33.hét 11,3 kg

Csak egy gyors adatközlés. betöltöttük a 33. hetet, és elkezdődött a bűvös 34. :-))))) 11,3 kilónál járok, a pocakom még mindig nem érte el a bűvös 100 centit, még csak 99. :-)))))))

Marciszáj:

Én: -Marcikám siessetek a reggelivel indulni kéne.
Marci:- Jóóóóól van, de a fogaim nem tudnak sietni!!! :-))))))

Szép, napsütéses hétvégét mindenkinek!

Sűrű napok

Elég sűrű napokon vagyunk túl. Már a hétvégén sem tétlenkedtünk, elmentünk a Brendonba és megvettük Bendu autósülését, mert a régit kinőtte. Vagyis még jó lett volna, de Marciéba már sokkal szívesebben ült bele, és ebbe nem kell beemelni. Javára legyen írva nagyon ritkán kellett, na de mégis csak a17 kilóhoz közelít. Szóval van egy szuper új autósülése. Valamint vettünk nekik egy könyvespolcot. Ez  mindenképp kellett, mert a rengeteg könyvük a pelenkázó komódon sorakoztak, amit viszont nemsokára Sebi foglal el. Így megoldást kellett találni. Vasárnapra maradt az összeszerelése és üzembe helyezése. :-))) Persze D-nak akadtak lelkes, szorgos kis manói, akik mindenáron kalapálni akartak.

Hétfőtől mindketten elmentek három hét itthonlét után oviba és bölcsibe. Nagyon élvezték, legalábbis csillogó szemmel rohantak, amikor értük mentem és lelkesen mesélték, kivel-mi történt. Megtudtam, hogy Marci párizsi levest (frankfurti) evett hétfőn és szerdán szép ruhába kell öltözni, amire ki kell tűzni a petárdát. Bende meg egyszerűen úgy foglalta össze: Anya jóóó vóóót a bőőőőcibe. :-)Egyszerűen imádtam, ahogy csak csacsogtak és meséltekmeséltekésmeséltek.

Nekem megannyi elintéznivalóm volt, amibe azért sikerült egy-két barátnős órát is belelopnom. Hétfőn háziorvosnál nyitottam a táppénzes papírom miatt. Persze az ajánlást otthon felejtettem, így szerdán mehettem vissza. Cirka háromnegyed órámba tellett, mire megkaptam a papírokat...., de mit ad Isten? Marcsi barátosném is pont ott volt, ugyanazon az emeleten csak nem a háziorvosnál, hanem a terhesrendelésen. Így csaptunk egy görbe napot.

Kedden egy szerencsétlenül sikerült parkolást szerettem volna elintézni, de olyan buta emberek ülnek a hivatalokban, hogy az már fáj. Sehogy sem akarta megérteni, mi a problémám, így fel is adtam... Utána Eszti barátnőmmel találkoztam, nagyon jó volt dumcsizni.

Szerdán vissza a háziorvoshoz, utána bementem a Sugárba, hogy feladjam a büntetést a postán, de nem a csekket sikerült feladnom, hanem a sorban állást, kb 30-an voltak előttem. De nem is baj, mert ahogy mentem kifelé megláttam egy nagyon szuper üzletet, tele-tele férfiinggel, így megleptem életem párját egy újabb darabbal. :-)))

És eljött a ma. Nemzeti ünnepünk. Rájöttem ez családi ünnep is egyben. D-nak ugyanis dolgoznia kell ma, így megpróbáltam valami jó kis programot összehozni, de mindenki családozik...jól teszik persze. Így csináltam egy jó kis hortobágyi húsos palacsintát aztán délután lemegyünk ebbe a szép időbe bicajozni. Már ha Sebő engedi, mert két napja rendületlenül keményedik.....

32. hét 10,9 kiló.

Már csak 8 hét, ha megvárnánk a terminus végét. Azt hiszem egyre valóságosabb Sebi érkezése. Azért pánik még nincs rajtam, a ruhácskái sincsenek még kimosva, a padlásról is le kell hoznunk, amiket felvittünk oda és még egy pár dolgot vissza kell kérnünk, illetve vennünk is kell. Na, de ezek az elkövetkező hetek feladatai, remélem a fiúk se lesznek már betegek és akkor könnyebben mocorog az ember.

