a tegnapi nap folytatása

Erre szokták mondani minden jó, ha vége jó. Tesóm adta az ötletet, mi lenne, ha felhívnám ex sógoromat (továbbiakban P), hátha tud nekem kerék ügyben segíteni. Mint kiderül Budakalászon dolgozott, de fél 3-ra megérkezett mentőangyalként. Elrobogtunk az ovihoz, megállapította, hogy ez egy lassú defekt (azért, milyen szakkifejezéseket nem tanul az ember) és ő is inkább lecserélné a pótkerékre, bár lehet el tudnék még evickélni a gumishoz. Jah a bűnös egy csavar volt, ami szépen beleállt a kerékbe...Na, ami következett fél órában az összes rekeszizmomat megmozgatta. Lévén egy majdnem új nyugati autóban az a nyamvadék pótkerék, nem a csomagtartóban van elhelyezve, hanem az autó alatt felhelyezve, amit egy csavar tartott. Persze már az rejtély volt számomra, hol találom a  csavarhúzót, de P kitűnő érzékkel rátapintott, hol kell keresni. No csavar kivadászva, gumi leesett, na de azért ilyen könnyen nem adta magát, mert egy ilyen kampós izéra volt rárakva...egy szó, mint száz az autó alatt hasalt 5 percet, mire kibányászta. Jupiiiiiii, meg van a kerék. Aha, de hol az emelő, a kerékkulcs. ÁÁáááááááá, ezt nem hiszem, kerestük, mint az őrült, mire drága párom felvilágosított, hogy annak az autónak van egy használati útmutatója, és abban a napnál is világosabban le van írva, mit hol találunk...khmmmm. Szóval a pótkerékkel leesett egy dobszerű valami, amiben megtaláltunk minden további szerszámot. Innen pikk-pakk ment minden, mintha világéletében kerekek cseréjével foglalatoskodott volna. Azért megállapítottam, hogy ha az autó pálya mellett ért volna ez a kis malőr, fogalmam sincs, ezt mind, hogyan kiviteleztem volna. Már attól röhögő görcsöt kapok, ahogy elképzelem, amint pocakosan hempergek tipp-topp ruhában a kocsi alatt...:-)

Persze a nyamvadék gumisok nem tudtak fogadni, jobb esetben is holnapra tudták volna megcsinálni, így P közölte menjek el csavarogni, addig a kereket elviszi, majd jelentkezik. Csavarogni???? Mennem kell a pici fiúkért (mostanában én hozom el Lócit is a bölcsiből), majd spuri Marciért, el karatéra, úgy éreztem fejem tetejére került minden. DE még oda sem értem a bölcsibe már hívott, hogy kész a gumi, dédinél találkozunk. Így fejeződött be szerencsésen a sztori, mert 15 perc alatt helyre rakott mindent és újra úgy éreztem béke honol lelkemben.

Azért ebben volt jó is: most már biztosan tudjuk, ha baj van van kire számítanunk. Dani apukája is egyből segíteni akart, P is, sőt még Dani testvére is, csak neki nem volt aznap autója. Köszönjük!!!

Viszont a fiúk annyira jóóók voltak tegnap. Bendutól megtudtam, hogy Gejgővel játszott a bölcsiben (édes volt, ahogy mondta és az a kisfiú is egy energia gombóc, Timi nénit nem irigylem), Marcitól pedig, hogy a karate egy rendkívül unalmas sportág....:-)

Update a tegnapihoz: a fiatalember, aki megállapította a bibit, igen helyes volt, de a Zuram a leghelyesebb a Földön!!!! ;-)))

