Nos a most hétvége elég mozgalmasra sikeredett. Április elsején voltunk ötévesek és most szombaton elterveztük, hogy megünnepeljük egy szép ebéddel. Marcit átvittük a nagyihoz (ilyenkor mindig nagyon nyugodt tudok lenni, anya elég jól ért a gyermekekhez, az unokájáért meg rajong), így ez egy óriási segítség. A Szent Jupátba mentünk, hát annak idején egy nagyon jó étterem volt, azonban a fénye mára megkopott. :-( Majd elmentünk sétálni, végül kávéztunk egyet, azaz csak Dani. Kajcsi közben azért írtam anyának egy sömöst, hogy Marcinak sikerült-e ebéd után álomba szenderülnie, mert nálunk ez egy sarkalatos pont. Ha nem alussza ki magát, akkor ááááááááááááááááááááááááááá. Nem lehet vele bírni. De a mi kis tündérbogyóvirágszálunk (egyik becézése a sok közül) elaludt és vidáman ébredt. Innentől (anya elmondása szeirnt9 produkciózott. Minden bemutatott, amit a napokban tanult. Éééés az első szavát is kimondta anyának, amiről én itthon úgy gondoltam, hogy képzelődtem: na, mi az???? Hát a CICI! Igazi férfi!!!! :-)
Mi jól éreztük magunklat a kettesben töltött ebéd és délután, azonban este felé orvoshoz voltunk hivatalosak Marcival.
Pár hete ugyanis leesett az ágyról (igen hüle volt az anya) és kórházba vittük. Ott megállapította egy nagyon kedves doktornéni, hogy nem nagyon záródik a nagykutacsa, így ezt ellenőriztettük. Szegénykétől vért vettek, de hősiesen viselte. Kedden kell az eredmény után érdeklődnöm. Pont elpanaszoltam magam a doktornőnek, hogy valószínű Marci nősülésére protézist fogunk csináltatni, merthogy fognak se híre se hamva. Egészen tegnapig.
Teljesen véletlenül belenéztem a szájába, és mit látok ott virít a bal alsó egyes foga, illetve egy gyönyörű fehér csíkocska, de az egyik sarka már kint van. És a jobbnak se kell sok. Ez sokk szerűen ért, de annyira örültem, hogy szegény gyermekemnek egész nap a szájában matattam. Apa már meg is állapította, ha így haladok visszanyomom neki!!! :-)
De elkiabáltam a hang nélküli fogzást, mert az éjszakánk szörnyű volt. Valószínű fájhatott neki. Nagyon sokszor cicizett (igen, 8 hónaposan még cicizik, öt hónapos koráig kizárólag csak anyatejet kapott), így elég fáradt vagyok.
Mi jól éreztük magunklat a kettesben töltött ebéd és délután, azonban este felé orvoshoz voltunk hivatalosak Marcival.
Pár hete ugyanis leesett az ágyról (igen hüle volt az anya) és kórházba vittük. Ott megállapította egy nagyon kedves doktornéni, hogy nem nagyon záródik a nagykutacsa, így ezt ellenőriztettük. Szegénykétől vért vettek, de hősiesen viselte. Kedden kell az eredmény után érdeklődnöm. Pont elpanaszoltam magam a doktornőnek, hogy valószínű Marci nősülésére protézist fogunk csináltatni, merthogy fognak se híre se hamva. Egészen tegnapig.
Teljesen véletlenül belenéztem a szájába, és mit látok ott virít a bal alsó egyes foga, illetve egy gyönyörű fehér csíkocska, de az egyik sarka már kint van. És a jobbnak se kell sok. Ez sokk szerűen ért, de annyira örültem, hogy szegény gyermekemnek egész nap a szájában matattam. Apa már meg is állapította, ha így haladok visszanyomom neki!!! :-)
De elkiabáltam a hang nélküli fogzást, mert az éjszakánk szörnyű volt. Valószínű fájhatott neki. Nagyon sokszor cicizett (igen, 8 hónaposan még cicizik, öt hónapos koráig kizárólag csak anyatejet kapott), így elég fáradt vagyok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése