Hétvége

Hétvége van, s az ember azt gondolná mennyi ideje. Nos a frászt, változatlanul úgy érzem semmire nincs időm. Tegnap takarítottunk Apával, délután pedig elmentünk a Zöld Péter játszótérre a fiúkkal. Ma templomban kezdtük a napot, majd strandra szerettünk volna menni, de a fránya időkép.hu átvágott, mert itt most 8 ezer ágra süt a nap, pedig be volt borulva és azt mutatta, hogy a Balcsinál már leszakadt az ég-írhatta volna, hogy Pest környékére csak estére ér az eső. Így, mit volt és mit nem tenni 11-kor megreggeliztünk, majd elaludtunk-én szopi közben-Marci meg apájával. Délután pedig a Tropicariumba szeretnénk menni.

Zöld Péter játszótér:

Az úgy volt, hogy...... . Meguntuk a sok panelprolit és ki szerettünk volna szabadulni. Ugyanis nem szerettem volna ugyanazt a fazont látni, aki mindennap fél 5 körül lehozza Márkó nevű fiát, már a kanyarban üvöltve, hogy a homokozóba nem mehetsz, mert anyád megöl, majd a csúszda felé tereli fiát. Ottan pedig csak félhangosan üvöltve lehet kergetőzni. vagy nem voltam arra az anyukára kíváncsi, aki pénteken úúúúúgy belevágta a gyermekét a homokozóba, hogy szegény nyekkent egyet, majd amikor a megvető pillantásaink össztűzébe került, akkor visszament az akkor már visítva síró gyermekéhez, hogy békülést kezdeményezzen, persze a gyerkőcnek akkor már esze ágában sem volt. Na akkor szabadult el a pokol, mert ugyan nagy nehezen kiráncigálta onnan, de gyerek az ölében is visított, mint egy kismalac, így mit tesz a 21. század anyukája: egy hangos ordibálás kíséretében-ami úgy szólt, akarod, hogy én is sikítsak????-elkezdett vele sikítani fejhangon. Na asszem itt kaptunk anyummal és tesómmal csömört, mert az egész napos ölbebabám végre elszunyókált a levegőn, hát ezek a barmok richtig felébresztették.
Így Apával tegnap elhúztunk erről a környékről, hátha máshol jobb. Hát a szülők jobbak is voltak, de az annyira beharangozott játszótértől nem dobtuk hanyatt magunkat. Kezdve a babakocsit az apró kavicson nem lehetett tolni, Bendőt leparkoltuk, viszont így csak egyikünk tudott Marcival játszani. A másik nem volt hinta...???!!!??? Nemhogy babahinta nem volt, semmilyen. :-( Hát nem sokat voltunk ott, inkább elsétáltunk a fagyisig, majd haza.

Pár képecske a játsziról:































































































































































A mi drága pici fiúnknak Bendének, Boldog Első Hónapot!!!!!

A mai mérlegelés szerint 4350 gramm, azaz egy hónap alatt 1150 grammot hízott (3200-vel hoztuk haza). Azaz egy dagadt makcúúúúúúúúúúú lett!!!!!!!!

Bende: Azt hiszem ezek a képekhez nem kell kommentár.


























































































És akkor egy grátisz képsorozat, miért volt nehéz a hazajutásunk, azaz miért telt a Millenárisból való kijutás legalább félóránkba!!!! :-)))

Így nézett ki: Jajj, de nehéz az üveg...de felemelem és letekerem...és iszom...majd visszatekerem a kupakot...és kezdem elölről... .

Marci száj

Marcus egyre többet beszél-vagyis eddig is rengeteget beszélt, de most már érteni is, mit mond. Kedvenceink a mondókái. Ismeri a

1. Gyite paci, gyite ló...
2. Zsipp zsupp kender zsuppsz...
3. Kipp kopp kopogok...
4. Hej Gyula, Gyula, Gyula...
5. Ecc, pecc kimehetsz...
6. Nyuszi ül a fűben...
   

kezdetű rövid versikéket. Vagyis nem csak ismeri, hanem mondogatja is. Hát behalunk a nevetéstől, amikor a kender zsuppsz helyett kenner jupszot mond,szól a duda helyett pedig sóóó a dudát. :-)

Kedvenc szavaim (persze az ejtése és új szó alkotása miatt) a tutti-turó rudi, nyem-nem, szótam-szóltam, tojibusza-trolibusz, mákkó-mackó. De természetesen naponta mond sok-sok új szót és hát nehéz betelni vele. :-) Ami viszont a legszívmelengetőbb az összes közül, amikor Bendéhez megy, lehajol megsimizi és közli Bendi-batyus.

Jó rég...

Jó rég nem írtam, de mentségemre legyen, hogy két gyerkőccel nem könnyű---vagyis még az, de jó lenne, ha egy nap nem 24, hanem 48 órából állna. Mire az ember mindennel kész, este van. Tudjátok este van, este van ki-ki nyugalomban, és Bendő a hálónkban alszik, így akkor már nem kezdek el klimpírozni. Pedig lett volna bőven, mit írnom.

Kezdve azzal, hogy múlthéten Zalaegerszegre utaztunk, hát nem minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, de sebaj lesz ez még így se. Történetesen a strandcuccokat ugyan abban a pozícióban cipeltük haza, ahogyan levittük (pedig Balcsizás volt betervezve). Viszont Marcusnak az ottani doktor bácsi helyreigazítást eszközölt a kukacán, Bendének meg a nátháját orvosolta. Marcival szenvedtünk két napot, a harmadikra már nem volt semmi gond, szegénykém csak annyit tudott mondni fáááááj a kukaszom. :-((( Szerintünk- látva a szenvedést halmazt- sokkal jobb, hogy most lett hátrahúzva, mint három évesen, ahogyan mostanság szokás. Merthogy ez a kukacdolog a menyegzőjéig sem rendeződött volna az tuti.
Nagy előnye, hogy a szobatisztsága újra nagy erőre kapott. Ugyanis a pisilés a pelusba fájt neki (amúgy is), gondolom, ahogy hozzáért neki. Sikítva-rohanva közölte, hogy PÍSÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, úgy kellett rimánkodni, hogy engedje el nem fog fájni, és láss csodát a wcbe elengedte és nem fájt. Azóta is mondja, ha kell neki, hogy pisi, de a kakinál is szól.

Bende pedig egy hetes kora óta küzdött valami nátha féleséggel, ami az estéinket jobban írva az éjszakáinkat keserítette meg. Na ez a doki bácsi ezüst valamivel (most nem jut eszembe) ecsetelte le neki a nóziját, azóta rohamosan javul, már csak vízszerű valami távozik neki.
(egy kis összegzés róla: 3200 grammal volt, amikor hazajöttünk, három héttel később 3880 grammot mutatott a mérleg, ebből egy hét alatt hízott 400 grammot. Szopi rekordja 160 gramm volt egy!!! ciciből. :-))) Szal kerekedünk-kerekedünk!!!)

Majd pénteken jöttünk haza, Apa szombaton dolgozott, akkor anyumnál voltunk, vasárnap pedig a nagypapa jött felköszönteni Marcit és Bendét meglátogatni. Marcus megint előadta magát, nem volt hajlandó egy helyiségben lenni velük (mert persze nemcsak a nagypapa jött, hanem itt volt Buci, Zsuzsi, Andris és Vera is), de a végére természetesen puszipajtások lettek. Nem tudom kinél, hogy van ez, de nálunk menetrend szerinti, ha olyan ember jön hozzánk, akit nem lát rendszeresen, akkor elbújik a hálóba és kb. 20 perc után dugja csak ki a nóziját onnan.

Hétfőtől pedig három hét után Apa elment dolgozni, mi itthon-végre minden a régi kerékvágásba került. Marci dackorszaka lecsengőben, a büntetése, ami engem illetett már a múlté, újra én vagyok az anyucikája (ami az elmúlt időszakra nem volt elmondható, mindig történtek olyan dolgok, amit őt kizökkentették a kis megszokott dolgaiból és rajtam töltötte ---vagy nem----ki).

És akkor a jelen:

A mai napunk sajna ennek a gyönyörű időnek köszönhetően elég katasztrofálisra sikeredett. Az éjszaka nagyon jól telt kétszer kelt, ahogy mostanság szokott hajnali egykor majd legközelebb 4 óra környékén. A reggelünk is jóltelt, míg Marcival a szokásos szeánszunkat csináltuk (felkelés, pisi, kakó, reggeli, átöltözés) ő aludt, majd felébredt, szopizott na és utánnnnna... csak nem aludt el. Amit eleinte betudtam annak, hogy fejlődik a babu, nem aludhat állandóan. Hát ez a tippem nem jött be. Ugyanis jött az eső és ő ugyanúgy, mint a bátyuskája emiatt volt igen zaklatott állapotban-értsd csak sírt csak sírt csak sírt. Még szerencse, hogyMarcit anyum elvitte így erről a koncertről legalábbis egy részéről lemaradt. :-) Igen, egy részéről, ugyanis még mindig tart.... .