A mai nap

A mai nap elég érdekesen indult és még közel sincs vége. Kezdődött, hogy Marci kamaszkorát éli, és dacol ezerrel. Szétpakolja pillanatok alatt a játékait, na de össze minek. Ezért mondjuk MINDENKINEK, hogy nem pakolunk gyerek helyett, mert ez a következménye. (itt egy nagyon mérges szmájli) Ugyanis történt, hogy ma reggel is csak kereste a sípját, aminek következményeként szét dobálta az összes legóját, és az újonnan kapott gombfoci készletét. Fél órán át könyörögtem pakolja össze, majd utasítottam, végül fenyegettem, hogy összepakolom én, de akkor kidobom. Szerintetek????? Pedig esküszöm 20 percig abszolút türelmes voltam. Az, hogy elkezdett füllenetni és az öccsére fogja, holott az orrom előtt dobálta szét...no efelett simán elnéztem volna, HA pakolt volna. De nem. Így fogtam összepakoltam és "kidobtam". Ezt a dacot folytatva, nem volt hajlandó öltözködni (mondjuk ez meg sem lep, mert elég kényelmes férfira sikeredett)....itt már azt hittem sírok. Ismét a körforgás, könyörgés, utasítás, zsarolás-így az esti mese is ugrott, én öltöztettem fel 8 után 10 perccel. Jelezném az ovit bezárják félkor. Na felvették a cipőjüket, kabát indultunk volna, ránézek Bendura, és félve megkérdem: - Hol a cumid? -Ejment ojszágba. -Hova???? -Ojszágba. -Cumiországba? (Marci cumija odaköltözött. :-))) -Igen! -Na, neeeeeee! Fiúúúúúúk cumi keresés. Hát nem találtuk, ami egy dolog lenne, de Bendu visított, hogy ne keressük, mert elment.... Ő, aki létezni nem tud nélküle, és csakis a fehér kék felhős cumi jó neki. Na nem tudtam, mit tenni, mert el kellett indulni, ugyanis ekkor már 8.25 volt. Bár kíváncsi vagyok bölcsiben hiányolta-e, mert ugyan bevittem egy kéket, de az nem fehér és nem felhős..... . Gyerekeket villámsebesen bekötöttem az autóba, ezerrel elszáguldoztunk az oviba, örültem mint majom a farkincájának, hogy még nyitva volt. Jövünk Benduval ki, ránézek a jobb hátsó kerékre, lapos....na itt eldurrant az agyam, káromkodtam magamban egy sort, majd felhívtam Danit, mi légyen, merthogy alapjáraton nem tudok kereket cserélni, nem hogy terhesen....és ekkor már 8.45 volt, Bendu 9-re jár bölcsibe....ÁÁÁááááááááááááááá! Ami a poénos, hogy tesóm többször megállíptotta, hogy laposabb, de Dani mindig azt mondta nem. Így egy picit paráztam, hogy én látom laposnak vagy sem, mert ha idecsődítek bárkit is és kiderül, hogy ez nem gáz, na égtem volna. Így kapóra jött, hogy egy helyes fiatalember szállt ki az ovinál autójából, aki amikor megkérdeztem segítene-e egyből készséges volt. De ő is megállapította a tényt, hogy valahol luk van.....Na elmentünk villamossal, amit B nagyon élvezett én kevésbé, mert elment 720 forintom rá és a 2,5 perces út 20 perces lett.

Autó, most ott vesztegel az ovi előtt és erős férfi kézre vár, aki felhelyezi a pótkereket, amivel ÉN elevickélnék a gumishoz....

Amúgy negyed négyre Benduért kell mennem,el a Katihoz, B-t lerakni, oviba Marciért, el karate edzésre, vissza Benduért, majd a végén haza...a gondolatba is lefáradtam, mert valahova a gumist be kéne illeszteni, de apósom 2-kor végez, fél 3-3, mire ideér....

15. hét+1,9 kg

Ha péntek, akkor hét forduló. Most pocakot is fotóztam, ami már azért kezd növögetni. Babuc is biztos jól van, vagyis a laboreredményeim, EKG tökéletes, vérnyomás oké (hál az égnek egyelőre letudtam ezeket a sokkörös vizsgálatokat). Egyedül a szívhangját nem akarta megmutatni: vicces egy gyerők!!! :-) De persze meg van!!! Éééééés, mintha tegnap meg ma éreztem volna. Történt ugyanis, hogy egy szép keresztelőre voltunk hivatalosak, evangélikus szertartás szerint. Mint az kiderült az evangélikus szertartás alatt nagyon sok ének van, és úgy néz ki ez pocaklakónak bejött!!!! Tegnap meg az X-Factor alatt véltem felfedezni ŐT! :-))) Na a hallását nem tőlem örökölte! 

