:-))))

Ma volt dokinéni. Bendu az antibiotikumtól nagyon szépen javul. Azt mondta, ha nem hallotta volna hétfőn el se hinné. Még van egy kis hurut, így a köptetőt szedjük, no meg az antibiotikum is kitart vasárnapig. Hétfőn mehetne bölcsibe.

Marcus rosszabbodott, vagyis hétfőn semmit nem hallott nála, mára igen. Illetve aggasztja a fülfájása, így ma fülészetre megyünk délután. Ha nem látnak semmit akkor okés, ha igen akkor antibiotikum. Így mindkét fiú marad jövőhéten is itthon velem. :-) Aminek túlképp örülök. Annyira aranybogarak lettek, hogy az csuda. Marci, akivel mindennap vitatkozni, veszekedni kelljen, most szófogadó lett. Mint, akit kicseréltek. reggel magától felöltözködik, ma amikor lementünk sétálni, szó nélkül jött és öltözött, se egy hiszti, se egy nyávogás. Bendu azért csibész, mert ahol tud kötözködik. Ilyenkor elég elkezdeni Marcival látványosan foglalkozni és féltékenységében rögtön abba is hagyja, amit csinált.

Na a séta alatt azért kitettek magukért, mert egy darab pocsolya van egész Újpalotán, de megtalálták. Ebben a nyomoronc állapotomban, meg sem próbáltam utolérni őket, így hagytam. Komolyan nem bosszankodtam, így hamar meg is unták. Én se lettem idegbajos és ők is nyugodtak maradtak. :-))))

Arcüregem rendben van. Már abszolút nem fáj, ürülni még ürül. Ma vettem be az utolsó antibiót, de a kamillázást még nem hagyom abba. A derekam az fáj, továbbra is úgy közlekedem, mint aki karót nyelt.

Viszont nagyon elkezdtem készülődni Sebi érkezésére. Egy hete nincsen nap, hogy ne gondolnék a nagy találkozásra. Most már tudom azt is, amit eddig nem, hogy bírni fogom három gyerkőccel is. Eddig ez az érzés-a mi lesz, ha-nyomasztott nagyon, de ezalatt a röpke két hét alatt, amíalatt betegen elláttam két beteg gyereket, és sokszor tényleg úgy éreztem nem bírom tovább, mert annyira szarul voltam, megerősített abban, hogy segítség nélkül is menni fog. Menni fog, mert van két csodálatos gyermekem, akitől annyi szeretetet kapok mostanában és annyi segítséget, mint sok mástól nem. Elengedtem a félelmem, és láss csodát,  a lelkem is befogadta ezt a kis lényt, aki 31 hete itt kucorog a pocakomba, és akit alig 8 hét múlva a karjaimba fogom tartani. Várom már nagyon azt a pillanatot!!!!