szeretet-szerelem

"Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog." Gárdonyi Géza

még egy versike

Ezt a verset egy kedves ismerősöm küldte Sebi születésére. Annyira szép, hogy én nem vagyok egy rögtön sírós fajta, de a kórházban olvasva bizony könnyzetem.


"Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.
Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.
Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom most már,
Kicsit visszavágytam.
S egy halk szavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.
Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.
Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,Boldogan hallgassam
Szíve dalolását.
Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.
Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.Születtem embernek,Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.
Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya Festett ilyen képet.
Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek.
S egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.
Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam.

Békés biztonságban
Indul földi létem,
Hálásan köszönöm
Csendes születésem."

(M. Ambrus Kinga: Egy újszülött vallomása)

Édesanya

Minden Édesanyának, nagymamának, dédmamának kívánok Boldog Anyák napját!

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

/Nagy Ferenc: Édesanyám/

11 naposan

Jó Reggelt Mindenkinek! Nem nagyon volt új bejegyzés, mert anya csak velem van elfoglalva, illetve kezdődő mellgyulladása van és azzal harcol. :-(((( Hiába szopizok ügyesen és sokat, nagyon sok termelődik és hát van némi idegesség is a dologban...:-((( Amúgy fejlődök, anya tegnap megmért és egy hét alatt 200 grammot híztam, így ő is és a doktornéni is megdicsért. A köldökcsonkom (Marcus csompocskának hívja :-) ) ragaszkodik hozzám, védőnéni szerint még egy hét, mire leesik. Profin összetudom már pisilni a pelenkázót, ha anya kicsomagol, és hát a legszebb álmom akkor van, ha anya nem rak vissza a bölcsőbe, ilyenkor szinte egyszerre szuszogunk, én szívom az ő illatát, ő az enyémet és nem tudunk egymással betelni. ♥ Röviden így vagyunk mi 11 naposan.