Marci már nagyon várja, minden este így köszön el meseolvasás után: -Most megyek és adok puszit anyának Bendunak és a tesónak. :-)

Pocaklak:

Fiúk:

Jóóól vannak. Bendu már járt egy hetet a bölcsibe, Marci is kezd oszlopos tagja lenni az ovinak. Voltunk védőnői státusz vizsgálaton, ahol kiderült (na nem azért mert az enyémek) okosak, szépek, együttműködőek. Az átlagosnál kifinomultabb Marci hallása-amit nem tudom én, hogy nem vettem eddig észre,  a szeme sajnos viszont úgy néz ki rossz. Így lesz még egy köröm vele a szemészeten.

Pénteken Márton nap volt. Hát úgy várta már, hogy az oviban őt ünnepeljék (tavaly ez kimaradt, mert a h-f vírus az ideihez képest megcsúszott). Rendes anyuka révén, csütörtökön, miután hazahoztam az oviból-bölcsiből őket nekiálltunk sacher muffint sütni másnapra a kispajtásoknak. Volt két segéderőm, akik imádnak keverni-kavarni. Ha nem lettem volna lökött 24 darab lett volna, de miután gondoltam, jó ha még 5 percet sül, csak 18 lett, mert 6-nak az alja egy kissé kokszosodott.... Meg különben is a névnapban még jó, hogy kap majd tőlünk ajándékot. Kapott is. Lego alapkészletet és egy kicsi McQuennt. Nagyon-nagyon örült nekik, én másnap már kevésbé, amikor háromszor léptem rá egy elhagyott kis darabkára....

14. hét

Picurka pocakban ma töltötte a 14. hetet. Szegényke ismét egy eseménydús hetet tudhat maga mögött, mert szombattól szerdáig hasmenésem volt, görcsökkel tarkítva. Hát nem mondom már én is ki voltam akadva, abba bele sem gondolok szegényke, hogyan élhette mindezt meg. A mozgolódását még nem érzem, illetve vannak pillanatok, mintha ő lenne, de mivel nem egyértelmű számomra, így inkább ezt írom. Kilóim száma ezen intermezzo következtében -10 deka, a múlt héthez képest. A fiú nevek is kezdenek körvonalazódni, persze nekem is vannak favoritjaim, meg Daninak is, amelyek valamiért nem nagyon akar találkozni egymással, de mintha azért halvány találkozási pontok derengenének a távolban. :-) Éééés nagy poén lenne, ha kiötlenénk és kiderülne rózsaszínben kell mégis gondolkoznunk!
Sok helyen azt olvasom most kezdődik a második trimeszter, amit akárhogy számolok nem jön össze/ki nekem (mert nekem a logikus a 16-28-40 lenne). Ha valakinek esetleg van erről pontos infója bátran megoszthatja velem komment formájában (jah persze bármit szívesen veszek). :-))))

Emlékezés

Persze ne csak ezen a napon gondoljunk azokra a szeretteinkre, akik már nem lehetnek csak lélekben velünk, de ez a nap mégis erről szól!


"Olyan szép volt, olyan rég volt. Míg véle éltem, minden óra csoda volt. Minden perc egy drága emlék, nem feledem el!"

Mikulás, Mikulás gyere Mikulás...

Nemsokára Mikulás, így a fiúkkal elkezdtük a felkészülést, a várást. Előszedtük a témába vágó mondókás, dalolós könyveinket. Ééééés Manó blogjából loptam egy nagyon jó pofa Mikulást, neki is estünk, hogy elkészítsük. Nagyon élvezték a fiúk, mert itt aztán mindent lehetett csinálni, vágni, ragasztani, festeni! :-)

Verda 2 a moziban

Vasárnap délután elmentünk megnézni a Verda kettőt. Hát a fiúknak nagyon bejött (nekem kevésbé). Már eleve, amikor Marci meghallotta a mozi szót extázisba esett. Eddig kétszer volt az utolsó Shreken és a Micimackón. Már régóta rágta a fülünket, úgy gondoltuk most jött el az ideje. A legjobbkor. Ugye nekem szombat este óta hasmenésem volt, hát ez kitartott hétfőig, sőt igazából még ma sem tökéletes, de diétázom ezerrel. Így én az első pillanattól fogva azt vártam, mikor lesz vége, mert hát na tudjátok azt hittem be....., mert hát persze egészen a film kezdetéig semmi bajom nem volt. A lényeg a lényeg, a fiúknak nagyon tetszett, főleg a popcorn és az óriás kivetítő, no meg a széken található ital tartó, mert szüntelenül csak ittak. :-))))