Azok az éjszakák... .

Hát elég érdekesek azok a bizonyos éjszakák. Eddig elég jól működött Bende és MArci is. Marci rendszerben átaludta, Bende egyszer kelt olyan 3 óra körül, majd legközelebb reggel 8-9 tájékán ébredt. Azaz egy szavam nem lehetett-persze az első négyesben töltött este volt a kivétel. Na ez elromlani látszik két napja.

A ma éjszakánk történetesen így nézett ki: Apa elment barátaival, hogy tejet fakasszanak Bendének (vagy nekem?!? :-) ). Anyumat megkértem aludjon itt, az este menetrend szerint zajlott, fürcsi, szopi, alvás. Nekem is sikerült negyed 11 körül nyugovóra térnem. Majd Marci fél egy környékén felsírt, gondoltam csak szomjas. Kipattantam az ágyból adtam vizet neki. Majd visszasurrantam a pihe-puha ágyikómba. De a popsim még alig landolt a lepedőn, amikor is újra sírt. Anyum volt olyan kedves hallotta és odament hozzá. Marci azonban közölte ő biza nem alszik tovább az ágyában. Mi tegyünk, mit nem mondtam anyumnak vegye maga mellé, mert ha Bende felkel szopizni, nehogy felsírja. Na, minden szép és jó volt, becsuktam a szemem, gondoltam van még két órám Bende ébredéséig, már épp számolni kezdtem volna azokat a bizonyos bárányokat, amikor is Bátyus (így hívja magát), éktelen visításba kezdett és csak ennyit lehetett hallani ANYA-ANYA-AAAAANNNNYYYYAAAA! Mint, akit kivertek az ágyból mentem át, próbáltam megérteni, mi történik, és Marcit bírásra marasztalni, de nem és nem. Ő mellettünk akart aludni. Na hát üsse kavics gondoltam, nem nagy gond, majd Bendét ügyesen halkan megszopiztatom, ha aktuális lesz. Immáron harmadszorra próbáltam kényelmesen elhelyezkedni ágyikónkban és a bárányokat maradásra bírni, amikor is Bende kezdett el nyüszögni és innen kezdetét vette a vége láthatlan nem alvás. A szopi kontra cumi párossal próbáltam álommanót előcsalogatni, de valahogy csak nem sikerült. Egy biztos, ha másnem a hasizmom tökéletes lesz, ahányszor ki keltem és lefeküdtem hajnali kettő és fél négy között. Végül feladtam magam mellé vettem, rácsatlakoztattam a töltőállomásra és elaludtunk. Összegezve fél egytől fél négyig semmit nem aludtam. Ennek ellenére, drága Marci-abszolút kipihenten-hétkor közölte velem, aja piiisiiiiiii!!!! Így nem volt más választásom enyhe másnapos érzéssel kikászkálódtam és összehoztam a találkát Édes Fiam és a nagyfajanszisten között. Innen már csak jobb lehet?????

Névnap!!!!

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mondd, korán reggel
Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!

Bartos Erika: Apához

A világ egyik legjobb Apucikájának Nagyon Boldog Névnapot kívánunk!!!

Egy 4 tagú család első pillanatai...

Örömmel tudatjuk minden kedves (zug)blogolvasónkkal, hogy 2009.07.09.-én 9 órakor megérkezett Bende baba 3450 grammal és 54 centivel,császár metszéssel, 10/10-es Apgarral. Vasárnap már haza is jöhettünk bár eléggé aggódtam, hogy nem fognak, mivel elkezdett sárgulni Bende. De hál az égnek megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet. Azt hiszem kevés dolognak tudtam ennyire örülni, mert valljuk be piszok mód hiányzott Marci. Pedig esküszöm úgy vonultam be a kórházba, hogy kipihenem magam, mert az utóbbi időben elég hisztis volt a lelkem. De, ha tudtam volna mi vár rám, lehet még bentmaradok egy darabig. Így 11 óra tájékán elhagytuk a kórház épületét és megkezdődött kis családunk életének újabb fejezete immáron négyesben. Isteni érzés volt hazaérkezni, a rácson belépve megpillantottam az én "nagy fiam" és egyből elkezdtek potyogni a könnyeim, ő mindössze egy anyucival nyugtázta a dolgot, s ezen szó vagy 3 napig el sem hagyta a száját. Úgyanis elkezdődött a büntim. Azt hiszem a legkeményebb az volt, amikor kedden este el akartam altatni Marcit, ahogy szoktuk és ő ellökött magától majd közölte apuci. Bende persze ekkor kezdett rázendíteni. Nos apa be Marcihoz és felvettem Bendét és az ablakban állva zokogtam, hogy elvesztettem az én pici fiam. Nagyon rossz érzés volt. És, mint aki megérezte, hogy anyának ez már igen rossz, másnaptól megenyhült, mára meg minden a legnagyobb rendben van. Hazajövetel: Bátyus és öcsisajt elfoglaltam a helyem-már nagyobb vagyok, mint az elefánt És akkor nézzük az elsőket: Amikor először megpillantottam Bendét, az első gondolatom az volt, de szép, de gyönyörű. A második édesapám nem láthatja... .:-( A harmadik tiszta apucija!!!! Az első kézbevétel-Úristen, de pici, vajon jól fogom???? Az első tisztába tevés-na ő is egy kukacos, újdonságot nem okozhat, hát de... . Olyan vékonyka "csirkecsont" lábai voltakk, hogy az első pelusozásnál tisztességesen leizzadtam. Az első éjszaka itthon-ultragáz volt. Bende felsírt, amitől Marci megijedt, így ő is elkezdett sírni. Végül én bent a hálóban Bendével, Dani kint Marcival aludt, de előtte jóóóóól kisírták magukat. :-) Az első fürcsi-nagyon jól ment. Érdem apáé!!!!!! Bendének egy hangja nem volt. Az első séta-nagyon fárasztó volt a csaszi miatt. Az első gondolatom, hogy négyen lettünk-egyben ijesztő és csodálatos!!!!! Úgy gondolom ennél csodálatosabb ajándékot nem adhattunk Marcinak, mint egy testvér! Remélem ő is így fogja gondolni, és vigyázni fognak egymásra!!!!!!!! Adatok: 3450 garmmal és 54 centivel született. A kórházat 3200 grammal hagytuk el. Egy hét elteltével 3350 gramm volt. Átlagosan 60-70 grammokat szopizik. Köldökcsonkja a mai nap leesett-juhéjjjjjjjjjjjj!!!! Képek a fiatalúrról: Sasollak! Jajj, de uncsi ez az élet! Na, kinek a fia vagyok????? Álom-álom édes álom! Huppsz felébredtem... . De nem inkább mégis alszom, csak közben átöltözöm Anya felébresztett.. de velem nem lehet kibabrálni.Áááálmos vagyooook! Egy jól sikerült szülinap: Marci július 17-én töltötte be a második életévét. Nagy készülődés ugyan nem volt, mert Bende elvitte minden időnket és gondolatunkat, de úgy gondolom elég jól sikerült azért az ünneplés - amolyan német humoros házivideóra emlékeztetett a dolog. Történt, hogy mindent szépen előkészítettünk, szépen megterítettünk, Marcit leültettük az asztalhoz, apa vigyorgó fejjel hozta be a Hókuszpókos tortát (kedvenc mesefigurája és azért nem voltunk restek egy ilyet rendelni neki, én meghatódottan éneklem a Boldog Szülinapot- ekkor Marcinak valami bekattant, kivágta a hisztit, Apát meglátta a tortával, lepattant a székről és usgyi kirohant a szobából. Tesóm röhögve a kamerával a kezében csak annyit tudott kérdezni rohanjak utána és azt is felvegyem???!!!??? :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) Ajándékok halmazát kapta: triciklit, hintalovat, csepp hintát, buszt, társasjátékot, puzzlet, Thomasos pólot. Jopi az asztalon. Kedvenc figurám. Hűlt helyem... . Azért visszajöttem elfújni a gyertyát. Mamától kaptam ezt a hintapacit, a nagyitól ezt a buszát. A déditől meg a társast és a puzzle-t. Mondhatni 4 tagúra bővült kis családunk első napjai igen izgalmasan teltek. Volt benne sírás és kacagás, nyugalom és feszültség. Bende most lesz két hetes, megnyugodni látszanak körülöttünk a dolgok. Talán kezdünk belerázkódni a mindennapi életbe. Egyre jobban megy az esti fürcsi két gyerkőccel, egyre jobbak a séták is. És azt hiszem egyre boldogabbak vagyunk, igen mi két gyermekes szülők! Csak egy valaki hiányzik, de nagyon... .

