AFP kálvária

Pénteken még azt hittük kedden megyünk egyet mozizni, azaz megnézzük legkisebbik gyermekünk, hogyan fejlődik. Meg se fordult a fejünkben, hogy bármi gond lehet-mint ahogy se Marcinál, se Bendénél nem járt a fejünkben ilyesmi. No vasárnap D felhozott a postaládából egy levelet és hanyag eleganciával közölte velem, aki épp az ebédet kavargattam, hogy a terhesgondozóból jött egy levelem. Mondom, mit akar Erzsike, ő a védőnőm. De, amikor elolvastam, hogy a Péterfyből jött elkezdtek bennem a gondolatok kavarogni, majd kibontva elöntött a pánik. Ugyanis az szerepelt benne, hogy menjek be minél hamarabb, hogy az AFP eredményem megbeszélése végett. Tudtuk pontosan, hogy jót nem jelent, mert miért is jelentene akkor tuti nem küldenének levelet. Persze D felhívta az édesapját, aki az orvosomat és jól el lett (szerintem) bagatellizálva a dolog, miközben, mi ott álltunk, hogy akkor mi is van, hogyan tovább. Részletesen nem írom le, mit is gondoltunk valójában, mert ez egy nyilvános blog, de nagyot csalódtunk! Na vasárnap még úgy tudtuk 0,79  MoM lett az eredmény, ami annyira nem is lenne rossz, mert 0,7-0,8-tól számít jónak. Ekkor egy picit megnyugodtam mondván ez semmiség, de nagyon vártam a keddet és a para csak nem akart múlni. Hétfőn felhívtam az orvosom, hogy dolgozik-e, tájékoztatott, hogy valójában 0,65 lett az eredmény, na ekkor egyre lejjebb süllyedtem lelkileg, mert nem akartam elhinni, hogy beteg is lehet a babánk, mert ugye az alacsony AFP utalhat különböző kromoszóma rendellenességekre. Mire beértem a terhesgondozóba már csak 0.63 volt. Nem akarok cinikus lenni, de örülök, hogy nem kedden mentem, mert addigra lehet nem is lett volna mérhető. :-(

Tegnap két nagyon hosszú nap után, ami szerintünk nem 24, hanem minimum 48 órából állt, eljött az ultrahang ideje, amit egy nagyon kedves és alapos doktornéni csinált. Mindenét alaposan végignézte babuckának, még a kisujján a három ujjpercét is megkereste mondván az is szindrómás tünet lehet, de hál az égnek nem talált semmit. Így egy kis megnyugvást adott, hogy Papp Sebestyén Bulcsú jól érzi magát a pocakban.

Holnap megyek négyestesztre biztos, ami tuti, és jövő héten genetikai tanácsadóba, ahova azért a lelkek megnyugtatása végett el lettem küldve. Amit nem értek és amiért dühös vagyok, hogy azt mindenki tudta szajkózni, hogy az AFP az egy elavult vizsgálati szűrő módszer, de senki nem mondta volna, hogy te barom menj el integrált tesztre. Illetve, akinél szóba került az mind azt mondta, hogy ugyan az életkorom ezt nem indukálja. Elolvasván a statisztikákat most már tudom, miért születik annyi beteg gyerek 35 éven alul, mert 35 fölött mindenhova benéznek a kismamának a többi korosztály meg magasról lecarva. És igen dühös vagyok, mert ez az egész mizéria elvett két szép napot az életünkből és kb. félelemmel és aggódással telt el. Mert annál rosszabb érzés, mint amikor mocorog a pocakodban egy élet, de nem mered magadhoz közel engedni, mert mi van, ha....és igen lehet bagatellizálni, hogy na egy anyuka,aki túlreagálja a helyzetet..valószínűleg nem tettem volna, ha a levelet nem vasárnap!!! kapom meg és tárgyilagos felvilágosítást kaptam volna a műzölés-mázolás helyett.

Na, de akkor a bosszankodás után elengedem magamtól ezt a három aggódos napot és rakok valami szépet, valami csodát, amit harmadszorra is átélhetünk: