35. hét +13,1 kiló

Csak úgy rohan az idő. Megkezdtük a 36. hetet. Ha a 40-et nézzük akkor is már csak 35 nap lenne a végéig. Így, hogy császár és előbb fog érkezni, még kevesebb, azaz kb. egy hónap múlva Sebi már itt lesz közöttünk. Izgalmas napok, hetek elé nézünk. Továbbra sem szereti a hidegfrontokat, ma reggel is jókat keményedett, görcsölgetett, de hát már talán ez a dolga. Viszont még ne akarjon jönni, mert se kiságya, se bölcsője, se pelenkázó matrac, a tiszta vasalt illatú babaruhák hiányáról már ne is beszéljek. Nekem még kell bő két hét, míg minden készen fog állni az érkezésére, amiben persze benne van Húsvét.

Viszont legnagyobb örömömre sikerült letisztázni, hogyan is fog a fiúk élete alakulni, míg kórházban leszek. Ugye ahhoz ragaszkodtam-és végül is akikkel erről beszéltem mind igazat adtak-, hogy járjanak oviba, bölcsibe míg én kórházban vagyok. Apa reggel elviszi őket-végülis 6-tól mindegyik intézmény nyitva-és délután Kata összeszedi nekem. Ha minden jól megy-és miért is ne-csak három napról van szó, bízom benne a negyediken hazaengednek. Majd délután jönnek hozzám és Sebihez. Szegény D-nak már nagyobb gond, hogyan oldja meg a szabadságát-már kivegye, amíg én kórházban vagyok, vagy csak utána, meg egyáltalán hány napot is tud megoldani... . Mindegy is ezen a részén nem görcsölök, ha két beteg gyerekkel elbírtam akkor menni fog az két egészségessel és egy újszülöttel. .-))))

A parám, hogy tegnap megtudtam április 27-én lesz az anyák napja az oviban. Így vagy megszülök addig-amúgy ez a tervem 04.24. vagy csak utána. Az óvónénik kedvesek voltak és mondták majd apával hazaküldik az ajándékot, de én nem szeretném, hogy Marcusnak rossz legyen az, míg más anyukája ott van/volt, addig én nem. Így ha sikerül a tervem én biza összekaparom magam arra a 10 percre és ott leszek! :-)

Szóval már amolyan izgulósan, hogyan "leszősen", készülődősen, de cseppet sem fáradtan telnek ezek az utolsó hetek Sebivel a pocakban.

Színház

Amíg nem zárom a blogom, addig is írok.

Tegnap színházban voltunk. D nagyon régóta megszerette volna nézni A tizenkét dühös embert a Nemzetiben, de egyszerűen nem lehetett rá jegyet kapni. Végül azért sikerült, így tegnap megnéztük. Ő látta a film változatát és azt mondta szerinte az sokkal jobb volt, én aki nem láttam, azt mondom én ezt is élveztem. Meg persze nem utolsó sorban azt is, hogy kimozdultunk és kettesben voltunk. Bár, amilyen fáradt volt, és ha ezt tudta volna előre, lehet nem vett volna jegyet. És, hogy a lúd legyen kövér szombaton Duma színházba megyünk-ezt névnapomra kaptam. Azt hiszem adunk a kultúrának pici fiú érkezése előtt.

Fiúkra tesóm vigyázott nálunk. Így cserébe reggel én vittem a kiscsoportot bölcsibe. Nem tudom édesanyám, hogy csinálta és ezért minden elismerésem az övé, de úúúúúgy örülök, hogy nem ikreink vannak. Egyfolytában civakodtak-marakodtak. Marci próbálta kivonni magát a viták alól és néha csak kapkodta a fejét, mi is történik. Hol Bendu sírt, hol Lőrinc...vagy mindkettőnek a labda kellett, vagy a Verdás könyv. De közösen nem tudtak játszani. :-)))))) Bezzeg a rágót közös erővel próbálták meg kierőszakolni tőlem és kéz a kézben vonultak be a csoport szobába. :-)

Az emeletes ágyat még mindig óriási rajongás veszi körül. Igaz, ami igaz már többször próbálják nem rendeltetés szerűen használni, szegény Katkának lett is néhány ősz hajszálat tőle. Tegnap kitaláélták, hogy nem a létrán, hanem a pelenkázó komódról, kívülről másznak fel....én se lettem volna boldog, ha ezt meglátom. És a csajoknak a fórumról lesz igazuk, hogy azt a csillárt onnan likvidálni kell és valami szorosan a falra tapadó lámpát kell venni, mert Bendu előszeretettel hintáztatja... .

