Színház

Amíg nem zárom a blogom, addig is írok.

Tegnap színházban voltunk. D nagyon régóta megszerette volna nézni A tizenkét dühös embert a Nemzetiben, de egyszerűen nem lehetett rá jegyet kapni. Végül azért sikerült, így tegnap megnéztük. Ő látta a film változatát és azt mondta szerinte az sokkal jobb volt, én aki nem láttam, azt mondom én ezt is élveztem. Meg persze nem utolsó sorban azt is, hogy kimozdultunk és kettesben voltunk. Bár, amilyen fáradt volt, és ha ezt tudta volna előre, lehet nem vett volna jegyet. És, hogy a lúd legyen kövér szombaton Duma színházba megyünk-ezt névnapomra kaptam. Azt hiszem adunk a kultúrának pici fiú érkezése előtt.

Fiúkra tesóm vigyázott nálunk. Így cserébe reggel én vittem a kiscsoportot bölcsibe. Nem tudom édesanyám, hogy csinálta és ezért minden elismerésem az övé, de úúúúúgy örülök, hogy nem ikreink vannak. Egyfolytában civakodtak-marakodtak. Marci próbálta kivonni magát a viták alól és néha csak kapkodta a fejét, mi is történik. Hol Bendu sírt, hol Lőrinc...vagy mindkettőnek a labda kellett, vagy a Verdás könyv. De közösen nem tudtak játszani. :-)))))) Bezzeg a rágót közös erővel próbálták meg kierőszakolni tőlem és kéz a kézben vonultak be a csoport szobába. :-)

Az emeletes ágyat még mindig óriási rajongás veszi körül. Igaz, ami igaz már többször próbálják nem rendeltetés szerűen használni, szegény Katkának lett is néhány ősz hajszálat tőle. Tegnap kitaláélták, hogy nem a létrán, hanem a pelenkázó komódról, kívülről másznak fel....én se lettem volna boldog, ha ezt meglátom. És a csajoknak a fórumról lesz igazuk, hogy azt a csillárt onnan likvidálni kell és valami szorosan a falra tapadó lámpát kell venni, mert Bendu előszeretettel hintáztatja... .

Sebi, jól van. Sokat mocorog, ellenben sokat keményedik is a pocak és két napig fura menzesz szerű érzésem volt. Mára szerencsére alábbhagyott. :-) Majd hétfőn megyek dokihoz kíváncsi leszek, mit mond.