Ilyenkor mindig erre az idilli pillanatra gondolok:






















Marcus is jól van már. A kukaszkája :-) már nem fáj pisilés közben, de továbbra is kitartóan wc-be pisil, viszont a fürcsi vízbe való kukachuzogatás még nem barátja.

Azonban, mire sikerül beillesztenem ezt a bejegyzést a jelen már múlt eltelt egy nap.... :-))))))

Képek az elmúlt napokról:








anyát a wc-n is imádom!!!!!



























Huhuuuu, tudok ám ilyet is!!!!














egy úr alvás közben is úr :-)














Testvérek???? :-)















na, kire hasonlítok?















egy szép pillanat...

Azok az éjszakák... .

Hát elég érdekesek azok a bizonyos éjszakák. Eddig elég jól működött Bende és MArci is. Marci rendszerben átaludta, Bende egyszer kelt olyan 3 óra körül, majd legközelebb reggel 8-9 tájékán ébredt. Azaz egy szavam nem lehetett-persze az első négyesben töltött este volt a kivétel. Na ez elromlani látszik két napja.

A ma éjszakánk történetesen így nézett ki: Apa elment barátaival, hogy tejet fakasszanak Bendének (vagy nekem?!? :-) ). Anyumat megkértem aludjon itt, az este menetrend szerint zajlott, fürcsi, szopi, alvás. Nekem is sikerült negyed 11 körül nyugovóra térnem. Majd Marci fél egy környékén felsírt, gondoltam csak szomjas. Kipattantam az ágyból adtam vizet neki. Majd visszasurrantam a pihe-puha ágyikómba. De a popsim még alig landolt a lepedőn, amikor is újra sírt. Anyum volt olyan kedves hallotta és odament hozzá. Marci azonban közölte ő biza nem alszik tovább az ágyában. Mi tegyünk, mit nem mondtam anyumnak vegye maga mellé, mert ha Bende felkel szopizni, nehogy felsírja. Na, minden szép és jó volt, becsuktam a szemem, gondoltam van még két órám Bende ébredéséig, már épp számolni kezdtem volna azokat a bizonyos bárányokat, amikor is Bátyus (így hívja magát), éktelen visításba kezdett és csak ennyit lehetett hallani ANYA-ANYA-AAAAANNNNYYYYAAAA! Mint, akit kivertek az ágyból mentem át, próbáltam megérteni, mi történik, és Marcit bírásra marasztalni, de nem és nem. Ő mellettünk akart aludni. Na hát üsse kavics gondoltam, nem nagy gond, majd Bendét ügyesen halkan megszopiztatom, ha aktuális lesz. Immáron harmadszorra próbáltam kényelmesen elhelyezkedni ágyikónkban és a bárányokat maradásra bírni, amikor is Bende kezdett el nyüszögni és innen kezdetét vette a vége láthatlan nem alvás. A szopi kontra cumi párossal próbáltam álommanót előcsalogatni, de valahogy csak nem sikerült. Egy biztos, ha másnem a hasizmom tökéletes lesz, ahányszor ki keltem és lefeküdtem hajnali kettő és fél négy között. Végül feladtam magam mellé vettem, rácsatlakoztattam a töltőállomásra és elaludtunk. Összegezve fél egytől fél négyig semmit nem aludtam. Ennek ellenére, drága Marci-abszolút kipihenten-hétkor közölte velem, aja piiisiiiiiii!!!! Így nem volt más választásom enyhe másnapos érzéssel kikászkálódtam és összehoztam a találkát Édes Fiam és a nagyfajanszisten között. Innen már csak jobb lehet?????

Névnap!!!!

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mondd, korán reggel
Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!

Bartos Erika: Apához

A világ egyik legjobb Apucikájának Nagyon Boldog Névnapot kívánunk!!!

Egy 4 tagú család első pillanatai...