S, amit most érzünk...

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”

Édesapánk

Volt nekem egy édesapám,
haja deres volt már neki.
Dolgos keze soha meg nem állt,
csak akkor mikor a lelke messzire szállt.
Elvitte tőlem egy májusi hajnal,
azóta vigyázza lépteimet.
Fönt az égből nézi lányát
és fogná, ha tudná két kezem.
Lelkem soha meg nem nyugszik,
mert hiányát nem pótolja senki!
Szívemet azóta marja a szeretet,
s ki nem mondott szavaim égetnek.
Mert, hogy mennyire fáj a hiány,
azt most tudom csak igazán.
Dolgos kezét nem csókolom,
nem mondhatom, szeretlek nagyon!
ÉS EZ FÁJ, FÁJ, DE NAGYON!

Az új haj

Na bár megígértem, hogy hozok a hajnyírás folyamatáról képeket, de még sem teszem. Ugyanis a fürdőkádban készültek, így látszódik az egyik legszebb része is a képeken, és sajnos tudjuk, hogy az internetet nemcsak kultúr- emberek használják... . De, íme a végeredmény!!!

Hol is kezdjem?

Hol is kezdjem. Marci benáthásodott ma reggelre. Elég tisztességesen. Kénytelen voltam egy textilpelust négybe vágni, mert a papírzsepi azt hiszem már elég csúnyán kikezdte volna a bőrét. Gyakorlatilag, ahogy letörlöm, már a bajszánál tart a nátha. :-( Ezt gondolom erősíti, hogy tegnap megkapta a kullancs elleni védőoltás második részét. Dehát ki tudhatta, hogy beteg lesz, jó-jó hőemelkedése volt, de fogzik erőteljesen is, így az bőven ráfogható volt. Plussz a dokibá meghallgatta, megnézte a torkát, semmi extrát nem látott, így ő is javasolta az oltást.

Na dokibá. Hát.... . Versenytüvölt a rendelőben. Mikor öltöztetem lefelé még semmi gond. Elnézelődik, a sírásoktól ugyan megszeppen, de amúgy semmi különös reakciója nincsen még ekkor. Azonban, amikor beérünk és meglátja a dokit, hujujujujjjjjjjjjjj. Már múltkor a védőnéni megállapította, hogy ez azért van, mert szegény doktor urat csak akkor látja, amikor oltásra hozom. Gondoltam, miért ide traccspartizni kéne járni???? Egy éves kor után ugyan minek vinnék le egy 13 kilós gyereket méricskélni???? Hát nem egy IQ fighter.
Tegnap is bementünk a rendelőbe, üvöltés. Kész szerencse, hogy Apuci is ott volt, így nem Bendén lovagolt Marci, ezzel akadályozván meg,hogy a doki meghallgassa. Mert ugye az rettentően fáj. Viszont, mikor be akart nézni a torkába megadta magát, és még mielőtt bármit mondtunk volna, és a spatula a szájához ért volna, ő hatalmasra kitátotta-gondolta te ugyan oda be nem nyúlsz nekem azzal. Na utána lefektettük az ágyra, combiba kapta ugyanis a szurit-erre keserves hangon elkezdte énekelni a hinta palintát- hát nem egy szirén, így elkápráztatás híján, a dokibá bizony beadta azt a csúnya szurit. Mivel azért ügyes volt- utána elmentünk és kapott egy gombóc fakit. :-))))) (persze anya és apa hármat)

A legnagyobb szám nála most az epülő---azaz a repülőőőőőő. Bárhol hallja megáll, hatalmasra nyitja, amúgy sem piciny szemeit, és vadul mutogat az égre. Ez azért is érdekes, mert anyumék felett légi folyosó van. Így az elmúlt napokban, hanem bimm-bamm volt, akkor epülő jött, és azt az erkélyen kell nézni, valakinek a karjában. Ennél extrémebb volt, amikor azt hittem valamelyik nap nem is fog elaludni, mert ahányszor lenyugtattam, és lehunyta volna szemeit, jött az epülő, amit kommentálni kellett, persze felülvén, majd felállván a kanapén.

A hétévégénk is jóra sikeredett. Szombaton Apa vigyázott rá, míg én elmentem Katával vásárolgatni (divatosan shoppingolni). Vasárnap meg megszabadítottuk a lóboncától. Amúgy 9 mm-esre szerettük volna vágni neki, de Apa félrenézte (vagy valami hasonló történhetett) a beállítást és 5 mm-sel kezdett neki a hajvágásnak, így a középutas 7 mm-ben maradtunk. :-)))) Így van egy még szőkébb hercegünk. Most, hogy már nőtt a haja ugyanis egész besötétedett, de levágván teljesen szőke lett. Hogy kire ütött ez a gyerek????? Így viszont minden apró sérülés látszik a fején. Mert hát, miért ne pont tegnap doki előtt vágta volna fejbe magát a papapicipirostelefoájával (tesóm fia mondta mindig ezt apum egyik régi leselejtezett békebeli telefonjára), ezzel egy pici véres foltot eredményezvén a feje búbján. Ha hosszú lenne a haja, nem is látszana. :-)))))) (képeket a műveletről és a végeredményről, majd otthonról rakok)

Amúgy még mindig az égedelem kategóriába tartozik, csak megspékeli ezt most azzal, hogy mindent az ember után mond. Azaz, ha fel is robbannék, nem tudok. :-) Olyan dolgokat csinál, hogy tényleg egyfolytában a nyomában kell lenni. Az, hogy a motorjával száguldozik a lakásban és mindig szívgörcsöt kapok, hogy na most teper rá nagypapa beteg lábára az egy elhanyagolható dolog. De valamelyik nap, mit látok: volt gyerek szobámban, az ágyam szélén áll, néz kifele az ablakon és vadul integet kifelé sűrű sziá-zások közepette. Ááááááá, azt hittem leesik az összes hajam a fejem tetejéről. Vagy otthon felállt a kocka tartó dobozára az üveges szekrény elé, hát persze, hogy rosszul, a doboz meg kicsusszant a lába alól. A feje pár milliméterre landolt az üveg előtt. Én annyira megijedtem (csodálkozom sokszor Bende nyugalmán, mert már most kiképzést kap bátyuskájától, aki egyszerűen tetyónak vagy Bedének hívja) és persze még neki állt feljebb... .

De tündéri pillanatai is vannak ennek a kornak. Amikor jön orrozni. Azaz az orrát odadugja az orromhoz vagy a számhoz és elkezd sűrűn szuszogni. Ezzel szórakoztam vele egy időben és ő ezt megtanulta. Az arcát kéne ilyenkor látni, amolyan imádlak anyucim kifejezés van rajta és a fejemet ilyenkor a két tenyerével tartja. Hát még így leírva is olvadozom. Vagy, amikor kaptam tőlük (ebben Apa is benne volt) "Az én anyukám a legcsinosabb a világon" felirattal egy pólot nayák napjára. :-))) Hát ezért is szép az anyaság!!!!

Asszem ezt az utolsó sorokat sűrűn fogom olvasni, amikor rossz. :-)