A béka és annak a popsija alatt....

Nem vagyok toppon a héten. Ugye kezdődött a hét elejével, amikor beteg lettem és segítségem száma nullával volt egyenlő. Vagyis egy volt, de nem rokon. Ez óriási csalódást okozott számomra, azóta is azt a sebem nyalogatom. Aztán folytatódott azzal, hogy a fiúk is itthon rekedtek, mert Marci gyakice a bolondját járatja velem és ehhez csatlakozott Bendu is. Ugyanis Őurasága utál óvodába járni. Ezt most találta ki másfél év után. A miértje homályban van előttem-ő nem mondja, óvónők nem mondják, de azt hiszem, most már rá fogok csapni az asztalra. Ugyanis kitűnően tudja produkálni a "majdnemmegfulladokitthelyben" köhögést. De annyira élethű, hogy berezeltem kedden és szerdán már nem vittem-ja, hogy kedden sem ment, mert nem volt fűtés az oviban...no comment... . Szerdán déltől rendelt a doktornő, szerintem a legrosszabb időpontban, de ez mindegy is volt, mert ahogy kiejtettem a számon, hogy nem megy oviba és lazán le is mondtam a hetét, mint akinél elvágták a kezdődő tüdőgyulladást. Így itthon képviseltetik magukat teljes létszámban, makk egészségesen. 
Az idő is borult, esik is, menni sehova nem tudunk. Mellesleg ide se akar jönni senki...

Megyek is tornázom egyet...a nap fénypontja!