Sebi, jól van. Sokat mocorog, ellenben sokat keményedik is a pocak és két napig fura menzesz szerű érzésem volt. Mára szerencsére alábbhagyott. :-) Majd hétfőn megyek dokihoz kíváncsi leszek, mit mond.

hétvége

Elég lazulósra sikeredett. Szombaton délelőtt vásárolgattunk, délután pedig D édesapjáékhoz mentünk két okból is, egyrészt Bendu névnapja miatt, másrészt pedig ott aludtak a fiúk, mert mi születésnapi buliba voltunk hivatalosak. Most éjszakáztak náluk először, és nagyon-nagyon jól érezték magukat. A várttal ellentétben Marci pityergett egy picit este-hiányoztam neki-de hamar megnyugodott. Bendu meg éjjel ébredt meg, akkor közölte, hogy anya nem akarok aludni, de Pista papa átment betakargatta és már húzta is a lóbőrt. Azért megjegyzem Lópicigáspár a javából-itthon nem akar a helyén aludni, de mindenhol máshol ott ébred reggel, hol este lefektették. :-))) Ésss közölték jó volt az ágy. :-))))

Vasárnap 11 körül mentünk értük, de Marcus kiharcolta, hogy ebédeljünk ott, így csak délutánra értünk haza. Akkor mindenképp jönnünk kellett, mert tesómék elvitték Bendu ágyát, illetve mi is követtük őket, mert pár dolgot le-illetve fel kellett vinni a padlásra. Így délután Katáéknál hancúroztak a kertben. És ha már kert, annyira élvezik, hogy az csuda. Ilyenkor még jobban el fog a vágy egy kertes ház iránt és nem magam miatt, hanem miattuk. Ha olyanjuk volt simán kimentek Pista papáéknál is, hol fociztak, hol virágot gyűjtöttek, vagy futkároztak Betyivel, de mindig volt valami izgalmas elintézni valójuk. Katánál meg ugye ott a járműpark és hát a füvön aztán lehet rodeózni, mert ha el is esnek, puhára zuhannak. :-)))) Így remélem nekünk is megadatik egy talpalatnyi földterület.

Marcus ma nagyon nem akart oviba menni, olyan sírást-nyűglődést levágott, hogy ihajjjjj. Hol ez volt a baj, hol az-szerinte unalmas az ovi, amikor mondtam ezt beszélje meg az óvónénivel, akkor hátrált és az egyik ovistársára panaszkodott, aki kiabál vele....szóval nem volt egyszerű a ma reggelünk. Amikor Marcus abbahagyta, akkor kezdte Bende, mert nem apa vitte bölcsibe-megjegyzem még soha nem vitte és ebben nem is a személy az izgalmas, hanem, hogy a Suzukival mehetne akkor. :-)))) Így szép az élet.

Marci

Úgy döntöttem nem költözöm. :-))) Marcusnak csak vírusfertőzése van, a csak a skarlát ellenében csak, mert amúgy persze jobb lett volna, ha el sem kapja. De így igazi anya-fia napokat tartottunk. Nem is tudom, mikor tudtunk ennyit beszélgetni nyugiban, anélkül, hogy Bendu ne szólna, ugrana közbe.
Ebédnél még bókot is kaptam, mert ki tudtam nyitni az ásványvizes palackot:

-Anya, nem is tudtam, hogy te ilyen erős vagy. Most már tudom!!!! :-))))

és egy másik szösszenet

-Marcus nem kérsz megy levet?
-Nem, én csak vizet iszom. És tudod, miért? Mert a cukros löttyöktől (ez tőlem van)beteg leszek (ez tuti nem). Jobban mondva, hányni fogok.....

34. hét +12,4

Hurrá, hát ezt is elértük így együtt. Átléptünk a 35. hétbe. Valahol azt olvastam, hogy ekkor már érett a baba. Persze Sebi maradjon csak a helyén, hízzon szépen. :-)))))) Na, ha négy hét múlva úgy döntene jönni akar, nem fogom visszatartani. Tesóm tegnap azt mondta, szerinte előbb fog érkezni-április 20-án. :-))))))

A három fiú és én :-))))

Van a Holdon vagy a Marson szállás???

Marcit 38 fokos lázzal hoztam haza az oviból és nagyon fáj a torka. Ami még szebb, hogy a kis barátnője, akivel vasárnap együtt voltunk bábszínházban skarlátos lett. Így sanszos, hogy elkapta. 3 hét után sikerült kereken 6 napot közösségbe járniuk...:-((((((

szösszenet a pocakról

Tegnap rendeltem Norbi kaját. Ma hozta a csajszi, már megismert, mert nem először rendeltem tőlük. Rámnéz mosolyog és kérdi:

-Csak nem újra baba?
-Csak, de...-mosolyogtam én is
-Hányadik hónap? Ötödik?
-Nem, öt hét múlva szülök!

Ez kiverte nála a biztosítékot, vagy fél percen keresztül csak hápogott, a pénzbőlem tudott visszaadni. Nos jót mosolyogtam. :-)))