Ez még egy tegnapelőtti bejegyzés...

..., de csak mára érkezett meg. Kedden megkaptuk a négyes teszt eredményét, ami ugyan negatív lett, de attól még el kellett menni a genetikai tanácsadóba is, mert papírt kellett onnan hoznom. Csütörtökön egyre meg is érkeztünk tesómmal, mert Dani nem ért rá, így ő kísért el, fél kettőtől volt a rendelés. Mire felértünk a negyedikre már elég sokan vártak ott, nagy és kis pocakosok egyaránt. Azt hittük soha nem, fogunk végezni, de relatívan gyorsan ment. Első körben behívott egy hölgy, aki elmondta, hogy ilyen eredményekkel tuti nem csinálnak magzatvízvételt, és határozottan közölte én se kérjem ezt a vizsgálatot-hát nem akartam mondani, hogy "hüle azért nem vagyok". Felállított egy gyors családfát, hogy minek nem tudom, mert még csak meg sem kérdezte volt-e valami rendellenesség. Aztán kiküldött várakozni Ferenci doktor úrra, aki az ultrahangot végezte, mert hát ha már elmentem és lelet kell nyertem egy uh-t. Úgy fél óra múlva hívtak is, a vizsgálat nem volt több 8 percnél és megint bebizonyosodott,. hogy Sbeivel van dolgunk. :-)))) Ami nekem ebben egy kicsit fura, hogy a 18 hetes genetikai ultrahangon a doktornő vagy 20-30 percet tuti vizsgált, apró gyanújeleket keresve, itt nemhogy gyanú jeleket nem kerestünk, de konkrétan például megmutatta az alkarját a gyerkőcnek, de a kézfejéig már nem jutottunk és mivel végignéztem a vizsgálatot és már láttam egy párszor ilyet, tuti, hogy nem nézte meg, megvan-e mind az öt újja. Na, de ez a kákán is csomó keresés persze, csak nem értem minek ez az uh... .
Amúgy minden jó, ha vége jó, van három negatív leletünk és bízunk benne, hogy április végén egy egészséges fiúgyermekünk fog születni. Mert elhinni csak akkor fogjuk!!!!

A hét amúgy a karácsony jegyében telt volna, ha Dani nem, dolgozott volna látástól Mikulásig. Mert így a mézeskalácsot ugyan megsütöttem, de csak egy adagot, ami fél nap alatt elfogyott. Sütöttem volna többet is, na de reggeltől késő estig egyedül voltam a fiúkkal, és bizony kipurcantam tisztességesen, olyannyira, hogy tegnap már csak bőgtem, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. Az ajándékát is különböző gikszerek nyomán, sajnos csak tegnap tudtam beszerezni, na de az is milyen logisztikámba került....na egy szó, mint száz nem olyanra sikerültek a karácsony előtti napok, mint amilyenre terveztem, minden volt, csak nem meghitt, lélekben készülős, belülről ráhangolódós.
Viszont tegnap este eljött egy angyalka és onnantól béke és nyugalom honol. A karácsonyfát is idén először sikerült teljes összhangban feldíszítenünk-azaz az égősor is jó volt, én sem voltam lázas, a gyerekek se voltak betegek.... .