Fél éves elmaradás

Na itt vagyunk megvagyunk, próbálom ezt a féléves el/ki/lemaradást pótolni.


Az év első negyede a betegségek terén igen mozgalmas volt. Bendu december 31-től három hétig szinte (egy két nap kihagyással) folyamatosan beteg volt. Bronchitis megspékelve különböző bacikkal. Volt itt minden: naponta dokilátogatás, kórház előtérbe helyezés, Ventolin húszpercenként...mígnem bekerültünk a Bethesdába egy nagyon kedves doktorbácsihoz, aki seccpecc kihozta őt ebből az állapotából. Azóta kétszer volt beteg: először egy kruppos rohama utána meg egy három napos láza volt 40 fokos lázzal (értsd: három napig 40 fokos láza volt). Az biztos szegénykét kikészítette Marcus ovikezdése, de helyrejött és ez a lényeg. No Marci is elkapott mindent, amit egy óvodában el lehet: kötőhártya, Calici vírus, tüdőgyulladás, felső légúti vírus bárányhimlőszerű pöttyökkel... . Igazából mást se csináltam, mire kikúráltam az egyiket, jött a másik. Most viszont élvezzük a nyarat a betegség mentességet.
Tipp, ami bejött: Bende köhögésére a Prospan. Szerintem egy csodaszer. Az immunrendszerre meg az Immuno Kid, mióta szedi Marci nem beteg.

Szófogadásthelybőlnemismerősszépmosolyú Marcink négy éves lesz. 105 centi és 17 kiló, teljesen átlagosnak mondható fiúcska. Imád olvasni vagyis olvastatni. Kedvence még mindig az APG, amit Apával már rendesen ununk, de itt van még Bogyó és Babóca és hát már fogékony Grimmre és Andersenre is! Kedvence továbbá a gyurmázás-vagyis a PDoh-ból való csipetkegyártás és annak szétszórása a gyerekszoba padlóján, valamint imád vágni, ragasztani, festeni. Mozgása is tökéletes lett, értem itt főleg az egyensúlyát-szerintem ez javarészt a futóbiciklizésnek köszönhető. Gyönyörűen beilleszkedett az oviba, kettő igazán jó barátja lett Panni és Marci. Őket nincs nap, hogy ne emlegetné. Nagyon sok mondókát, éneket tanultak, ezeket itthon is bőszen gyakorolta. Egyszóval egy remek kisfickó lett belőle, csak hát egy kissé az Apára hasonlít. Annyira makacs, akaratos, hogy rajta csak az öccse tesz túl... . Viszont a cuminak búcsút intettünk és feladtuk cumiországba a társai mellé!!!!:-)

Az öcsi, Bendu, egy igazi gazfickó nagy kék szemekkel, hosszú szempillákkal. 92 centi, 15,5 kiló-azaz majdnem egy méret a két gyerkőc. Most kezdett el beszélni, imádni való, ahogy a szavakat ejti, és mindenhol "én" vagyok, minden az "enyém", és mindent jobban "tadooom", mint anya. Így nem egyszerű, ő tud egyedül önteni, persze a pohár mellé, ő tud egyedül enni, a földre,és még hosszan sorolhatnám, mihez kell az én véges türelmem. Merthogy véges szégyen vagy sem, nem egyszerű két férfi kezdeménnyel, akiknek abszolút megvan a felfogásuk a dolgokról és amiből egy szemernyit sem hajlandóak engedni. Aminek a vége rendszerint a hiszti!
Persze kanyarodjunk csak vissza Daduhoz mindent szeret, amit a Marci, kivétel nélkül. Ebből szokott ám csak veszekedés lenni! De hát így szép az élet. Ráadásként most nincs ovi, vagyis szeptember elsején kezd Marci. Ami egyrészről jóóó, mert egy picit visszakaptam, a másik oldala meg kimerítő, mert ha nem akarok estére megbolondulni, akkor egész napos programot kell nekik kitalálni. Nagyon keveset játszanak egyedül, nem tudom, miért, de 20 perc után Marci már vonaglik unja, amit csinált. Ha velem teszi mindezt akkor képes órákon keresztül-értsd, ha együtt rajzolunk akkor olyan türelmes és szépet alkot, ha egyedül akkor húz két vonalat, azt jó napot. Bende alapból nem játszott egyedül, mert Marci itt volt neki mindig, talán mostanság rákapott a LegoDuplora és azzal elvan.

Egy valamiben viszont nagyon hasonlítanak egymásra enni egyik sem szeret. Én nem tudom, miért van ez, de mindenre húzzák a szájukat. Bende reggelije vacsija két zacskó mozzarella golyóban kimerülne, ha tehetné, Marcié egy üveg Nutellában. Ebédre meg tejfölös tészta bármikor, azonkívül, hát gondolkoznom kéne erőteljesen, hogy bármi is eszembe jusson. Pedig nem kapnak édességet orrba szájba-tehát azzal tuti nem laknak jóóól. Mondjuk ránézésre nem néznek ki alultápláltnak. :-)









Megpróbálok sűrűbben életjelet adni magunkról.

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves Rokonnak, Ismerősnek és Blog olvasónak!!!

Boldog Mikulás napot!!!!!!!!!!!!!!!

Igen, ma reggel érkezett hozzánk rénszarvas szánján, mert ha holnap érkezett volna, akkor Marci tutttiiii nem ment volna oviba! Az öröm természetesen óriási volt. Bendő csak állt tágra nyílt szemekkel és nagyon nem értette, hogy kerülnek azt ablakba az édességek. Tegnap este Marci kipucolta a csimmáját, éssss a Bendőét is! :-)

Ja, halkan megsúgom, hogy a fiúk már két teljes hete egészségesek (köhögéstől és orrfolyástól eltekintve)...remélem marad újévig!

Egy jóóó kis fertőzés (mint kiderült calici)

Marci hazahozott az oviból egy jó kis fertőzést, hányás és hasmenés formájában. Csütörtökön kezdődött, amikor Marcus hányt reggel kétszer, de akkor még az volt bennünk, hátha torokgyulladás, vagy valami hasonló. Nos péntek estére meggyőződtünk róla, hogy ez nem az. Dani délután kezdte a mókát, én estére lettem egy kissé rosszul. Volt időm számolni-lévén egész éjszaka nem aludtam-, hogy este 8 és hajnali 4 között 13-szor szorongattam nagy fajanszisten lábát. Hát az valami kegyetlen volt. Szombaton csak vegetáltam a láz okozta fájdalomtól és az éjszakai mulatság mellékhatásaként. Komolyan, mint egy őszi légy bolyongtam, vagyis bolyongtam volna, ha fel tudok egyáltalán kelni. Hál az égnek Dani éjfélre túl lett mindenen, Bendu meg összesen csak kétszer hányt, meg egy picit ment a hasa. Aki nagyon elnyújtja az Marci, mert ő még ma is kétszer a wc-n ült.
Viszont olyan édes volt, amikor megtudta, hogy beteg vagyok:

D:Marci, anya beteg.
M: Beteg? Akkor kell adni neki szajtot és káciumot.
D: Hát arra van szüksége csakis-mormolta az orra alatt
M: meg egy kis tejet.

Hát nem édes gondoskodó?
No, meg telepakolta az éjjeli szekrényem, gondolom arra az esetre, ha a szempilláimat felbírnám emelni:



a kis betegek

Közölte velem, neki fáj az arca, ragasszuk be. Mondom arcra nem tudunk ragtapaszt tenni. Kisvártatva, nagy csend után megjelenik és közölte nekem sikerült. :-)

Hiába mondjuk a lakásban nem rohangálunk. Elbotlott és arccal neki a lambéria szegélyének. :-(

Én mindenkinek mondom, Marci nem tud ember formát rajzolni, hát ő bebizonyította a pelenkázó oldalán.

Névnap

Boldog Márton napot kívánunk minden kedves Ünnepeltnek, de elsősorban a mi Kis-Naffiúnknak!

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Napod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

Az óvoda hatásai

Miért ez a cím?
Ez a két hónap mással sem telt, mióta Marci ovis lett, minthogy az óvoda hatásait próbáljuk kezelni-értve ezt Marci viselkedésére, na és persze a betegségekre.
Az elmúlt két hónapban nem volt olyan hét, hogy az asztali naptárban, valamelyik napnál ne szerepelne ez a bejegyzés B vagy M beteg. A legtutibb az volt, amikor mindketten egyszerre voltak. Volt már nálunk vendég Kötőhártya, Tüdőgyuszi, 40 Fokos láz-sajnos nálunk a nátha szeptember elseje óta nem betegség, hanem egy állapot. A legrosszabb két hete volt, amikor Bende 3 napon át nagyon magas lázzal küzdött, míg Marci átesett egy laza tüdőgyulladáson. :-( Két majdan férfivá váló beteg gyermek....húúúúúú. Hál az égnek meggyógyultak és most immunerősítésbe kezdtünk. Több ismerősöm jött ezzel a számomra rossz dumával, hogy -Hidd el, Bendének ezeken át kell esnie, és milyen faca lesz, ha bölcsibe kerül, akkor majd nem lesz beteg. Hát nem! Egy egy éves gyereknek nem kell átesnie három napon át tartó 40 fokos lázon. Inkább legyen beteg bölcsisként. Amúgy meg új közösség, új betegségek.