Fiatalember egyre jobban mocorog a lakhelyén. idáig olyan úriember módjára kotorászott, elmókolt, néha kidugta egy-egy testrészét, de mostanában nemegyszer van, hogy pattog ide-oda a pocakom. Valószínű egyre kevesebb lesz a helye. Bár a pocakom még mindig "csak 97 centi. Kíváncsi vagyok, mikor éri el a 100-at. :-))))))

bacimentesen

Köszönjük jól vagyunk. Vagyis Dani még közel sem 100-as, de lassan alakul. A fiúk viszont tökéletesen, ha azt vesszük alapul, hogy van energiájuk két napja nyávogni, mindenen összeveszni.... .Marci folyamatosan hangoztatja felém, hogy ő biza nem a barátom, mert ebéd előtt nem kap pogácsát, vagy mert nem megyek vele le a boltba csokitojást nézegetni. Mert iiiigen! Ez napi programmá vált, hogy bemegyünk és míg én vásárolok, addig Benduval fennhangon megbeszélik, melyik csokit is hozza nekik a nyuszi... . Ami alapból nem lenne probléma, de zsemlét inkább a pékségben vennék, másért meg nem mennék ebbe a boltba, mert soha nincs friss felvágottjuk..., de ekkor jön a hiszti, hogy ők nyuszit akarnak nézni. Igazából még egy felesleges gyerekünnep, aminek tulajdonképp nem is erről kellene szólnia, úgyhogy megkezdtem Marci felvilágosítását Húsvéttal kapcsolatban. Egy kissé elegem van abból, hogy minden csilli-villi nyuszikkal és tojásokkal van kirakva, amitől a gyerkőcök csak vérszemet kapnak... . Ami a pláne, hogy a Mikulás csokik is még a spejzban vannak, és akkor jön egy halom csokinyuszi... .A felesleges játékokról meg ne is beszéljünk. Így tőlünk Verdás ágynemű huzatot kapnak (amúgy is kéne már vennem) és egy darab csokit. Egyet, nem kettőt, nem Dörmit, nem cukorkát (attól amúgy is hidegrázást kapok), nem Verdás nyalókát, hanem egy darab minőségi csoki nyulat.

Sikerült megrendelnem Marciék emeletes ágyát és a matracokat is hozzá. Március 22-e hetében lesz itt. A hétvégén meg szeretném venni nekik a könyvespolcot és lényegében március végére kész is a gyerekszoba. Úgy érzem minden tőlünk telhetőt kihozunk belőle. Még kapnak Verdás falimatricát (dédi nyuszija hozza), Sebi oldalára meg valami babás matrica kerül. Azért enyhén levert a víz, amikor belegondoltam, hogy Sebivel már csak 7 hetet töltünk így el egyben, szimbiózisban.

Voltam védőnőnél is. Minden a legnagyobb rendben. Még április közepén randizunk egyszer, de mondta tudom a telefon számát, ha...na itt elkezdtem nevetni. Hisz Papp gyerekről van szó, nem hinném, hogy a 37-38. héten úgy gondolná elege van a lakhelyéből és riadót fújna. Azt hiszem nagyon meglepődnénk mindannyian. Ésss kitaláltam egy tökéletes születési dátumot. 2012.04.24. Miért?

- ez a hosszú hétvége előtti kedd. Azaz pénteken már itthon lennénk, a gyerekdoki is ki tudna jönni a 4 nap előtt, és Dani is itthon lenne amúgy is.

-elvileg a Péterfyben betöltött 39. héten császároznak. Nos az április 29-e vasárnap. Jó tudjuk vasárnap nem fog senki megműteni, így alternatíva a péntek. Na, de én nem akarok a négy napos hosszú hétvégébe beleszülni, akkor le sem tojják az ember fejét, ami valahol jogos, mert az ünnep mindenki számára ünnep. Plusszban Dani is itthon én meg kuksoljak a kórházban.... :-(

-harmadrész mindegyik fiú születési dátumában van ismétlődés (2007.07.17., 2009.07.09), Sebiében, miért ne lenne?

Már csak a logisztikán törjük a fejünket. Én ragaszkodom ahhoz, hogy abban a négy napban a fiúk járjanak oviba, bölcsibe. Nem szeretném, ha tesó miatt borulna minden. És nagyon szeretném, ha délutánonként be tudnának jönni látogatóba. Legyenek ők is részesei ennek a dolognak. Marcit Bendu születésénél teljesen kizártuk ebből a kórházasdiból és rá kellett jönnöm/nünk nem volt egy tökéletes megoldás. Sőt! Így lassan elkezdem majd nekik mesélni, mi fog akkor történni, hogy pontosan tudják és fel legyenek készülve rá.

