11 hónapos leszek én...

Rég voltam... sok minden történt azóta. Kezdeném azzal, hogy kijött a 4. fogunk. Úgyhogy most már 2-2 a felállás. Na, ezzel már tud harapni. Tegnapelőtt is úgy beleharapott az ujjamba, hogy csillagokat láttam. És jön szép sorban a többi is, mert hogy néha annyira meg tud kergülni, hogy ez csak a fogacskáktól lehet (vagy az időjárástól, vagy....én mégis gonosz Fogmanóra fognám). Meglepő, hogy a Dentinox igen hatásosnak bizonyul, ellenben az Osanitról (fogzást könnyítő homeópátiás bogyesz) nem tudom eldönteni.

Mozgásfejlődésünk kezd a csúcsához közeledni. Egyedül megáll, sőt már tapsolt is állva. Egy-két lépést is ment már előre, de még nagyon bizonytalan. Ilyenkor, amikor észreveszi, hogy nem kapaszkodik, és elkezd remegni a lába, meg dülöngél előre hátra, olyan, mint egy snowboardos. :-)
Viszont már odamászik a járássegítőjéhez és elkezdi tologatni. Nagyon-nagyon pipa tud lenni, amikor akadályba ütközik.

Beszédfejlődése: szókincsünk nem bővült, illetve rájöttünk, hogy apára használja a baba kifejezést. Amúgy olyan, mint egy kis japán. Egész nap csak mondja, csak mondja, csak mondja... Kár, hogy nem értjük. Kedvencem, amikor úgy beszél, mint Donald kacsa, akinek a nyelve mindig félig kilógott a szájából. IMÁDOM!!! :-)))

Alvás, mióta leszoktunk a cicizésről, isteni jó dolgunk van. Este lefekszik fél 9kor és alszik 4-fél 5ig, akkor adunk inni neki (vizet, mert annyira szomjas már ilyenkor) és alszik tovább fél 7ig. Már harmadik napja arra kelünk, hogy áll a kiságyában és bőszen magyaráz nekünk. Nem hittem volna, hogy eljön, azaz idő, amikor nem féloldalasan alszom, hanem elterülve, mint a nagy alföld.

Igen-igen jól olvastátok elválasztotta magát (bevallom nem gondoltam volna, hogy ez ilyen zökkenőmentesen fog lezajlani, nagy cicipecér volt a Kincsünk). Igen furi érzés volt az első reggel, amikor nem szopiztunk, de hát nagyfiú lett Marcipánból. Annyira, hogy két nap egymásutánban is le kellett fejnem, és nem kérte. Először kiköpte a tejcit, majd már el se fogadta.
Ellenben imád enni. Minden jöhet, de az abszolút kedvenc, a sonkás-sajtos rozskenyér egy kis paradicsommal. :-)

Nagyon lehet vele játszani már, labdázni és autózni szeret a legjobban. Ha dobod a labdát, visszadobja. A len kerekes autót meg próbálgatja, hogy kell hátrahúzni, hogy az előre guruljon. Annyira édes, ahogy koncentrál. A szabadban homokozni és hintázni szeret a legjobban. Már nem eszi meg a homokot (lehet rossz élmény maradt a múltkori).

Továbbá kedvenc foglalatossága a papír tépkedés. Teljesen mindegy, milyen-mekkora csak apró cafatokra lehessen tépni.

Fürödni is imádunk:

"Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Mostanában ezen szoktam gondolkodni. Amikor megszületett, mint egy nem normális vizslattam, miért vágott a szeme, mert hogy mindenkinek, aki megtudta jön Marci, az volt az első szava, mekkora szemei lesznek. Ezzel szembe, kihoztak nekem egy alig 12 órás vágott szemű csecsemőt. Ezen mai napig jót tudok derülni. Akkor egyértelműen senkire nem hasonlított saját magán kívül. Ahogy teltek a hónapok egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy a fejformája tiszta Apai nagypapa. Le se tagadhatná. A szeme az enyém- állítólag-én nem látom, de akárki ránk néz, ez az első megállapítása- megjegyezném, hogy akkor anyumé is, mert hogy az enyém meg az övére hasonlít. A hajszíne, jelen pillanatban se színű-se az enyém, se az apjáé. :-) Viszont édesapámnak pont ilyen haja volt-volt, mert néhány ponton hiányos már. A szája, a nagyié-mármint Magdi nagyié. És, hogy mit örökölt az Apjától. :-) Kezdeném a gatyába valóval-ez tuti-és a természete. Annyira az Apjáé, hogy jajjjjjjjj!!!! Ha rossz a kedvük egyszerre rossz, akaratosságból 100-szor álltak sorba Jóistennél, amikor osztotta. Ha valami nem tetszik, már tudja, hogy kell hanyatt vágnia magát. Csak egy valakire hallgat, és azaz Apja. Elbőgi magát, alig mély hangján, hogy Papp Márton Zétény és az én törpeterrorista fiamból egy kezes bárány válik. Ez nem ér!!!!! Én vagyok vele itthon, de ha én rászólok, akkor csak mosolyog és boldogan folytatja, amit elkezdett. Szóval, kire ütött ez a gyerek???? :-)

Végére a kedvenc képeimből egy válogatás:

Na, tudod már, mire készülök?

Meg vagy törpe!!!!

Dolgozom-dolgozom

Laza vagyok???!