Marci viselkedése, hát ez a nehezebb téma. Mert egy részről eljött az én időm-háháháhá. Eddig veszett apás volt, most meg mintha már engem is észrevenne. Például, ha megyek az oviba az én nyakamba csimpaszkodik akkor is, ha Apuci ott van. Itthon is képes egy nap legalább kétszer elmondani mennyire imád-no ilyenkor a felsorolásból azért apuci és Benduska se hiányozhat. Másrészről viszont iszonyat szófogadatlan lett és rendkívül fogékony a butaságokra. Hiába mondok el neki százszor valamit, a füle botját se mozdítja addig, amíg rá nem kiabálok. Már mindent bevetettem, elmondom halkan, majd újra halkan kérem, majd közlöm kiabálni fogok, reakció semmi nagy nulla, no ilyenkor agy eldurr,olaszos kiabálás és lám, lám megtörtént az, amiért addig könyörögtem. Vagy jön a jó öreg számolgatós módszer, amiben nagy sikerünk van, mert háromig sosem jutunk el, kettőnél már teljesül a kérésünk. De, MIÉRT???? Miért nem lehet elsőre? Miért nem lehet kajabálás nélkül?
A butaságok közé sorolnám, hogy veszett mód utánozza Eszter társát, akinek a szójárása a BABAKAKI????!!!!! Nem sikerült megfejtenünk ez mi lehet, de nagggyon idegesítő volt, amikor Marci mindenre ezt mondta. Vagy csütörtökön mentem érte, könyékig a nózijában. Mondom, mit csinálsz? Hát az Eszter is ezt csinálja. De jó, hogy péntek nevelés mentes munka nap volt, így tökélestesen elfelejtette.
Az ovit hál az égnek teljesen megszokta, sőt mi több imádja. Jaaaaa, hát ott lehet fürdőszoba manónak lenni, és állandó jelleggel pisilni járni, mert akkor lehet a gyermekmosdóba kezet és ruhát mosni. :-))))

Duduka alias Bende. A becenév, honnan jött? Bende, Bendus Bendu, Benduka, Bendudu, Benduduka, Duduka. Ez részben Marci, öcsi "becézésfejlődése". :-) Hát egy imádnivaló angyalbőrbebújt ördögfióka. Igaz a mondás, ha előbb született volna egyke lenne. Na jó persze ez csak poén, meg apa már pedzegeti a harmadikat, azaz még semmi nincs veszve, de ő mindent összegyűjtött, amit Marci nem. Először is ollllyan hisztiket le tud vágni, hogy csak pillogunk. Ha nem kap meg valamit, amit szeretne, konkrétan levágja magát hasra, fejét beletúrja a padlóba és hangos zokogásba kezd, majd abbahagyja megvárja a reakciót és folytatja. Ha senki nem reagál feláll újrapróbálkozik, de miután például az almát akkor sem adom a kezébe, mert már háromszor majdnem megfulladt, újra kezd minden elölről. Hihetetlen!!!! Vagy gondolkodás nélkül neki megy mindenkinek. Az hagyján, hogy szegény Lőrinc a célpontja állandó jelleggel (bár hozzá kell tennem már őt sem kell félteni), még az is hagyján, hogy a bátyjának is nekimegy, na de, hogy a Pólusban sétálva is mindenkinek??? Persze, ő még nem fogja fel, ha odamegy és ráüt az nem szép dolog, na de akkor is milyen már?????! Múltkor úgy húztam a bélásom sűrű elnézések közepette, mert egy kislánynak ment neki, aki ráadásul apukájával volt.... . Amúgy meg egy tündér bogyó!!!!!!!!!!!!! Hatalmasakat tud kacagni, szó szerint a gigájáig lelehet látni. Mindent elmutat, elgagyog. Szavai: anya, apa, amma (alma), amp (lámpa), Má (Marci). 10,5 foga van, 13 kiló és 85 centi. Mindent megeszik, nincs kedvenc. Kedvenc elfoglaltsága: minden, amit épp Marci csinál. :-)

Egy pár képecske (ebben óriási az elmaradásom, így best of jön):

Fél ágynemű tartónyi gyerek.

Alkotnak.

Apja fia!
Nyaralás...de jó is volt!

Családi idill. Valaki, mintha hiányozna.

Ébredés utáni séró!

Doktor úr a pocakomat is...

...vizsgálja meg!

A torkom sem maradhat ki!

Jééé, ott van apa!

mosolyogva

morcosan

egyedül rakta ki

Mondom én, hogy a gigáját is lehet látni!

Még mindig ovi

Rá kellett jönnöm, hogy az "ez az élet rendje" dolog sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Azaz az élet rendje, hogy megszületnek, nevelgetjük őket, majd három évesen közösségbe kerülnek és már nem mi óvjuk, védjük őket, nem mi szeretgetjük, hanem más. Áááááá, nekem ez nem megy, gyenge vagyok.

Marci szerdától (szept. 1) péntekig vidáman ment óvodába. Ugye szerda reggel bőgtem, mint egy depis pipi, de túl lettem rajta. Csütörtök-péntek még nehéz volt, de látván az örömöt az arcán és az oviba menés vágyát elfojtottam magamban negatív gondolataim sokaságát. Majd hétvégén megkezdtük az ovis betegségek sorát, egy kis orrfolyással, és nem vittem hétfőn kedden. Szerda csütörtök még tartott a lelkesedés, de péntekre és mára elfogyott. Lélekszakadtából sírt és csak sírt és KÉRT, hogy maradjak vele, mert ő szeret. Pénteken konkrétan a reggeliig sírdogált. Tudom, nekem szól, dehát kinek másnak?? Sír, mert nem vagyok ott ÉN, aki mindig vele voltam és soha nem hagytam el. Csak ismételni tudom magam: ez az élet rendje, de nekem ez még nem megy könnyek nélkül...nagyon nem.