Erre szokták mondani minden jó, ha vége jó. Tesóm adta az ötletet, mi lenne, ha felhívnám ex sógoromat (továbbiakban P), hátha tud nekem kerék ügyben segíteni. Mint kiderül Budakalászon dolgozott, de fél 3-ra megérkezett mentőangyalként. Elrobogtunk az ovihoz, megállapította, hogy ez egy lassú defekt (azért, milyen szakkifejezéseket nem tanul az ember) és ő is inkább lecserélné a pótkerékre, bár lehet el tudnék még evickélni a gumishoz. Jah a bűnös egy csavar volt, ami szépen beleállt a kerékbe...Na, ami következett fél órában az összes rekeszizmomat megmozgatta. Lévén egy majdnem új nyugati autóban az a nyamvadék pótkerék, nem a csomagtartóban van elhelyezve, hanem az autó alatt felhelyezve, amit egy csavar tartott. Persze már az rejtély volt számomra, hol találom a csavarhúzót, de P kitűnő érzékkel rátapintott, hol kell keresni. No csavar kivadászva, gumi leesett, na de azért ilyen könnyen nem adta magát, mert egy ilyen kampós izéra volt rárakva...egy szó, mint száz az autó alatt hasalt 5 percet, mire kibányászta. Jupiiiiiii, meg van a kerék. Aha, de hol az emelő, a kerékkulcs. ÁÁáááááááá, ezt nem hiszem, kerestük, mint az őrült, mire drága párom felvilágosított, hogy annak az autónak van egy használati útmutatója, és abban a napnál is világosabban le van írva, mit hol találunk...khmmmm. Szóval a pótkerékkel leesett egy dobszerű valami, amiben megtaláltunk minden további szerszámot. Innen pikk-pakk ment minden, mintha világéletében kerekek cseréjével foglalatoskodott volna. Azért megállapítottam, hogy ha az autó pálya mellett ért volna ez a kis malőr, fogalmam sincs, ezt mind, hogyan kiviteleztem volna. Már attól röhögő görcsöt kapok, ahogy elképzelem, amint pocakosan hempergek tipp-topp ruhában a kocsi alatt...:-)
Persze a nyamvadék gumisok nem tudtak fogadni, jobb esetben is holnapra tudták volna megcsinálni, így P közölte menjek el csavarogni, addig a kereket elviszi, majd jelentkezik. Csavarogni???? Mennem kell a pici fiúkért (mostanában én hozom el Lócit is a bölcsiből), majd spuri Marciért, el karatéra, úgy éreztem fejem tetejére került minden. DE még oda sem értem a bölcsibe már hívott, hogy kész a gumi, dédinél találkozunk. Így fejeződött be szerencsésen a sztori, mert 15 perc alatt helyre rakott mindent és újra úgy éreztem béke honol lelkemben.
Azért ebben volt jó is: most már biztosan tudjuk, ha baj van van kire számítanunk. Dani apukája is egyből segíteni akart, P is, sőt még Dani testvére is, csak neki nem volt aznap autója. Köszönjük!!!
Viszont a fiúk annyira jóóók voltak tegnap. Bendutól megtudtam, hogy Gejgővel játszott a bölcsiben (édes volt, ahogy mondta és az a kisfiú is egy energia gombóc, Timi nénit nem irigylem), Marcitól pedig, hogy a karate egy rendkívül unalmas sportág....:-)
Update a tegnapihoz: a fiatalember, aki megállapította a bibit, igen helyes volt, de a Zuram a leghelyesebb a Földön!!!! ;-)))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése