Karácsony

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES ROKONNAK, ISMERŐSNEK ÉS ISMERETLENNEK:

PAPP CSALÁD

Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik már nem ünnepelhetnek velünk... .

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden viszájt szító észre,
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

Mikájus bácsi

Tudom-tudom sok-sok elmaradásom van! Ezúton köszöntenék minden szüli-és névnapost!

Mindenekelőtt Boldog Mikájust!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)

Bizony-bizony hozzánk is megérkezett a várva várt Mikájus bácsi. Szánk repítette egészen kis panelünk kilencedik emeletéig megörvendeztetve Marcust. Amúgy is egy boldog kisgyerkőc, de azt a földöntúli boldogságot látni az arcán, amikor elhúzta a függönyt és piciny csizmája telis tele volt, apró, de annál finomabb meglepikkel-hát azt hiszem ezért is megéri szülőnek lenni! Persze hozott ajándékot is egy katicás rumbatököt, de őt a csoki sokkal-de sokkal jobban érdekelte.

Bendusra is gondolt és hozott neki egy leporellót-autósat!

Köszönjük Mikulás a fáradozásodat:

Betegség

Ez a nóta, nóta, nóta, nóta körbejár,
Ez a nóta, nóta valakire rátalál!

Mi ugyanígy jártunk csak nóta helyett a betegség talált ránk, azaz a gyerkőcökre. MArcus kezdte hétfőn, délutáni alvásból felkelvén már szörcsögött. Na, de akkor még azt gondoltam, hogy a hiányzó két szemfog, vagy a 4 rágófog közül jön valamelyik. Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. Láza nem volt. Majd szerda reggelre Lőrinc baba (aki nem tudná ő testvérem leggyönyörűbb gyermeke) lett beteg, ekkor már azért elindult a hangya az agyamba, hogy ez valami vírus vagy baci, mert azért az túl naaaagy véletlen lenne, ha egymástól függetlenül fáztak volna meg. Azonban, amikor tegnap délután legkisebbik fiúgyermekünk is elkezdett szörcsögni, rögtön tudtam hogy itt valamit körbeadogattak egymásnak. Bendus jóformán alig aludt éjjel, annyira tele volt a nózija, vagyis ő lehet aludt-bár túl nyugodtan tuti nem, mert nagyon hánykolódott. Így éjfélkor felkeltünk Apjukkal és leszívtuk a nóziját- Hál az égnek Marci nem ébredt fel rá. Ma reggelre viszont ő kezdett el köhögni. :-( Remélem azért a láz elkerül bennünket, bár sok jót nem sejtek, mert Bendus még mindig alszik és ő reggel Marcival szokott kukorékolni.
Szombatra pedig tök jó progink lett volna. Dr. Meszlényi Zoltán boldoggá avatására készülünk Esztergomba, utána meg délután a Városligetbe Tisza István koszorúzására mennénk. Na meglátjuk.

Bendus elkezdett a tárgyak felé nyúlni tudatosan. Mindezt megspékeli hangos kacajokkal, amik főleg Marcusnak szólnak.
Marci pedig eljutott odáig, ha valami játékot meglát a tévében, közli velünk- Marci kap ilyet. Azt hittem ez egy kicsit később jön el. Úgyhogy muszáj lesz Jézuskának levelet írnunk, mert próbáltam reggel megmagyarázni neki, hogy ilyet csak a Jézuska hoz, és most csak levetíti a kínálatot... . No meg közeledik a névnapja... .

És egy kis reggeli szívmelengetés ebbe a csúnya borús időben:

Nehéz a két évesek sorsa

Rendkívül nehéz két évesnek lenni. Több szempontból is: szót kell(ene) fogadni a szüleimnek. Na ez az első és egyben főszabály, amit képtelenség betartani (hát még betartatni). Ha esetleg a szüleim hangerejükkel bizonygatni mernék márpedig nekik van igazuk, nos akkor is rengeteg eszköz áll a rendelkezésemre, hogy az ellenkezőjét bizonyítsam- ezek közül a leggyengébb, ha a földhöz vágom magam. Pár percig nézem a plafont, közben pedig jól elszórakozom anyámon, aki felettem áll és szépen kérlel, hogy álljak fel. Majd jön a "jó, akkor feküdj csak nyugodtan" szöveg, én pedig tök komfortosan fetrengek tovább (na nehogy már neki legyen igaza). Amikor meguntam a dolgot, feltápászkodom és odébbállok. A következő a sorban, amikor közlöm, hogy NYEEEEEEEEEM. Na ez apánál veri ki a biztosítékot, valahogy nem bírja ezt a szót. Ekkor nagyon begurul én pedig néha-néha elgondolkozom, talán jónak kellene lennem. Az utolsó, amit bevetek azaz őrületes sikítás, de ezt olyan fokon tudom művelni, hogy na. Na, ezt anyum viseli nehezen, főleg, ha mindezt a Pólus center közepén teszem, miközben a kedvenc autómból próbálna kitessékelni, azzal az ócska szöveggel, hogy "Gyere már légy szíves, Bende éhes lesz". De persze, én soha nem akarom azt tenni, amit ő szeretne, pláne nem , amikor olyan jót autózok. Mondom én nehéz a gyerkőcök sorsa.
Nehéz két évesnek lennem, mert nem ehetek egyfolytában csokit. Folyamatosan csak azt hallom, majd ebéd után. Na, de kérdem én, az mikor jön el???????? Pedig én úúúúúúgy imádom a csokikat, sorrendben ezeket: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Azaz Gombóc Artúr is lehetne a nevem. Apropó ebéd, nehéz a sorsom, mert bizony ebédre főtt ételt kell ennem, és nem ehetek állandóan tojást, meg sült krumplit.
Na persze lázadozom az alvások során is. Először is ott van az ebéd utáni. Anyukám folyamatosan azt hangoztatja, muszáj aludnom, mert különben kibírhatatlan leszek. Lehet igaza van??? Mindenesetre azért olyan egyszerűen nem vagyok hajlandó elaludni. Délutáni alvás során először is pisilnem kell, majd hirtelen szomjas leszek, no meg persze Anna és Petit olvastatok anyuval. Majd amikor betakargat, puszit ad, akkor egyszer csak megjelenek a párnámmal, mert én máshol szeretnék aludni nem a szobámban. Na ez az utolsó utáni pont, amikor is kénytelen vagyok elaludni, mert anya feje...inkább nem írom körül. Este, meg hohohoho, na azaz igazi műsorszám, de apuék győznek minden egyes alkalommal.
És ezek csak apró szösszenetek, miért is nehéz két évesnek lenni, abban reménykedem, háromnak talán könnyebb lesz lennem.

Kedvenc elfoglaltságom Anna és Peti könyvének olvasása, rajzolás zsírkrétával a földre, a fali matrica lekaparászása a szobám faláról, Bende fürcsijénél a sampon kinyomása, persze nem a fürdővízbe. Továbbá imádok autózni, vonatozni, és Thomast valamint Noddyt nézni Dívídín.

Anyum és Apum kívánságára ebben a hónapban kinövesztettem két szemfogamat. Ugyan fogalmam nincs ez nekik, miért volt olyan fontos, de képesek voltak egy nap kétszer is könyörögve kérni, hogy Marcus drága nyisd ki a szádat.

Persze meguntam, hogy sokszor nem értjük meg egymást, így gondoltam egyet és mondatokban kezdtem beszélni, nem mondom elég nehéz és bonyolult feladat. Ha valami nem tetszik anyunak állandóan javítja, de hát nem tehetek róla, ha ő azt akarja hallani, hogy szívószál, és nekem csak annyi jön ki a számon, hogy FIAFON. Anyum kedvenc mondata, amikor közlöm vele -Azonnal gyeje hazsa. Nem tudom, hol tanultam és ezen rötyög azóta is, ugyanis pontosan mellettem állt, mégis neki szegeztem ezt a felszólítást. Apum kedvenc szava, ha azt mondom sikejült, és közben heves bólogatásssal demonstrálom ezt az élményt.

A kedvencem pedig Bendő, tudjátok három hónapja született az öcsikém. Nos, őt kitűnően lehet terrorizálni. Szeretnél cumizni, ugye szeretnél, mert ha nem én akkor is benyomom a szádba. Meg hát én nem tehetek róla, ha ő nem akar bizonyos tárgyakat megfogni, de én belecsempészem a kezébe.
Nos Öcsisajt 8400 gramm és 65 centi, szerintem óóóóóóóriiiiási!!! Hál az égnek nem sokat sír, de ha esetleg igen nem győzök rohanni az ősökhöz, hogy szóljak nekik. Gondolom, ha időben szólok talán hamarabb vége. Ugye, milyen előzékeny batyusa vagyok???? Ha fekszik a játszószőnyegen szolidaritok vele, és én is fekszem vele. Ha hason van, mert nem nagyon szereti emelgetni a kobakját, akkor én is hasalok. Egyszóval úgy gondolom, tök jó tesó vagyok. :-) Igaz, ő is nagyon jó testvérem, mert éjszaka hagy engem aludni. Egyszer szokott csak ébredni, olyan 4 óra körül-persze ezt aputól és anyutól hallottam, amikor ezt beszélték.

Összegezve, én egy nagyon rendes két éves vagyok, csak anya meg apa nem értenek néha.

Pár képecske rólunk:

Csakhogy ne kelljen egyedül feküdnie.

Olyan, mint egy angyal (azaz olyan jó és szép is).

Néha tájékozódnom kell.

Csak a séróm figyeljétek.

dagadt kacsa vigyor

álom-álom édes álom

Akkora, hogy a lába rá se fért a képre.

Mi volt abban a tejben?

Mondtam én, hogy meg fogja, ha kell, ha nem.

Elfáradtam a csínytevésekben...

... a cinkostársam is.

Tropicariumban tengerimalacokat szemlélek...

...itt meg halakat...

...ilyen laposakat....

...és ilyen nagyokat.

Azért már ügyesedik Bendő.

Hooopsz egy csínytevés...
...khmmm, ennél közelibb kép nincs???

Tyűűűű, nagyon cukiii!

És, ahogy koncentrál.

A cica elvitte a cumimat...így a dobozával aludtam. Mondtam már, hogy nem szeretem a macskákat?

Mi Lócink is óriás lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. szeptember 21-én 14 óra 15 perckor megszületett Lőrinc baba, 3790 grammal és 59!!!!!!! centivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



Ezzel a Szabó Lőrinc verssel szeretnélek Téged és Édesanyád köszönteni:

LÓCI ÓRIÁS LESZ

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrõl a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsõnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztõ volt odalentrõl,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erõsek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az elsõ hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Na jó itt a többi kép is, annyira izgulok, hogy se vasalni nem tudok, se semmit sem. Egyetlen egy dologra vagyok képes Bendőt szopiztatni és Marcit ellátni. :-))))

Ömlesztve minden, ami az elmúlt bő egy hónapban történt velünk:

ezt ő csomagolta

apja fia

széép



koncentrál





Bendét nézni nem engem









ő is szééép

nafiúúúúúú

Jó-jó tudom nagyon rég nem írtam. Most mondjam, hogy nem volt időm? Elhiszitek? Pedig ez az igazság. Olyan nincs, hogy a két gyerkőc egy időben aludjon. Délelőtt Bende alszik, Marci szórakoztat (vagy én őt), délben fordítva. Vagy pedig egyik ébreszti a másikat, na ez a két gyermekes szülői lét gyönyöre.
Na, de akkor a gyerkőcök szépen sorban. :-)

Marcus: Naggggggyon dacos. Mindenre azt gondolja úgy lesz, ahogy ő szeretné, és a maga két évével nem tűr ellentmondást. Teljesen mindegy, miről szeretném le (vagy rá)beszélni, mindenre azt mondja nem, vagy elkezd sikítani. Azt hiszem egész jól bírom a megnyilvánulásait, na de a sikítás kicsapja nálam is a biztosítékot. Azt hiszem ez már olyan hangtartomány, ahol az üveg törik az én cérnám meg szakad. Ráadásként fogzik, ugyanis 8 fogunk még hiányzik. Két éves státusz elmaradt nála, egész prózai okból, meglátja a doki bácsit és üvöltös sírásba kezd. Mi itthon lemértük 93-94 centi és 13 kiló.

Viszont olyan kis okos. Rengeteg mondókát és éneket tud. Ait egyszer elmondunk vagy eléneklünk neki, abból elég sokat megjegyez.

Bende: Csak dagad és dagad és hízik és hízik A "picifiú" közel 7500 gram!!!!!!!!! Nagyon durva, aki meglátja az csak pislog, mint hal a szatyorban. Ilyen formán a mozgása se túl összerendezett, azaz hiába alszik sokat hason, annyira nem emeli a fejét, viszont nagyon szereti a trapézról lelógó állatkákat. És, hát egy vigyorbogyó!!!!!!!!!!!!!!!!! Állandóan mosolyog és dumáááááál.











Na most csak ennyi képecske, majd ha lesz türelmem felrakom a többit is. Türelem??? Miért nincs??? Most születik ezekben a percekben Lőrinc baba (ahogy, Marci mondaná Jőjinc baba) az unokaöcsém, és nagyon-nagyon drukkolok nekik!!!!!! Gyere kisember várunk már nagyon!!!!!!!!!!!!! Kata te meg ügyi légy!!!!!