Hol is kezdjem...

... volt ebben a három hónapban minden, öröm és bánat egyszerre. Meghalt a bátyám, de kiderült egy újabb pici szívecske dobog a pocakom legmélyén. Ahogy szokták mondani, az Isten mikor egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Azonban az ember önző, és annyira bele tud süppedni a fájdalmába, hogy nem is tud annyira örülni a másiknak. Túl vagyunk rajta, a temetés megvolt, érteni és felfogni soha nem fogom tudni... .

Baba... jönni szeretett volna. Váratlanul, hirtelen, meglepetésként. Van, aki örült ennek a hírnek, szerencsére sokan, sajnos van, aki nem. Aki nem, így járt, mi imádni, szeretni fogjuk. Hihetetlen, hogy májusban nagycsaládosok leszünk, erre a világra nem jellemző. Már csak egészséget kívánhatunk mellé.

Ésss a fiúk:

Hihetetlen energiagombócok, és ezzel energiavámpírok is. Sokszor a nap végén csak arra van energiám, hogy leüljek és üres fejjel bámuljak ki magamból.

Marcus:

4 éves kiskamasz.Most már azért kezd szófogadó lenni, de még sokszor úgy gondolja az ő ötlete a legjobb, a legtutibb. Ha mégsem gondolom így, jön a nem vagyok a barátod szöveg és durcáskodások hosszú percei. Imád olvasni és olvastatni. Most hétvégén volt szerencsénk elkapni a h-f vírus valamelyik változatát, és ő ült az ágyamban és olvasta nekem a Bogyó és Babócát. Imádtam.
A szövege is csúúúúúcs. Ma ebédelünk megkérdezi anya a kisbaba is eszik. Mondom igen. Hogyan? Hát mondoma pocakomból. Jujjjj, de nem fog beléd harapni, ugye???? Hát azt hittem leesek a székről. Jaaaa, persze ő nem evett. Én nem tudom, mitől fejlődik, dehogy nem a normális tápláléktól az tutiezerszázalék. Így a cukros löttyök, csokik és cukrok valamelyest megvonás alá kerültek.
El kezdett egyedül öltözködni, persze ehhez sokszor meg kell zsarolnom, dehát az oviból rendre megkaptam, hogy nem öltözködik, sőt egyszer kint is hagyták az öltözőbe. Őt ez nem érdekelte, na de milyen már???? Így gondoltam tréningezem egy kicsit, és lám-lám mára egész jól megy neki.

Bendu:

Két éves dacos. Azt gondolja csak az van, amit ő akar. Nincs apelláta. Süket is, vak is. Nem egyszerű vele. Ma például a fejébe vette a séta során, hogy megáll egy kerítésnél, belekapaszkodik és onnan egy jottányit sem mozdul el. Grrrrrr, a fejem forrongott, ugyanis nem pocakosként a hónom alá kaptam volna és uzsgyi. Na, de így. Odamentem, kérleltem, majd könyörögtem, majd szia én elmegyek szöveggel ellibbentem, de semmi. Majd Marcit kértem vonszolja el onnan, na de Marci amennyire kitartó pár másodpercen belül feladta. Végül 15 perces húza-vona után, amikor már biztos mindenki rajtam röhögött, sőt mi több hahotázott, bezsaroltam. Kikaptam egy gyors mozdulattal a szájából a cumit és addig vissza nem adtam, míg el nem indult. Bejött.

Egy hónapja elkezdtük a bölcsit, amiből 10 napot sikerült járnia, a többit betegségekkel töltötte. Eleinte tetszett a rendszer, aztán kevésbé. De azt hiszem ennek a történetnek itt a vége. Így, hogy vannak oly kedves szülők, akik csupa betegen beadják a gyereket a bölcsődébe, soha nem fog beszokni, mert mindig el fog kapni valamit. Az alap koncepció az lett volna, hogy társaságban legyen, én meg tudtam volna addig nyelvet tanulni. Jaaa csak keddtől-csütörtökig járt volna, szóval elég lightosan. Így megoldom másként, saját erőből. Egy hozadéka van ám, nem eszik már malac módjára, csak a jobb kezét használja. :-) Már, amikor eszik. Merthogy ezt a finnyásságot, válogatósságot nem tőlem örökölték. Én vagyok az a kegyetlen anya, aki nem hajlandó csak sült krumplit sütni nekik, hogy nehogy éhen haljanak. Azt követem, amit a családomból hoztam, esznek azt, amit főztem. Ha nem eszik meg így jártak, de belőlem bohócot nem csinálnak (na azért vacsoránál egyszer kétszer sikerült már).
Szobatiszta lett ő is két éves korára, úgy hogy megengedek magamnak egy vállveregetést. :-) Persze nagyobb részt ő kellett hozzá, na de nekem is volt benne munkám, nem kevés.

Ők ketten most egy egységet alkotnak. Egyszerre szeretik és imádják egymást, ugyanakkor hihetetlen féltékenység és rivalizálás van bennük. Ha Marci puszit ad a pocakomra Bendu is jön ő is ad. Ha valamelyik az ölembe ül, a másik odakéredzkedik. Olykor puszilgatják egymást, olykor rugdosódnak, lökdösődnek. Persze próbáljuk ezeket a kakaskodásokat normális mederben tartani, kisebb nagyobb sikerekkel.