Örömmel tudatjuk minden kedves (zug)blogolvasónkkal, hogy 2009.07.09.-én 9 órakor megérkezett Bende baba 3450 grammal és 54 centivel,császár metszéssel, 10/10-es Apgarral. Vasárnap már haza is jöhettünk bár eléggé aggódtam, hogy nem fognak, mivel elkezdett sárgulni Bende. De hál az égnek megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet. Azt hiszem kevés dolognak tudtam ennyire örülni, mert valljuk be piszok mód hiányzott Marci. Pedig esküszöm úgy vonultam be a kórházba, hogy kipihenem magam, mert az utóbbi időben elég hisztis volt a lelkem. De, ha tudtam volna mi vár rám, lehet még bentmaradok egy darabig. Így 11 óra tájékán elhagytuk a kórház épületét és megkezdődött kis családunk életének újabb fejezete immáron négyesben. Isteni érzés volt hazaérkezni, a rácson belépve megpillantottam az én "nagy fiam" és egyből elkezdtek potyogni a könnyeim, ő mindössze egy anyucival nyugtázta a dolgot, s ezen szó vagy 3 napig el sem hagyta a száját. Úgyanis elkezdődött a büntim. Azt hiszem a legkeményebb az volt, amikor kedden este el akartam altatni Marcit, ahogy szoktuk és ő ellökött magától majd közölte apuci. Bende persze ekkor kezdett rázendíteni. Nos apa be Marcihoz és felvettem Bendét és az ablakban állva zokogtam, hogy elvesztettem az én pici fiam. Nagyon rossz érzés volt. És, mint aki megérezte, hogy anyának ez már igen rossz, másnaptól megenyhült, mára meg minden a legnagyobb rendben van. Hazajövetel: Bátyus és öcsisajt elfoglaltam a helyem-már nagyobb vagyok, mint az elefánt És akkor nézzük az elsőket: Amikor először megpillantottam Bendét, az első gondolatom az volt, de szép, de gyönyörű. A második édesapám nem láthatja... .:-( A harmadik tiszta apucija!!!! Az első kézbevétel-Úristen, de pici, vajon jól fogom???? Az első tisztába tevés-na ő is egy kukacos, újdonságot nem okozhat, hát de... . Olyan vékonyka "csirkecsont" lábai voltakk, hogy az első pelusozásnál tisztességesen leizzadtam. Az első éjszaka itthon-ultragáz volt. Bende felsírt, amitől Marci megijedt, így ő is elkezdett sírni. Végül én bent a hálóban Bendével, Dani kint Marcival aludt, de előtte jóóóóól kisírták magukat. :-) Az első fürcsi-nagyon jól ment. Érdem apáé!!!!!! Bendének egy hangja nem volt. Az első séta-nagyon fárasztó volt a csaszi miatt. Az első gondolatom, hogy négyen lettünk-egyben ijesztő és csodálatos!!!!! Úgy gondolom ennél csodálatosabb ajándékot nem adhattunk Marcinak, mint egy testvér! Remélem ő is így fogja gondolni, és vigyázni fognak egymásra!!!!!!!! Adatok: 3450 garmmal és 54 centivel született. A kórházat 3200 grammal hagytuk el. Egy hét elteltével 3350 gramm volt. Átlagosan 60-70 grammokat szopizik. Köldökcsonkja a mai nap leesett-juhéjjjjjjjjjjjj!!!! Képek a fiatalúrról: Sasollak! Jajj, de uncsi ez az élet! Na, kinek a fia vagyok????? Álom-álom édes álom! Huppsz felébredtem... . De nem inkább mégis alszom, csak közben átöltözöm Anya felébresztett.. de velem nem lehet kibabrálni.Áááálmos vagyooook! Egy jól sikerült szülinap: Marci július 17-én töltötte be a második életévét. Nagy készülődés ugyan nem volt, mert Bende elvitte minden időnket és gondolatunkat, de úgy gondolom elég jól sikerült azért az ünneplés - amolyan német humoros házivideóra emlékeztetett a dolog. Történt, hogy mindent szépen előkészítettünk, szépen megterítettünk, Marcit leültettük az asztalhoz, apa vigyorgó fejjel hozta be a Hókuszpókos tortát (kedvenc mesefigurája és azért nem voltunk restek egy ilyet rendelni neki, én meghatódottan éneklem a Boldog Szülinapot- ekkor Marcinak valami bekattant, kivágta a hisztit, Apát meglátta a tortával, lepattant a székről és usgyi kirohant a szobából. Tesóm röhögve a kamerával a kezében csak annyit tudott kérdezni rohanjak utána és azt is felvegyem???!!!??? :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) Ajándékok halmazát kapta: triciklit, hintalovat, csepp hintát, buszt, társasjátékot, puzzlet, Thomasos pólot. Jopi az asztalon. Kedvenc figurám. Hűlt helyem... . Azért visszajöttem elfújni a gyertyát. Mamától kaptam ezt a hintapacit, a nagyitól ezt a buszát. A déditől meg a társast és a puzzle-t. Mondhatni 4 tagúra bővült kis családunk első napjai igen izgalmasan teltek. Volt benne sírás és kacagás, nyugalom és feszültség. Bende most lesz két hetes, megnyugodni látszanak körülöttünk a dolgok. Talán kezdünk belerázkódni a mindennapi életbe. Egyre jobban megy az esti fürcsi két gyerkőccel, egyre jobbak a séták is. És azt hiszem egyre boldogabbak vagyunk, igen mi két gyermekes szülők! Csak egy valaki hiányzik, de nagyon... .