szó(nem)fogadás

Hát eme bejegyzés címével küszködünk. Marci egyszerűen nem hajlandó szót fogadni. A nevére abszolút nem hallgat, hívhatom szelíden, kedveskedően, parancsolóan, halkan, kiabálva-ha nem akar -márpedig ez a több-akkor biza nem jön oda. Ami több szempontból is rossz, de a lényeg, hogy állandóan valami turpisságon töri a fejét, így kénytelen vagyok állandóan a nyomában lenni. Eddig olyan szépen működött, hogyha másik helyiségben voltam, és nagyobb csendet észleltem, szóltam neki, ő odajött, megmutatta magát, aztán ment a dolgára. Most juss se jön oda, neeeem nekem kell a 101 centis pocakommal és a benne lakó 1,5 kilós Bende banditával felállnom és utána kajtatnom, hogy ugyan már épp, min töri a fejét. Tegnap például a surolóport szórta szét-ilyenkor persze porszívó elő, felporszívózás-na mert persze pont ilyenkor van lemerülve a morzsporszívó. Hát nem kissé fárasztó az úriember.
Azonban nem csak a nevére nem hallgat, gyakice semmire. Az, hogy NEM-az hiányzik a szótárából. Így néz ki, ha valamit nem szabadna-például a kis székére felállni és a komód tetejét lepakolni (mert az tele van Marci által tiltott dolgokkal, mint szemüveg, autókulcs, virág...)-én szólok, Marci nem szabad, Marci a fülebotját se mozdítja, Marcikám nem, semmi reakció, Márton NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM, visszanéz és már pakolja a komódot. Nos ilyenkor mi a teendő egy agyvérzés előtti állapotban? Vagy összeszidom, vagy......? Na erre a vagyra lennék kíváncsi.

Amúgy jól van a múltheti hányás abszolút nem látszik rajta. Tegnap óta az étvágya is visszatért. Most a favoritja a túrós táska. Így minden reggel a pékségben kezdjük a napunkat. :-)

Bende is jól van, már amennyire ezt pocakon kívül meg tudom állapítani. Nem egy mozgásvirtuóz, mint Marci, de azért tud kalimpálni. A lakhelyét is rendületlenül tágítja, és nála is a zebracsíkok a trendi. :-) 101 centi a pocakméret, a súly .... . Na azt nem írom le.