A mai napunk

Ma idáig nem csináltam mást csak takarítottam Marci után. Kezdte ott, megkaparintott egy papírt, amit millió darabra szaggatott, de te kedves olvasó tuti nem tudnád, ilyen makró méretűre összemarcangolni. Majd következett a tízórai, Dörmiakismackót kapott. Teret engedvén gyermekem önálló evési vágyának, hagytam, hadd egyen. Mikor megláttam, azt hittem elájulok. Az a kevéske csokitöltelék, ami benne vagyon ebben a piskóta szeletben-nos az a fiamon helyezkedett el a füle hegyétől a cipője orráig. És, ha ez mind nem lenne elég a maradék piskóta, ami nem a szájában landolt, művészi pontossággal a konyha minden szegletében fellelhető volt. Persze ez mind azért volt, mert belemerültem a töltött cukkini készítésének rejtelmeibe. Ezek után be a fürdőbe és kimostam a csokiból. Eltelvén egy kis idő megállapítottam egy rejtélyes kórt, aminek a neve: alkalmi süketség. Ugyanis olyan érdekes, ha a DVD tartó kulcsa csörren meg, vagy apa kulcsa a zárban, akkor tökéletesen hall, de ha a nevén szólítom, mert aznap már harmadszorra szórja ki a hintőport, de nem ám a parkettára, hanem a padlószőnyegre akkor nem hall. Vagy a nevét nem tudja értelmezni. Ha netán tán meg is hallja, mert mélyebben-hangosabban szólítom az Urat akkor vagy vad sikításba kezd, vagy hisztis sírásba. Így telt ez a kevéske három óránk idáig, és ilyenkor szoktam feltenni ama költői kérdést: Mikor lesz este 8 óra?

Tegnapelőtt nagymama munkahelyén voltunk, mert Attila bácsi jött fényképezni a gyerekeket (ja anya oviban dolgozik) és gondoltam, mi lenne, ha végre rólunk kettőnkről is készülne egy-két kép. Úgy volt Apa is jön, de ez egy másik téma, mert állandó késésben és rohanásban van. Én naiv úgy gondoltam besétálunk szép ruhában, beülünk hármat kattint és kész. De nem-mert Marci, aki amúgy imádja a fényképezőgépet, főleg, ha a blendéjét kell nyalogatni, most megálljt parancsolt mindennemű vágyának és vad sírásba kezdett. Na gondoltam kisétálunk a teremből, megvárjuk míg jobb kedvre derül és vissza. Nos a visszáig minden rendben ment, de meglátva a fényképező gépet vagy Attilát újra elkámpicsorodott. De, mire is való egy nagyi??? Hát arra, hogy vad ugrabugrálásba kezdett, ami annyira lekötötte Marcust, hogy elfelejtett sírni, így azért mégis sikerült a fénykép projekt vagyis bízok benne, mert a képeket még nem láttam.

És akkor két kép, hogy néha azért segít takarítani:






És ez az isteni felsőtest...:-)

Apa

Hát kérem Apásak lettünk, de nagyon. Eddig is sejteni lehetett, de mostanában ez teljesen nyilvánvaló lett. Kezdődik, amikor Apa elmegy reggel dolgozni és bizony pityorgunk utána. Majd az a felhőtlen jó kedv, amikor meghallja a kulcscsörgését a zárban-egy ezcsakazapucilehet mosoly jelenik az arcocskáján, és már rohan is az ajtó felé. Innentől kezdve spaklival nem lehet lekaparni róla. :-) Mert ugye anya nem tud olyan jól duplóból tornyot építeni és anya Bori barit se tudja olyan jól olvasni, mint Az APA! Majd jön a fürcsi idő, ami szintén eme hímnemű lénnyel képzelhető csak el a világon. Ha netántán úgy adódik, hogy csak a zanya van itthon, akkor nem pancsol, nem vigyorog, csak ül, mint egy rab, aki várja az ítéletet. Elalváshoz eddig legalább anya kellett, de nem tegnap óta nem. Addig vergődött, magyarázott, mutogatott, míg oda nem feküdt mellé, mikoris gyönygyösgyönygyösgyöngyvirágunk becsukta a szemét, odadugta fejét az ő fejéhez és már szuszmákolt is. Majd végül következik az éjjel, mert mióta nem tart igényt a zanyára azóta Apa mellé bújva aludni a legeslegjobb a világon. Mert APA is csak egy van.

És, mire nem kell a teremtéskoronája? Tisztába tevéshez, reggelihez-ebédhez-vacsorához (gyakice ezt tök mindegy ki adja, csak sok legyen és finom-illetve a kenyérféléket még az apa kedvéért sem eszi meg).

Mit tanult ebből a Zanya? Jöhet a tesó. :-)

Profi fotókból szemezgetés...(nagyon nehéz)

Az én okos fiam!

Marci nagy cumikirály még mindig, és nem is áll szándékomban egyenlőre leszoktatni. Tudom vannak ellenvélemények, de ha nem adtam volna neki oda anno, akkor a cicim már tuti lecsatlakoztatható lenne. A lényeg, hogy ma, csak annyit látok berohan a hálóba, majd ki hozzám és veszettül mutogat. Nem értettem. Próbáltam a tárgyakat nevén nevezni, szegénykém meg csak veszettül rohan ide-oda és közben magyarázott ezerrel. De nem értettem, na erre veszett kíváncsi lettem és gondoltam bemegyek vele, erre kiderült, hogy azt akarta, hogy az asztal tetejéről vegyem le neki a cumiját. Olyan boldog lett, amikor odaadtam neki!!!

