önmarcangolás...

Az utóbbi két napban, de talán az utóbbi két hétben folyamatosan azt próbálom kideríteni hol rontottam el, de leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogyan hozhatnám helyre. Marci nevelésére gondolok. Az, hogy szófogadatlan még egy dolog, mert sokatoknál probléma ez, pedig próbálom azon értékek mentén nevelni, amit én kaptam otthonról. De a hisztijeivel végképp nem tudok, mit kezdeni...sajnos. Egy héten kétszer-háromszor tuti megtisztel vele, amikor megyek érte az óvodába. És ekkor semmi nem segít, az egész délutánunk, esténk el van rontva, mert semmi nem jó, csak nyávogva, hisztivel képes létezni, szótnemfogadással megspékelve. Őszintén szólva, tudom gyengeség, de tegnap már zokogtam, mert próbálok annyira jó anya lenni, amennyire lehet, próbálok persze nem túlzásokba esni, de az aranyközép utat megtalálni. De nem megy, legalábbis ezt mutatja a példa. Miért van az, hogy más gyerek öltözik egy mukk nélkül? Én meg minden reggel itthon vesződök vele. Már tv-t sem nézhet reggel, vagy csak nagyon keveset, mert gondoltam ezért nem öltözik, de nem. ma is könyörögtem érte, már azt kérdeztem, mit kéne tennem, ahhoz, hogy felöltözzön, de mint akinek elsétáltak otthonról, csak vergődött meztelenül az ágyán. :-(((( Esküszöm nekem veszekedni nem volt kedvem, csak mérhetetlen bánatot éreztem, hogy tán nem szeret engem a gyermekem? Az óvodai öltözködésről ne is beszéljünk...majdnem az összes gyerek öltözik magától ő meg nem. pedig tud, mert ha csoki, túró rudi be van ígérve akkor képes 5 perc alatt meztelenről téli szerkóba vágni magát. Na, de nehogy már egy hétköznapi dologért kelljen jutalmaznom egy 4,5 éves gyereket, mikor az öccse képes magától öltözni 2,5 évesen. 

Vagy például annyira hiányoznak napközben, igyekszem értük, mindig megpuszilgatom, elmondom hiányoztak, megbeszéljük öltözés közben, mi történt velük oviba-bölcsibe-ennek ellenére sikerül úgy érkeznem legalább kétszer egy héten, hogy hisztizik.....nagyon le vagyok keseredve. 

Hétvégén itt volt a nagyi és hát utána duplán kezelhetetlenek. (tudom lehet olvasod, nem szeretnélek megbántani-őszintén, én már nem harcolok semmi ellen, de a tényekhez hozzátartozik) Én nem tehetem meg napi szinten, hogy majdnem mindent megengedjek nekik, mert akkor lenne igazán őskáosz, de ezek után a hétvégék után én vagyok a rossz a fiaim szemébe. Két nap alatt megkaptam egy párszor, mert "Muca mama megengedte, Muca mama adott, Muca mama elvitt... És ilyenkor szar érzés, nagyon szar, mert olyan, mintha én rossz lennék.

Pedig esküszöm semmi lehetetlen szabály nincs a családunkban, amit ne lehetne teljesíteni, akár egy 2,5, akár egy 4,5 éves gyereknek. Reggel reggelizünk-normálisan, ebédkor ebédelünk és nem túrjuk a kaját, este vacsizunk. Persze sajnos  ahhoz, hogy ez így legyen szankciókat kellett bevetnünk-édesség csak délután van, mindenféle cukros löttyel egyetemben, mert különben nem esznek...lehet ez kegyetlenül hangzik sokak számára, de sajnos a cél szentesíti az eszközt. Vagy a játék, nem abból áll, hogy a gyerekszobába szétdobáljuk az összeset, hanem ami az óvodában is van, előveszünk egyet, és ha meguntuk helyre rakjuk. Nem egyszerű a 29. hétben a bomba támadást helyére pakolni, mert ők ezt nem teszik meg.

Szóval, ha bárkinek, bármilyen építő jellegű gondolata van szívesen veszem, mert én már a pszichológuson gondolkodom, és lehet először nekem kéne elmennem, hátha én csinálok rosszul valamit.