31. hét, +10 kiló :-))))))))

Nem tudom, hogy sikerült majd két kilót híznom, de nem érdekel. Vagyis azért sejtéseim vannak...Dani csinált hétvégén zserbót, ami valami isteni finom lett. Igen ám, de a tepsi felét én ettem meg....:-)))))

Sebi-lak:

Jövőhéten azért már illene eljutnom a dokihoz, mert már két hete kellett volna mennem, de hát a betegségek közbeszóltak. Mondjuk azt tudjuk, hogy Sebivel minden ok-egyrészt a laborom is jó lett, meg az uhu-n is minden rendben volt. Méhszáj tekintetében meg teljesen bizakodó vagyok, egyrészt egyik fiúval se nyílt ki, másrészt nem keményedek abszolút.

A fiúk a jövőhéten még tuti itthon vannak, mert Marcinál tegnap megállapították a középfül gyulladást, a jobb fülében, így ma elkezdtük az AB kúrát. Remélem ezzel tényleg vége ennek a vége láthatatlan kálváriának. Azért látszik, hogy nem voltak jól, mert ma is lementünk sétálni egy szűk órácskát, és most úgy alszanak, mint akiket fejbe vertek. :-))))))

Marci száj

Marci: -Anya! Hova megyünk fülészetre?

Én: -Újpestre, ahol már jártunk.

M: -Ajjajjjj, oda nem mehetek!!!!

Én:- Miért?

M:-Hát, mert allergiás vagyok Újpestre....

:-))))))))))))

:-))))

Ma volt dokinéni. Bendu az antibiotikumtól nagyon szépen javul. Azt mondta, ha nem hallotta volna hétfőn el se hinné. Még van egy kis hurut, így a köptetőt szedjük, no meg az antibiotikum is kitart vasárnapig. Hétfőn mehetne bölcsibe.

Marcus rosszabbodott, vagyis hétfőn semmit nem hallott nála, mára igen. Illetve aggasztja a fülfájása, így ma fülészetre megyünk délután. Ha nem látnak semmit akkor okés, ha igen akkor antibiotikum. Így mindkét fiú marad jövőhéten is itthon velem. :-) Aminek túlképp örülök. Annyira aranybogarak lettek, hogy az csuda. Marci, akivel mindennap vitatkozni, veszekedni kelljen, most szófogadó lett. Mint, akit kicseréltek. reggel magától felöltözködik, ma amikor lementünk sétálni, szó nélkül jött és öltözött, se egy hiszti, se egy nyávogás. Bendu azért csibész, mert ahol tud kötözködik. Ilyenkor elég elkezdeni Marcival látványosan foglalkozni és féltékenységében rögtön abba is hagyja, amit csinált.

Na a séta alatt azért kitettek magukért, mert egy darab pocsolya van egész Újpalotán, de megtalálták. Ebben a nyomoronc állapotomban, meg sem próbáltam utolérni őket, így hagytam. Komolyan nem bosszankodtam, így hamar meg is unták. Én se lettem idegbajos és ők is nyugodtak maradtak. :-))))

Arcüregem rendben van. Már abszolút nem fáj, ürülni még ürül. Ma vettem be az utolsó antibiót, de a kamillázást még nem hagyom abba. A derekam az fáj, továbbra is úgy közlekedem, mint aki karót nyelt.

Viszont nagyon elkezdtem készülődni Sebi érkezésére. Egy hete nincsen nap, hogy ne gondolnék a nagy találkozásra. Most már tudom azt is, amit eddig nem, hogy bírni fogom három gyerkőccel is. Eddig ez az érzés-a mi lesz, ha-nyomasztott nagyon, de ezalatt a röpke két hét alatt, amíalatt betegen elláttam két beteg gyereket, és sokszor tényleg úgy éreztem nem bírom tovább, mert annyira szarul voltam, megerősített abban, hogy segítség nélkül is menni fog. Menni fog, mert van két csodálatos gyermekem, akitől annyi szeretetet kapok mostanában és annyi segítséget, mint sok mástól nem. Elengedtem a félelmem, és láss csodát,  a lelkem is befogadta ezt a kis lényt, aki 31 hete itt kucorog a pocakomba, és akit alig 8 hét múlva a karjaimba fogom tartani. Várom már nagyon azt a pillanatot!!!!