A másik, a kiságyának a középső két rácsát kivettem. Az egyik fórumon, amit olvasgatok pont ez volt a téma. Nos, tegnap próbaképp kivettem, hát annyira nem érdekelte őt, de ma a kiságyában volt a hatalmas macija, (kb. két fejjel magasabb, mint ő)és úgy gondolta, hogy ő biza kiráncigálja a kis lukon a nagy medvét. Hát dolgozott a lelkem vagy 15 percet, mikor is feladta, mert a lukon csak a féllába fért ki. Azt hittem megzabbantom.

Okosodik az én nagy fiam!!! Múltkor rájött, hogy a lavorba beletud ülni, abban ücsörgött, vagy 10 percet és nagyon tetszett neki! Pláne, hogy előtte kipakolta a pelenkáit és azokat tépdeste, rágcsálta...

Íme:



És büszke vagyok rá, mert olyan szépen el tud játszani már magában (na jó nem órákat, de azért 20 percet tuti).

Autózik:



Duplóval játszik:

esküvő 2008.08.30.

Utoljára az esküvői képek maradtak, de ebből most csak párat tudok felrakni, mert a profi fotókat még mindig nem kaptuk meg (és nem is egy babás blogba való)!

nyaralás 2008.08.02-08.09

A nyaralással szerencsénk volt, mert az augusztus egy kissé szeszélyes volt, de akkor, amikor mi bevettük Balcsit gyönyörű idő volt. Balatonmáriafürdő-alsón béreltünk egy 4 szobás házat, és az egy rém rendes család elindult vakációzni.

Már az érkezésünk is érdekes volt, mert a másfél órás utat a hatalmas dugó miatt 4 óra alatt sikerült megtennünk, úgy hogy Marci előtte való nap lebetegedett és lázas volt. Ettől eltekintve-malőr :-)-abszolút jó volt, tökéletes és még pihennünk is sikerült. Egy valamit viszont sikerült megtanulnom: az igazság tényleg odaát van!

Indulunk már?

Na most alaposan szemrevételezek mindent a nagypapával...

Apával, asszem a telefonját szeretné kiszedni a kezemből, dehogy, miért??? Nem értem...

Csini a fürdőgatyóm???

Esti csendélet!

Keresztanyuval

A Balcsiban növesztettem még a szempilláim

Na most eltolom a kocsit...

...nem sikerül így inkább megkóstolom.

Apa



Nagyi hason...ugye, milyen szép barna!

Nagyikkal fagyizunk.

Na így nem sokat lehetett látni, mert sok érdekes dolgot kellett felfedeznem.

Elfáradtam, pihentetem a szemeim.

Huppsz, rutinos csikk szedő lettem.

Én bepakoltam, indulhatunk!

keresztelő-szülinap 2008.07.20

Az első adag amit rátok zúdítok az a keresztelő és szülinapi képek lesznek:

A keresztmama a tesóm lett, a keresztpapa pedig a férje. Marci már kitűnően tudja mondani keresztanyja nevét: Kati :-)

A keresztelő előtt volt egy kis gikszer (amúgy ez a nyár erről szólt, valahogy semmi sem úgy kezdődött, ahogy kellett volna, de a vége minden esetben tökéletes lett), történetesen a nagy nap előtt egy héttel kiderült az a pap, aki keresztelte volna Marcit lebetegedett és kórházban van. Hát egy kissé leizzadtunk, amikor meg tudtuk, de hál az égnek Grácián atya megmentette a helyzetet. Ő az a pap, aki összeadott bennünket egy hónappal később. Ennél tökéletesebbre, meghittebbre nem is sikerülhetett volna.

Az utána lévő szülinapi buli a legnagyobb rendben lezajlott, mindenféle malőr nélkül. Marci megtapicskolta a tortáját, és jóízűen evett is belőle. Sok-sok ajándékot kapott: tőlünk és a nagyszülőktől egy zenélő-foglalkoztató asztalt, Dani apukájáéktól egy óriás macit, a keresztszüleitől Duplót, a déditől formabedobót, és a bátyáméktól pedig fajátékokat.

tyű, miről is írjak

Nem is tudom, hol kezdjem. Először is a számlálót nézve, bocsánatot kérnék, amiért hanyagoltam a blog írást, de nem volt időm rá.
Nyár volt, próbáltuk kihasználni és a dédinél a kertben töltöttük az időnk nagyrészét. Másodjára férjhez mentem, Apa meg megnősült :-) és sok időnket elvette a szervezés. Harmadrészt meg nyaralni voltunk :-).

Fantasztikus volt minden. És kár, hogy vége, nehéz belerázkódni újra az unalmas hétköznapokba.

De ígérem innentől folytatódik Marci naplója. :-)

Marciról:

Szerintem hatalmasta nőtt két hónap alatt, a centi szerint nem. Állítólag összesen másfél centit???!?? A 21-es szandiját pont most nőtte ki, még így a nyár végére jó lesz-elég nagylábon él az úrfi. Fogakat nem nagyon növesztett, 13 hónapos korára összesen 7 foga van, de ezzel is tökéletesen megrág mindent. Szavakat nem mond még, de a hangutánzása tökéletes. :-) Viszont nagyon ügyesen galoppozik, négykézlábazást már egyáltalán nem használja közlekedésre.

De inkább beszéljenek a képek helyettem!!!