete immáron négyesben.

Bende 2009. július 9-én 9 órakor született 3450 grammal, 54 centivel és hatalmas fekete hajjal.

u.i.: Igazából a legfájdalmasabb dolog számomra, hogy Édesapám nem láthatta őt. –mai napig a szemem előtt van, amikor Marcit először megpillantotta. Azt hiszem azt az örömtől és boldogságtól csillogó arcot soha nem fogom elfelejteni. Jó lett volna újra látni, de hát a megváltozhatatlant, sajnos nem lehet megváltoztatni. :-(

egy kis ovi

Egy kis ovi...az oviban minden más. Ott vannak a barátaim, sokkal finomabb az étel, sokat tanulok és játszok. Ezzel szemben itthon csak Bendu van, aki pont azzal a kalapáccsal akar játszani, amivel én, aki nem enged csigaházasat játszani, vagy épp a kacsás adót akarja nézni, amikor én a Minimaxot. És igen az ételek is sokkal finomabbak. Ha azanya kérdi Emese nénit, hogy jól ettem-e, akkor a válasz rendszerint az, hogy -Ó, hát a Marci MINDIG jól eszik. Ilyenkor gondolkozik el azanya, ez hogy lehet. Mert itthon alig eszem...alig...szinte semmit. És igen az oviban sokkal jobb festeni, rajzolni, játszani, mert itthon hiába könyörög azanya, hogy rajzoljunk, én nem akarok. Vagyis mióta oviszünet van-sajnos, mert hiányzik Panni-azóta megkönyörültem rajta és elég szépen alkotok neki.:-)
Az oviban amolyan alkalmak is voltak, mint anyák napja vagy tanévzáró. Mindegyiknek a lényege az volt, hogy az oviban tanultunk szép verseket, mondókákat, énekeket és azt előadtuk. Az anyák napi vers azanya szerint nagyon gyönyörűségesenszép volt, mert amikor mondtam neki sírt. A tanévzárón is képes volt meghatódni, én csak annyit láttam, hogy vagy körülnéz, hogy látja-e őt valaki, de lehet bizonyosságot akart nyerni nemcsak ő könnyezik, vagy vadul rágózott a zokogást levezetendő. Mindegy is, jó volt szép volt az első óvodai évem, és igen nagyfiú lettem, mert szoktam mondani- Anya látod már megnőttem. Igaz?

Óvoda képekben:

Az első kirándulás szeptemberben. Azanya nagyon féltet, minden gondolata körülöttem forgott. Jajj, nehogy elhagyják, jajj jól érzi magát, jajjjajjjajj...







Az ovi:








Majd jött a Mikulás:









Karácsony, előadás anyával:



Az oviban minden csütörtökön van tornaóra:





Az oviban aludni is szoktunk:



Ésss jött március 15.:










A csodálatos anyák napja:







Tanévzáró előtt voltunk még kirándulni:









Végül a tanévzáró: elindult a pettyes katicabogárka...












Itt a vége, fuss el véle! :-)