Elég sűrű napokon vagyunk túl. Már a hétvégén sem tétlenkedtünk, elmentünk a Brendonba és megvettük Bendu autósülését, mert a régit kinőtte. Vagyis még jó lett volna, de Marciéba már sokkal szívesebben ült bele, és ebbe nem kell beemelni. Javára legyen írva nagyon ritkán kellett, na de mégis csak a17 kilóhoz közelít. Szóval van egy szuper új autósülése. Valamint vettünk nekik egy könyvespolcot. Ez mindenképp kellett, mert a rengeteg könyvük a pelenkázó komódon sorakoztak, amit viszont nemsokára Sebi foglal el. Így megoldást kellett találni. Vasárnapra maradt az összeszerelése és üzembe helyezése. :-))) Persze D-nak akadtak lelkes, szorgos kis manói, akik mindenáron kalapálni akartak.
Hétfőtől mindketten elmentek három hét itthonlét után oviba és bölcsibe. Nagyon élvezték, legalábbis csillogó szemmel rohantak, amikor értük mentem és lelkesen mesélték, kivel-mi történt. Megtudtam, hogy Marci párizsi levest (frankfurti) evett hétfőn és szerdán szép ruhába kell öltözni, amire ki kell tűzni a petárdát. Bende meg egyszerűen úgy foglalta össze: Anya jóóó vóóót a bőőőőcibe. :-)Egyszerűen imádtam, ahogy csak csacsogtak és meséltekmeséltekésmeséltek.
Nekem megannyi elintéznivalóm volt, amibe azért sikerült egy-két barátnős órát is belelopnom. Hétfőn háziorvosnál nyitottam a táppénzes papírom miatt. Persze az ajánlást otthon felejtettem, így szerdán mehettem vissza. Cirka háromnegyed órámba tellett, mire megkaptam a papírokat...., de mit ad Isten? Marcsi barátosném is pont ott volt, ugyanazon az emeleten csak nem a háziorvosnál, hanem a terhesrendelésen. Így csaptunk egy görbe napot.
Kedden egy szerencsétlenül sikerült parkolást szerettem volna elintézni, de olyan buta emberek ülnek a hivatalokban, hogy az már fáj. Sehogy sem akarta megérteni, mi a problémám, így fel is adtam... Utána Eszti barátnőmmel találkoztam, nagyon jó volt dumcsizni.
Szerdán vissza a háziorvoshoz, utána bementem a Sugárba, hogy feladjam a büntetést a postán, de nem a csekket sikerült feladnom, hanem a sorban állást, kb 30-an voltak előttem. De nem is baj, mert ahogy mentem kifelé megláttam egy nagyon szuper üzletet, tele-tele férfiinggel, így megleptem életem párját egy újabb darabbal. :-)))
És eljött a ma. Nemzeti ünnepünk. Rájöttem ez családi ünnep is egyben. D-nak ugyanis dolgoznia kell ma, így megpróbáltam valami jó kis programot összehozni, de mindenki családozik...jól teszik persze. Így csináltam egy jó kis hortobágyi húsos palacsintát aztán délután lemegyünk ebbe a szép időbe bicajozni. Már ha Sebő engedi, mert két napja rendületlenül keményedik.....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése