"Milyen
bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő
lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de
minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a
világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik
nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon,
amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat
se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen
öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha
aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá -
akkor a könnyein át mosolyog." Gárdonyi Géza
1 megjegyzés:
Gyönyörűek!
Megjegyzés küldése