20. hét, +3,5 kg

Félidőőőőőőőt töltötte Sebi pénteken a pocakomban. Mostmár viszonylag sokat mocorog és nem csak alul érezni, hanem már köldököm környékén is. Sőt pénteken Danit is megtisztelte egy finom Sebirúgással, vagyis pöcköléssel. Mert, hogy még mindig Úriember és nagyon finoman és óvatosan közlekedik bennem. A húgyhólyagomat is szereti nagyon... . :-) A lényeg az, én azt érzem minden a legnagyobb rendben van odabent, kedden kapom meg a négyes teszt eredményét, csütörtökön megyek a genetikai tanácsadásra. Kérek egy kis ránk gondolást, drukkokat!
Szegénykém ma nem tudta, mi történhetett, mert a 12. hét óta először tornáztam. Ugye akkor le lettem állítva a méhlepény miatt, de a genetikai uh-on a hölgy azt mondta most már lehet. Így előkerült RR dvd-je és a szoba bicaj, persze csak óvatosan nagyi stílusban. :-))))

Sebi-lak:

És a nagyokról: Marci hétfőn ment óvodába, csütörtökről péntekre virradó éjjel már hányt, majd péntek este is megtisztelt vele, konkrétan telerakta az egész nagyszobát, hálót, ajtót-egyszóval mindent. Szerencsére nem vírus volt, hanem gyomorrontás az óvodai babfőzeléktől. Nem részletezem inkább.... .
Bendu, úgy nézett ki meggyógyult. Ugye szerdán voltunk doktornéninél, péntektől kapta a köptetőt, az ab-t is beszedte, erre tegnap este elkezdett fájni a füle. Éjszaka is felsírt miatta, nyűglődött nem aludt, így adtam neki fájdalomcsillapítót. Ma napközben nem fájlalta, de ha megnyomom neki fájdalmas sírásba kezd... . Ésssss már csak pár nap van karácsonyig! Várjuk.

Ollé bölcsi, ollé vírusok

Ott hagytam abba, hogy szombat 4.40 és magas láz. Nos ez jellemezte a napjainkat egészen kedd délig. Hétfőn voltunk doktornéninél, amikor már vagy a negyedik negyvenfokos lázánál járt szegénykém és úúúúúgy köhögött, hogy jajjj. Hát volt egy kis bronchitise, meg egy kis asztmája, megmegmeg. Azaz car állapotban volt a lelkem. Zinnat, Ventolin, Spiropent, orrszívás. Na ebből még a Zinnat beadása ment a legkönnyebben, de a Ventolinozás és orrszívás valami brutál volt nála. Ráadásul, úgy zihált szegénykém gondolom a láznak és asztmának köszönhetően is, hogy nem egyszer éreztem én úgy, hogy megfulladok. De tegnap délután bekövetkezett a csoda. Az addig teljes szétesésben lévő gyermekem, feléledt, sőt mi több a régi Bendu lett. Nem is értettem, de ha ez az antibigyónak volt köszönhető akkor most az először hálát rebegek annak, aki feltalálta. Ma volt ismét jelenésünk és míg tegnap reggel úgy gondoltam ebből semmi jó nem fog kisülni, ma meglettem dicsérve, mert annyira szép a tüdeje a hétfői állapothoz képest, hogy csuda. Persze ab-t be kell végig szedni, a hörgőtágítókat lassan el kell hagyni, péntektől jöhet a köptető és jövő szombatra egészségesen fogjuk várni Jézuskát. :-) Minden jó, ha vége jó!!!

A karácsonyi készülődéssel is jól állunk. Igaz szerintem egy kissé túlzásba estünk, mert mi magunk is olyanok vagyunk még, mint a gyerekek, mindent megvettünk, ami tetszett. Így lesz a fa alatt Verdás autópálya, kirakó, karóra, mikrohullámú és még nem tudom mi. A fát szombat délután szeretnénk megvenni, és kész is vagyunk. Az ünnepi menü, nemtudommilyenleves lesz,  libamáj Calvados mártással, és egy almás süti, aminek a receptjét nemrég találtam az interneten. Ez egy pikkpakk menü, nem kell órákig a konyhában álldogálni.

Karácsony előtt azonban lesz még egy genetikai tanácsadás. Nagyon bízom és reménykedem!!!

