Vagy fogzunk vagy beléptünk a hisztis korszakba

Marcira napok óta rá se lehet ismerni. Egyfolytában nyüglődik, sír és semmi se jó neki. Tegnap délután is borzalom volt itthon, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzelte akkor üvölt-és mint már írtam a babakocsizás is kezd rémálommá válni. Elhiszem, hogy uncsi ülni, de mit csináljak egy járni még csak most tanuló, de mindent a szájába vevő gyerekkel az utcán???! Gondoltam egyet és beraktam tegnap a homokozóba. Nagyon édesen ismerkedett, kapargatta, morzsolgatta és zsuppsz máris egy adag eltűnt a szájában, majd amikor a szájából akartam kibányászni a maradékot, akkor a szemét kezdte el az alig homokos kezével dörzsölni. Így maradt a babakocsizás, amit igen-igen sértődötten vett tudomásul.

Hazaérvén gondoltam gyorsan kajcsizunk, fürdés, és alvás. Az elején rögtön magára bortította a főzeléket, ezzel meg engem ki teljesen. Azonban az evés igen fárasztónak bizonyult, így érdeklődés hiányában a fürcsi elmaradt. :-)




Dehogy éjszaka, mi volt-katasztrófa. 11kor felsírt, innentől hajnali háromig nem nagyon aludt. Elkezdett folyni az orra is-kettőkor már nem kapott levegőt. Így felkeltünk, leszívtuk az orrát. Na háromtól aludtunk ötig, de onnantól megint nem sokat. :-( A mai napról meg ne is beszéljünk...