Bendu és a láz

Na, ha ők ketten kölcsönhatásba kerülnek, ott izzasztó pár óra következik. Nem tud egyszerűen csak lázas lenni, akkor egekbe szökik legtöbbször(hál az égnek nem mindig).
Ugye írtam, hogy tegnap a szemészet előtt belázasodott és ezt a lázt azóta két órára sikerült lenyomni. Eleinte nem volt annyira gáz, mert 38,7-ről gyógyszerrel lement neki 38,2-re, de lejjebb nem. Majd délután fél 5-kor egyik pillanatról a másikra lett 39,3-ekkor is lázcsillapítót kapott és vártam. 15 perc után már 39,5 volt-ekkor elkezdtem priznicelni, és szegénykém egy végeláthatatlan üvöltésbe kezdett. Majd 3 csere után már 39,8 volt a végén 40,1. itt volt az a pont, amikor hívtam a dokinénit, mi a teendő, mert két gyógyszer is benne volt röpke 5 óra alatt és nem mertem mást beadni, de a szorgos vizes ruhacsere se hozott eredményt... . Na be kellett adnom egy kúpot és folytatni, amit eddig is tettem. Végül két óra harc után leesett a láza, de 4.40-kor már megint 39,8 volt neki és ez azóta is tart... .

Így mosolyog 40 fokos lázzal....

szemészet

Marcival szemészetre voltunk hivatalosak, mert a 4 éves státuszon a védőnéni megállapította, hogy nem lát jól elsőszülöttünk. Tény mi tény nem tudom szórakozott vagy sem, de nem tudta megmondani a figurákat.

Nos, ott voltunk, ahol kiskorában a könnycsatorna mizériakor, egy nagyon kedves alapos doktornéninél, aki elsőre semmi érdemlegeset nem talált. Marci mindent felismert a táblán igaz a legapróbb kis állatra azt mondta repülő, de aztán javította magát. De hamár ott voltunk gyorsan kapott egy kis pupillatágítót, hátha van  fénytörési hibája. Pupillatágítás szemcseppel történik, kétszer csepegtettek neki bele, majd 25 percet kellett várni. Ami csak azért volt extra, mert velünk volt rettenetBenedek is, aki az indulás előtt lázasodott be, amitől kellőképp nyűgös volt. Így várakoztam egy beteg és egy fél vak gyerekkel. Szummaszummárum  a jobb szeme egy picit plusszos, de abszolút csekélynek mondható, így "szemészeti teendő nincs vele". Háromnegyed év múlva kontrollra kell menni, akkor már Bendut is meg fogja vizslatni, ha eltérést tapasztalnánk nála. Juhhhujjjjjjj! Úgy örültem, hogy nem kell szemüveg-bár Marci kiakadt, mint a kakukkos óra, mert neki KELL Verdás szemüveg és higgyem el, hogy ő most homályosan lát-nem sikerült megmagyarázni, hogy az a pupillatágítástól van. A végén már semmit sem látott, de a csokimikulást a spájzban igen... . :-)

Benduda meg lázas. 38,7 volt mikor hazaértünk, csúnyán köhög és bár nem vagyok orvos, de a tapasztalatok után úgy gondolom bronchitise van. Olllé!

19. hét +2,9 kiló

Sebi betöltötte a 19. hetet a pocakomban. Nagyon sokat mocorog már  finoman, amúgy úriasan! Viszont szerintem a sok-sok idegeskedéstől, de elég sokat keményedik a pocakom. Igaz a másik két fiúval se volt másképp, de most abszolút nem tudok pihenni még, ha akarnék se, Dani  reggeltől estig dolgozik.

Tegnap sok kedves ultrahangos és genetikai tanácsadó hatására levetettük a négyes tesztet, aminek keddhez egy hétre lesz meg az eredménye. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, tudjuk, hogy optimális eredményt már nem ad (ahhoz a 16. héten kellett volna levenni), de iránymutató lesz mindenképp. Utána még genetikai tanácsadóba kell menni, és remélem a karácsonyfa alá betehetem a negatív leleteket egy hatalmas masnival átkötve. Nincs nagyobb vágyam annál, minthogy a karácsonyt nyugodtságba, meghittségben tudjuk eltölteni, mert az elmúlt hetek-napok annyira pörögtek és feszültek voltak, hogy hjajjjjjjj.

Megjött a fiúkhoz a Mikulás is. Előtte való este nagyon szorgalmasak és lelkesek voltak cipő pucolás terén, még az enyém is tiszta lett. :-) Majd berakták az ablakba és az éj leple alatta apa belecsempészte az ajándékokat. Csokit csak egyet kaptak egy Mikulás formát, mert utáltuk minden évben, hogy annyit kaptak, hogy húsvétkor is azt ettük. Így is mindennap 6-szor csokit akarnak enni, Marci szerintem kedd óta függő is lett, mert olyan hisztit le tud verni, ha nem kap. És tegnap, amikor rájött tuti nem adok, mert már mérgezést kap, akkor kitalálta, hogy kakaót kér.... . Apróságok lapultak a cipőcskékben-formalyukasztó, cikk-cakk olló és filctoll.  Azóta kreatívodnak! :-)      

Amúgy meg köhögnek, köhögnek és köhögnek. Bende hétfőn ment bölcsibe először, tegnap már köhögött. Marci múlt kedd óta itthon, azóta se ment, mert bár szerdán mehetett volna, de köhögött, ma meg szemészetre megyek vele, így két napra nem vittem. De nem lázasak, úgyhogy szerintem beállt a tavaszig tartó általános állapot!                                                   

AFP kálvária

Pénteken még azt hittük kedden megyünk egyet mozizni, azaz megnézzük legkisebbik gyermekünk, hogyan fejlődik. Meg se fordult a fejünkben, hogy bármi gond lehet-mint ahogy se Marcinál, se Bendénél nem járt a fejünkben ilyesmi. No vasárnap D felhozott a postaládából egy levelet és hanyag eleganciával közölte velem, aki épp az ebédet kavargattam, hogy a terhesgondozóból jött egy levelem. Mondom, mit akar Erzsike, ő a védőnőm. De, amikor elolvastam, hogy a Péterfyből jött elkezdtek bennem a gondolatok kavarogni, majd kibontva elöntött a pánik. Ugyanis az szerepelt benne, hogy menjek be minél hamarabb, hogy az AFP eredményem megbeszélése végett. Tudtuk pontosan, hogy jót nem jelent, mert miért is jelentene akkor tuti nem küldenének levelet. Persze D felhívta az édesapját, aki az orvosomat és jól el lett (szerintem) bagatellizálva a dolog, miközben, mi ott álltunk, hogy akkor mi is van, hogyan tovább. Részletesen nem írom le, mit is gondoltunk valójában, mert ez egy nyilvános blog, de nagyot csalódtunk! Na vasárnap még úgy tudtuk 0,79  MoM lett az eredmény, ami annyira nem is lenne rossz, mert 0,7-0,8-tól számít jónak. Ekkor egy picit megnyugodtam mondván ez semmiség, de nagyon vártam a keddet és a para csak nem akart múlni. Hétfőn felhívtam az orvosom, hogy dolgozik-e, tájékoztatott, hogy valójában 0,65 lett az eredmény, na ekkor egyre lejjebb süllyedtem lelkileg, mert nem akartam elhinni, hogy beteg is lehet a babánk, mert ugye az alacsony AFP utalhat különböző kromoszóma rendellenességekre. Mire beértem a terhesgondozóba már csak 0.63 volt. Nem akarok cinikus lenni, de örülök, hogy nem kedden mentem, mert addigra lehet nem is lett volna mérhető. :-(

Tegnap két nagyon hosszú nap után, ami szerintünk nem 24, hanem minimum 48 órából állt, eljött az ultrahang ideje, amit egy nagyon kedves és alapos doktornéni csinált. Mindenét alaposan végignézte babuckának, még a kisujján a három ujjpercét is megkereste mondván az is szindrómás tünet lehet, de hál az égnek nem talált semmit. Így egy kis megnyugvást adott, hogy Papp Sebestyén Bulcsú jól érzi magát a pocakban.

Holnap megyek négyestesztre biztos, ami tuti, és jövő héten genetikai tanácsadóba, ahova azért a lelkek megnyugtatása végett el lettem küldve. Amit nem értek és amiért dühös vagyok, hogy azt mindenki tudta szajkózni, hogy az AFP az egy elavult vizsgálati szűrő módszer, de senki nem mondta volna, hogy te barom menj el integrált tesztre. Illetve, akinél szóba került az mind azt mondta, hogy ugyan az életkorom ezt nem indukálja. Elolvasván a statisztikákat most már tudom, miért születik annyi beteg gyerek 35 éven alul, mert 35 fölött mindenhova benéznek a kismamának a többi korosztály meg magasról lecarva. És igen dühös vagyok, mert ez az egész mizéria elvett két szép napot az életünkből és kb. félelemmel és aggódással telt el. Mert annál rosszabb érzés, mint amikor mocorog a pocakodban egy élet, de nem mered magadhoz közel engedni, mert mi van, ha....és igen lehet bagatellizálni, hogy na egy anyuka,aki túlreagálja a helyzetet..valószínűleg nem tettem volna, ha a levelet nem vasárnap!!! kapom meg és tárgyilagos felvilágosítást kaptam volna a műzölés-mázolás helyett.

Na, de akkor a bosszankodás után elengedem magamtól ezt a három aggódos napot és rakok valami szépet, valami csodát, amit harmadszorra is átélhetünk:

18. hét, +2,5 kiló

Eljött a 18. hét is. Babucka mocorog tisztességesen, most már nagyon várjuk a keddi ultrahangot. Csináltam pocakfotót is: